„Annál nincs rosszabb, amikor egy rossz írást közöl a szerkesztő”

Magyarországi irodalmi lapok szerkesztőit látta vendégül a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár. A szerkesztők Murányi Sándor Olivér meghívására érkeztek Erdélybe, hogy találkozhassanak a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi közönséggel.

Csuhai István, az Élet és Irodalom szerkesztője, Keresztes József (Jelenkor), Tóbiás Krisztián (Tempevölgy), Kabai Lóránt (MŰÚT), Orcsik Roland (Tiszatáj), valamint Erdei L. Tamás íróval való találkozásról Murányi Sándor Olivér elmondta, ez egy első alkalom, amikor a magyarországi lapok képviselői szervezetten találkoznak az erdélyi közönséggel, és remélik, folytatása is lesz a kezdeményezésnek.

A szerkesztők a beszélgetés első részében bemutatták a lapot, ahol dolgoznak, és röviden vázolták annak koncepcióját.

Az ÉS első száma 1957-ben jelent meg, a rendszerváltás után átalakult a lap struktúrája

– mutatta be elsőként Csuhai István. A lap ugyan a '89 előtti tartalmát nem, de a külalakját megőrizte, továbbra is újság-formátumban jelenik meg, jelenleg 24 oldalas, amelynek az első része közéleti, a második felében szépirodalmi szövegek, könyvkritika, mű- , színház- és filmkritika olvasható.

Rovatrendszerszerűen működik, egy-két szerző írja rendszeresen a különböző rovatokba tartozó cikkeket. Magyarországi viszonylatban elég nagy példányszámban jelenik meg – 16 ezer –, ami a szerkesztő szerint azt mutatja, hogy az ÉS képes kitörni a szűk irodalmi közeg határain túlra.

Noha Pécsen jelenik meg, nem csak kimondottan pécsi lap a Jelenkor.

Van szépirodalmi rovata, képzőművészeti, kritika rovata is többek között. A honlapján megtalálható az összes lapszám, és ott olyan anyagokat is közölnek, amelyek nyomtatásban nem olvashatóak – tudtuk meg Keresztes József.

A kilencedik évfolyamánál tartó Tempevölgy egy balatonfüredi folyóirat.

„Balatonfüred nagyon büszke a kulturális múltjára, de ez kényelmes is tud lenni, mert a holt szerzőknek nem kell honoráriumot fizetni és nem is szólnak vissza. De volt igény arra, hogy legyen egy Balaton-parti kulturális központ, hogy a kortárs irodalmat is behozzuk, ezért alapították meg a folyóiratot. Aztán utolérte a provincializmus, négy év után úgy látta a város, hogy nincs értelme finanszírozni, ha nem történik váltás. Ekkor egy új szerkesztőséggel nekiálltunk új koncepciót gyártani. Így alakult ki a mostani arculata, van szépirodalmi rovat és különböző tematikus összeállítások olvashatók benne. Egy nagy városban meg lehet csinálni, hogy egy szerkesztőgárda folyamatosan ott álljon a folyóirat mögött, de kevésbé egy kisvárosban. Ezzel küzdünk folyamatosan, próbálunk kapcsolatokat kiépíteni” – magyarázta Tóbiás Krisztián.

Talán a legszebb folyóirat jelenleg a magyar irodalmi lapok közül, mivel a kezdetektől az volt a céljuk, hogy ne csak olvasni legyen jó, hanem kézbe venni is – hangsúlyozta a MŰÚT-ról Kabai Lóránt. A lapnak erős kritika rovata van, jó a kapcsolatuk a különböző kiadókkal, interjúkat közölnek és van képregény rovatuk is.

Odafigyelnek a pályakezdőkre, akikkel különböző kreatív műhelyekben foglalkoznak.

A tehetséggondozás fontosságát emelte ki Orcsik Roland is, a Tiszatáj szerkesztője.

Az 1947-ben Szegeden alapított irodalmi lap egyik alapelve, hogy nem csak a kortárs magyar irodalomra, hanem a szomszédos kultúrákra és az egyetemes magyar irodalomra is odafigyelnek. A Tiszatáj Alapítvány könyvkiadóként is működik, antológiákat jelentetnek meg, egyik sorozatukban a szomszédos kortárs irodalmakat mutatják be.

Murányi kérdésére reagálva, a szerkesztői munkáról beszélgettek a részvevők. A téma kapcsán Orcsik Roland azt is megosztotta a jelenlevőkkel, hogy

volt már olyan szerző, akinek mivel nem közölte az írását, az gúnyverset költött róla.

De arra is volt példa, hogy bepanaszolták őket a helyi polgármesteri hivatalnál, hogy nem a szegedi életet képviselik. Kabai Lóránt elmondta, ő igyekszik mindenkinek válaszolni levélben, aki szövegeket küld be hozzuk, és a visszautasító levelet kíméletesen is meg lehet írni.

A Tempevölgynél folyamatos probléma, hogy valamelyik szerzőnek nem közlik az írását. De Tóbiás Krisztián úgy tartja, válogatni kell, nem lehet mindent közölni.

Keresztes József éveken keresztül volt szerkesztő. Úgy véli, aki folyóiratot szerkeszt, konfliktust kell vállalnia, anélkül nem megy. A szerkesztő néha rossz szövegeket is kell közöljön fontos szerzőktől, ha nem akarja elveszíteni, ugyanakkor diplomáciai munka is ez. Egyik feladata, hogy felépítse a szerzőket a lap körül, és a laphoz kösse őket.

Csuhai István rámutatott, amit az olvasó nyomtatott formában lát, az a szerkesztői munka legkisebb része. A szerkesztőségbe beérkező szövegek tíz százalékának vitathatatlanul be kell kerülnie, hatvan százalékának nem, és a fennmaradt harminc százalékról el kell dönteni, hogy mi legyen vele. Mint mondta, azon kevés lap közé tartozik az ÉS, ahol van szerkesztői fogadóóra.

A találkozó végén a kultúratámogatásról, a folyóiratok támogatásáról osztották meg gondolataikat, majd a saját szövegeikből olvastak fel.