Elnyomva, kiközösítve érzik magukat a székelyudvarhelyi Budvár-negyedi romák. A többségi lakossággal azonos jogokat és életkörülményeket szeretnének – derült ki a romák fórumán, amelyet először szervezett meg a gyulafehérvári Caritas és a Budvár Roma Egyesület.
„Segíteni szeretnénk a romáknak, csak nem biztos, hogy az elképzeléseink összhangban vannak a közösségével. Ezért döntöttünk a fórum megszervezése mellett, ahol mindenki elmondhatja a véleményét” – magyarázta Leskó Barbara, a gyulafehérvári Caritas munkatársa, aki az udvarhelyi romaprogramokért felel.
Más helyszín híján a fórumot Szász Emil, a Budvár Roma Egyesület-elnök kocsmájának második emeletén tartották, ahová csak a közösség hangadóit hívták meg a szervezők. Kezdetben még feszült volt a hangulat, ami talán a kölcsönös előítéletekből származó bizalmatlanságnak köszönhető. Ezért kissé nehezen indult el a beszélgetés a jelenlétünkben, ám a helyzet gyorsan megváltozott, az emberek megnyíltak, és hamarosan problémáik taglalásába kezdtek.
A legtöbb Budvár-negyedi lakó csak ideiglenes személyazonossági igazolványt kaphat, hiszen nincs érvényes bérleti szerződése a lakhelyére. A dokumentumot viszont azért nem tudják beszerezni, mert nincs személyazonossági igazolványuk
– panaszolták a jelenlévők. Egészségbiztosítási szerződést sem tudnak kötni, így egyetlen családorvos sem vállalja ellátásukat. Éppen ezért a romák a városi kórház sürgősségi osztályára mennek ellátásért, ám ez is folyamatos problémákat eredményez. A munkakeresés sem egyszerű számukra, hiszen nem szívesen alkalmazzák őket sehol ideiglenes iratokkal.
– panaszolta az egyik részvevő.
Többen fájlalták, hogy az udvarhelyi szórakozóhelyeken nem látják szívesen a romákat, pedig ők is ugyanúgy kifizetnék a fogyasztásukat.
– szólalt fel egy jelenlévő. Elmondta, hogy a városi rendezvényeken is hasonlóan viszonyulnak hozzájuk. „Képzeljék el, mit érzek, ha mindenki előtt kitessékelnek egy szórakozóhelyről pusztán a származásom miatt” – szólt közbe egy fiatal. Megjegyezte,
valóban vannak olyanok köztük, akik nem tudnak viselkedni, de úgy gondolja, hogy emiatt nem szabadna megbélyegezni az egész közösséget.
Ebben a helyzetben nincs mit tenniük, más településeken keresnek kikapcsolódást a roma fiatalok, ahol szerintük jobb a helyzet, mint Udvarhelyen.
– fogalmazott.
„A felnőtteket már nem igazán lehet megváltoztatni, de a gyerekekért tenni kell, hogy ne a bűnözői életmódot válasszák. Iskolába kell járatni őket, különben sehol nem kapnak munkát” – hangsúlyozta Szász Emil.
A jelenlévők azt is fontosnak tartják, hogy ne egy iskolai osztályba kerüljenek a roma gyerekek, hanem osszák szét őket a tanintézményekben.
„Vannak hitvány gyerekek, de jók is. Együtt nem tanulnak olyan jól, mert egymásra rossz hatással vannak.
– magyarázták többen. Azt szeretnék, hogy tanulmányi eredményeik alapján jussanak be bizonyos osztályokba a gyerekek.
{P13}
Demeter Levente, a közösség egyik tagja saját példáját hozta fel: azt szeretné, ha nyolcadikot végző lánya továbbtanulna. Ám állítása szerint egyetlen középiskola sem fogadná szívesen. Kiderült, olyan is van a Budvár-negyedi romák között, aki egyetemet végezne.
– tette hozzá Leskó Barbara.
„Régen nem voltak különválasztva az iskolákban a cigányok és a magyarok, mindnyájan gyerekek voltunk” – emlékezett vissza egy elkeseredett idősebb részvevő.
A romáknak ugyanakkor az is rosszul esik, hogy szerintük a más nemzetiségűeket már gyerekkorukban arra nevelik, hogy féljenek a cigányoktól.
„Ne légy rossz, mert zsákba tesz és elvisz a cigányné. Ugye ismerős mindenkinek? Ezt megjegyzik a gyerekek” – szólalt fel egy részvevő. „Nem szabad már a kicsikbe belenevelni a fajgyűlöletet, hiszen az senkinek sem jó. Engedni kell, hogy egy iskolába járjanak magyarok és romák, nem jó, ha elkülönítik őket” – jelentette ki Ursuly Tiberiu, aki 28 éve lakik a Budvár utcában.
{P14}
A mellékhelyiségek használhatatlanok, tönkrementek a tömbházlakásokban. Így
mindenki a Nagy-Küküllő partján végzi el a dolgát, ahol minősíthetetlen állapotok uralkodnak.
Éppen ezért Szász Emil egy közvécé megépítését javasolta. Szerinte ehhez önkormányzati segítségre lenne szükség, amit kérni is fog. Arra a is kíváncsiak voltunk, hogy mi történt a tömbházakban lévő berendezésekkel. Azt a választ kaptuk, hogy az évek során rengetegen laktak az állami tulajdonban lévő lakásokban, sokan csak rövid ideig, és időközben eladták vagy tönkretették ezeket.
{P15}
– hangzott el. A meghibásodott csövek miatt víz sincs a lakrészekben, a kocsma udvarán lévő kút az ezer főt számláló közösség egyetlen vízforrása – derült ki. Amíg az nem volt, a Küküllőre jártak vízért. Szász azt sem tartja helyesnek, hogy a gyerekek az út közepén játszanak. Más lehetőségük viszont nincs, ezért kellene egy játszóteret építeni a negyedben, vagy egy futballpályát. A roma egyesület elnöke azt ígéri, hogy az új építményeket nem tenné tönkre senki, mert felelősöket neveznének ki, akik felügyelnék azokat. Ez bevált módszer, hiszen hasonló megoldást alkalmaztak nemrég a köztisztaság fenntartása érdekében is, aminek meglett az eredménye – tette hozzá.
{P16}
A cigány közösségnek feltett szándéka kiválasztani egy közülük való képviselőt, aki tartja majd a kapcsolatot a polgármesteri hivatal munkatársaival. Rendszeresen beszámolna a negyedben felmerülő problémákról. Ennek érdekében számítanak a hivatal fogadókészségére.
Szász Emil azt tervezi, hogy a következő fórumra mindkét frakció részéről elhív egy-egy képviselőt. A résztvevők különösen jó ötletnek tartották a kezdeményezést, hiszen úgy érzik, van mit megbeszélni a városvezetőkkel.
„Ennyi embert nem szabad semmibe venni” – hangzott el.