Ezúttal a székelyföldi tanulók fogadták román diáktársaikat

Iszlai Katalin 2017. június 19., 10:15

A csíkszentimrei Arany János Általános Iskola diákjainak május végi, dél-romániai tapasztalatcseréjét követően a Leu községbeli diákok is Szentimrére látogattak a múlt héten. A vendégek voltak Büdösfürdőn, a Szent Anna-tónál, a tusnádi borvízmúzeumnál, és lenyűgözték őket a magas fenyőfák.

A szentimrei diákok és Dolj megyéből érkezett vendégeik. Szoros barátságokat kötöttek Fotó: Gecse Noémi

Szülőfalujától háromszáz kilométerre utazott májusban az a tizenhárom csíkszentimrei diák, akik a Dolj megyében található, Craiovához közeli Leu községben tapasztalhatták meg,

milyen egy olyan közösségben boldogulni, ahol senki sem beszél magyarul.

A csereprogram ötletgazdája a román nyelvet oktató Tánczos Viktória volt, a Leu községbeli Nica Barbu Locusteanu Általános Iskolánál pedig Tudor Constanţa romántanárnő fogadta őket. A dél-romániai tapasztalatcserét követően a múlt héten tizenkét olténiai diák is ellátogatott Szentimrére. Az 5–7. osztályos diákok tanárnőjükkel szerdán érkeztek az alcsíki településre, épp a helybéli nyolcadikosok bankettjére, ahol tárt karokkal fogadták a vendégeket. Az ünnepség után a hosszú útra és a késői időpontra való tekintettel már nem szerveztek egyéb programot, a leui diákokat egyenként szentimrei családoknál szállásolták el.

Kirándulások, kikapcsolódás

Másnap Büdösfürdőre utaztak, ahol csapatépítő játékokat játszottak a színpad előtt. „Mindenképp be akartak menni az erdőbe, ez számukra hatalmas élmény volt, hiszen náluk síkság van, és fenyőerdő egyáltalán nincs. Annyira rácsodálkoztak, mint amikor egy kisgyereknek új játékot ad az ember. Pénteken a Szent Anna-tó és környékének felderítése volt a program, ahol a kápolnát is meglátogattuk. Idegenvezető is elkísért minket erre az útra, aki két nyelven mutatta be a jellegzetességeket.

A gyerekek mindenképp medvét akartak látni,

mi, tanárok annyira nem ragaszkodtunk ehhez, és végül nem is láttunk. Hazafelé meglátogattuk a tusnádi borvízmúzeumot, amely nemcsak a vendégeknek, de még a saját diákjainknak is újdonság volt. Szombaton minden diák a fogadó családdal töltötte a napot, a szülők több helyre elvitték őket, például Csíkszeredába, a Békási-szoroshoz vagy Parajdra. A hét során kétszer is tartottak közös miccsezést, sütögetést az egyik fiúnál” – sorolta a programokat Tánczos Viktória.

{K1}

Sokkal jobban ment

A kommunikáció gyakran fejtörést okozott a leui látogatás során, a gyerekek mutogatással, Google-fordítóval, és telefonos szülői segítséggel beszélgettek. „A kommunikáció most sokkal jobban ment, mint korábban, de ugye könnyebb dolguk is volt a vendégeknek, mert az itteni szülők tudnak románul, így tudtak velük beszélgetni.

A vendégek több magyar szót megtanultak, nagyon nyitottak voltak.

Mindenki tanult valamit ebből a programból, és remélem, hogy folytatni tudjuk jövőben is” – emelte ki Tánczos Viktória, majd hozzátette, a csereprogram nem valósulhatott volna meg családja, a helyi polgármesteri hivatal, a közbirtokosság, a kollégái, az iskolaigazgató, a gyerekek szülei, illetve az iskolabusz sofőrjének támogatása nélkül.

Olyat láttak, amit még soha

Minden lenyűgözte – válaszolta Tudor Constanţa tanárnő arra a kérdésünkre, hogy mi volt számára a legszebb élmény a látogatás során. „Azt már tudtam, hogy gyönyörű az itteni táj, hogy az emberek az erdőben is építkeznek, de az is nagyon jólesett, hogy nyitottak voltak a helybéliek. A polgármesteri hivataltól kaptunk szórólapokat, tájékoztató anyagokat, amelyek által az otthoniaknak is megmutathatjuk, milyen szép helyeken jártunk. Nagyon jól telt, és remélem, hogy amennyiben nem lesz anyagi akadálya, jövőre is meg tudjuk valósítani a programot, talán még több gyerekkel. A legkülönlegesebb az volt ebben a látogatásban, hogy a gyerekek olyasmit láthattak, amit korábban soha. Többen nem utaztak még ennyire messze a szülőfalujuktól, és

lenyűgözték őket az épületek, a jellegzetes ételek, a népviselet és a táj.

