„A magyar kormány, egri vállalkozók és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyon jó munkát végzett, mert úgy látom, hogy a háromkúti iskolában a gyerekek jól érzik magukat” – jelentette ki Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke.
Háromkútra látogattak a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának, illetve a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat képviselői csütörtökön. A magyar–magyar összefogással nem egészen két éve megépült iskolában a mostani állapotok iránt érdeklődtek. Elégedettek voltak a látottakkal.
Az iskolaépítés ügyének felkarolása mellett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyarországi orvoscsoportja már több alkalommal is végzett szűrővizsgálatokat, gyógykezeléseket a településen, sőt olyan alkalom is volt, amikor a szervezet közreműködésével sajtmester oktatta a falubeli érdeklődőket az érlelt sajt készítésének fortélyaira. Most, Edvi Péter elnök meghívására a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai látogattak el a Székelyföld és Moldva határán fekvő településre, hogy bepillantást nyerjenek annak a tanintézetnek az életébe, amely részben a magyar állam támogatása révén működhet mai formájában.
– idézte Szabó Dezső írót Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke. „Ez felelősségvállalás: odafigyelünk az elszakított országrészek magyarjaira, azon belül különösen a szórványra és természetesen a diaszpórára is. A háromkúti iskola építését, felszerelését is részben a magyar állam, de a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Egerből egy vállalkozótársaság, illetve helyi, környékbeli vállalkozók támogatták. Ennek köszönhetően ma egy
tiszta, szép, világos intézmény tudja fogadni a gyerekeket.
Nagyon fontos, hogy a magyar nyelvet, kultúrát, az identitást őrzi egy magyar intézmény itt is, Háromkúton, a végeken” – fogalmazott Pánczél Károly.
Így gondolja Imre Anna tanítónő is, aki új helyszínt álmodott a magyar oktatásnak akkor, amikor porig égett a régi tanoda. 2012-ben történt a szerencsétlenség,
három évbe telt, amíg a tanítónő törekvései valóra váltak, és végre méltó helye lett az oktatásnak.
A köztes idő alatt egy lakóházban zajlottak az elemi iskolai és óvodai tevékenységek.
Az új épületben tágas termet birtokolnak az óvodások, egy másik nagy helyiségben együtt tanulnak a második, harmadik és negyedik osztályosok, egy kisebb helyiségben pedig az előkészítősök és az elsősök. Összesen huszonhárman vannak, két tanítónő és egy óvónő oktatja, neveli őket.