Mindennapi egészségünk, hálapénzünk

Kiss Judit 2017. március 20., 22:54

Több tényező is árnyalja a romániai egészségügyi intézményekben hosszú ideje uralkodó általános gyakorlatot, hogy a beteg pénzzel hálálja meg az orvosi és ápolói segítséget.

Akadnak kivételes esetek is, amikor Hippokratész utódai nem kérnek összeget a páciensektől, sőt bár a fehér hollóéhoz közelítő gyakorisággal, de olyan is történt már, hogy nem akarták elfogadni az ellenszolgáltatást. Ezek a kivételek azonban, ahogy az lenni szokott, erősítik a szabályt, amelynek értelmében a kórházi kezeléssel kapcsolatos általános hazai vélekedés szerint az orvosok zsebébe kell csúsztatni a borítékot, máskülönben nem veszik kellőképpen emberszámba az amúgy is szorult helyzetben lévő pácienst.

Ennek a gyakorlatnak az ellensúlyozásaképpen indítványozta tavaly az előző szakértői kormány, hogy a betegek kórházból való távozásuk után értékelhessék az ellátás minőségét, ingyenesen visszajelezhetnek, elégedettek voltak-e azzal, és ami talán a leglényegesebb: tapasztaltak-e visszaélést a személyzet részéről, illetve kértek-e tőlük az orvosok, asszisztensek hálapénzt. Úgy tűnik, a Cioloș-kormány egészségügyi minisztere, Vlad Voiculescu és csapata az átláthatóságot, a rendszer megtisztítását célzó indítványa nem maradt pusztába kiáltott szó, hiszen a jelek szerint utódja, Florian Bodog is igyekszik életben tartani a törekvést.

Ez rendben is volna, bár természetesen tudjuk, mennyire rögös út vezet a rendeletek életbelépésétől addig, amíg egy miniszteri elképzelés gyökeret ver a társadalom mentalitásában, és nemcsak kósza ötlet marad, hanem a gyakorlatban is érezteti a hatását. Azonban miniszteri szándékok, antikorrupciós országos stratégiák ide vagy oda, az orvosi kamarának is van beleszólása a dologba. Bár nagyon nehéz kitalálni, hogy tulajdonképpen miért, a kamara a január elején életbe lépett rendelet visszavonását kéri, procedurális kifogásokat hozva fel arra, miért ne maradjon érvényben, hogy a betegek jelezzék, kértek-e tőlük pénzt az orvosok. A legutóbbi felmérések is igazolják, a romániai lakosság jó része elégedetlen az egészségügyi rendszer és a kórházi szolgáltatás minőségével, az ezeket átszövő korrupcióval.

Viszont hogy mikor, miként és egyáltalán lehetne-e ezen érdemben változtatni, ismét a jövő ködébe vész. Addig azonban egyénileg már ma mindenki tehet valamit ennek érdekében, és valószínűleg cselekszik is. Egyesek lépéseket tesznek a mindennapi korrupció visszaszorításáért, mások fizetnek a mindennapi egészségük megőrzéséért, és persze akadnak, akik a munkájukat végzik – a mindennapi hálapénzért.