Az itteni tanárok is nagyon nyitottak voltak, és tárt karokkal fogadtak, sokat beszélgettünk az iskoláról, a tanítási módszerekről. A földrajztanárnő bemutatót is tartott számunkra a településről, és a gyerekek nagyon sok mindent megjegyeztek ebből, szinte szó szerint mondták vissza. A rövid idő alatt rengeteg helyen jártunk, sok mindent megtapasztaltunk, és a gyerekek szoros barátságokat kötöttek” – sorolta a tanárnő.

Tudor Constanţa és Tánczos Viktória tanárok Fotó: Gecse Noémi

Magyar szavakat tanultak

Az egyik hatodikos lány, Apostol Andreea Camelia rövid fogalmazást írt székelyföldi tapasztalatairól, amelyet szombati ottjártunkkor fel is olvasott. Mint mondta, nemcsak gyönyörű tájakat láttak, de életre szóló barátságokat is kötöttek. „Tapasztalatot, életet cseréltünk. Szentimre távol van a város zajától, tiszta a levegő, a fenyőfák szinte az égig érnek, az itt lakók pedig nyugodtak, és úgy fogadtak, mintha itt születtünk volna. Futballoztunk az iskola udvarán, a tanórákon pedig minden gyerek figyelemmel, szájtátva hallgatta a leckét.

Ez a tapasztalatcsere nyitottságra tanított, arra, hogy merjünk ismerkedni, tanuljunk új szavakat, nyelveket,

és saját magunkról is sokat tanultunk. Nagyon jól éreztem magam, és több magyar szót is megtanultam, mint például mit csinálsz, szia, csókolom, ruha, út és víz. Az a lány is több román kifejezést megjegyzett, akinél én laktam. Otthon mindenkinek elmesélem, hogy mennyi szépet láttunk itt, és milyen otthonosan éreztük magunkat” – mesélte lelkesen a diáklány.

Hőmérsékleti különbségek

Filimon Eduard hetedikes diákot is a térség természeti adottságai nyűgözték le leginkább. „A fenyőfák olyan magasak, hogy az ember úgy érzi, rátelepednek. Tetszett, hogy szerények az itteniek, mindenki örül annak, amije van. A gólyafészkek is nagyon tetszettek, hiszen nálunk egyet sem lehet látni. A hőmérsékleti különbségek is megleptek, mert nálunk sokkal melegebb van, augusztusban például 40 Celsius-foknál is több, de már most 32 Celsius-fok van. Ennek köszönhetően sok gyümölcs és zöldség megterem nálunk, itt viszont azt láthattuk, hogy több növény nem bírja a hűvösebb időjárást. Ezt azonban bőven kárpótolja a táj szépsége” – hangsúlyozta a fiatal.

A Leu községbeli diákok vasárnap reggel élményekkel és életre szóló tapasztalatokkal gazdagodva indultak haza.

A csereprogramról

A csereprogram ötlete ezelőtt nyolc évvel fogalmazódott meg a román nyelvet oktató Tánczos Viktóriában, aki a megszokottól eltérően olyan településre szerette volna elvinni diákjait, ahol nem élnek magyarok. Hosszú keresgélés után felvette a kapcsolatot a Dolj megyei Leu község Nica Barbu Locusteanu Általános Iskolával, és hamar kiderült, hogy az ottani román tanárnő, Tudor Constanţa ezelőtt 30 évvel Gyergyócsomafalvára volt kihelyezve, ott tanított. Mivel az ötlet neki is nagyon tetszett, azonnal szervezésbe kezdtek, és 2009-ben 15 szentimrei diák elutazott Olténiába, majd röviddel ezután az ottani gyerekek is ellátogattak Székelyföldre. A népszerű projekt folytatására azonban sokáig nem volt mód, ám Tánczos Viktória az idei tanévben úgy döntött, feléleszti a programot. A román település kiválasztása mellett a másik kikötés az volt, hogy a gyerekek egyenként különböző családoknál legyenek elszállásolva, így kénytelenek voltak használni a román nyelvet.