A vegyszermentes kertészkedés irányzata

Farkas Attila 2017. március 19., 13:04

A természet rendjét, rendszerét és működését veszi figyelembe a biodinamikus, vagyis vegyszermentes kertészkedés irányzata. Ennek szellemében a gazdaságnak minél inkább önellátónak és önszabályzónak kell lennie. 

Fotó: Pál Árpád

Minden fontosabb kertészkedési irányzatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, na meg a hívei és ellenzői. A legtöbb egyszerű vagy kezdő kertész nem kötelezi el magát egyik irányzat mellett sem, hanem mindegyik irányzatból azokat a fortélyokat sajátítja el és alkalmazza, amelyek neki hasznosabbnak, szimpatikusabbnak tűnnek.

A biodinamikus kertészkedési irányzat, az első modern vegyszermentes gazdálkodási felfogás alapjaiban hasonlít a permakultúrás gazdálkodáshoz, de a természet rendjét, rendszerét és működését más szemszögből közelíti meg. A módszert az osztrák származású filozófus és építész, Rudolf Steiner dolgozta ki a két világháború közötti időszakban. Steiner munkásságának minden területén jelen van az ezoterikus gondolkodás, így érthető hát, hogy ez a biodinamikus gazdálkodásban is megjelenik, kissé misztikussá téve ezt.

A vetési naptár használata

Steiner határozottan elítélte az abban az időben egyre népszerűbbé váló műtrágyákat és növényvédelmi szintetikus vegyszereket, és már akkor jelezte, hogy a vegyszerek hatására a talaj romlik, a megtermelt élelmiszerek egyre gyengébb minőségűek lesznek. Állításait viszont nem kémiai és biológiai, hanem filozófiai érvekkel támasztotta alá, ezért bizonyos körökben nem fogadták el. A biodinamikus gazdálkodás legjellemzőbb módszere az úgynevezett vetési naptár használata. Az irányzat szerint a növények fejlődésére számottevő hatással van a Hold (és bizonyos estekben más égitestek), ezért egy naptár használatával lehet eldönteni, hogy mikor a legalkalmasabb az időszak a különböző növénycsoportok magvetésére vagy szüretelésére.

A másik, szintén fontos és alapvető módszer a bio­dina­mikus preparátumok használata. Steiner kilenc preparátumot írt le, amelyekből kettőnek a talaj feljavításában, hétnek pedig a komposztkészítésben van szerepe. A talajfeljavító preparátumok elkészítéséhez tehénszarvat és marhatrágyát használnak, a többiben pedig különféle gyógynövényeket, mint a cickafark, kamilla, csalán, gyermekláncfű, macskagyökér és zsurló.

Önellátó és önszabályzó gazdaság

Akárcsak a későbbiekben megjelent permakultúrás gazdálkodásban, a biodinamikus szemléletben is a gazdaság minél inkább önellátó és önszabályzó kell legyen. A biodinamikus farm elméletileg egy teljesen elszigetelt és önműködtető rendszerként van tekintve, ezért a megjelenő betegségek és kártevők nem külső tényezőként vannak kezelve, hanem mint a rendszeren belül megjelenő kiegyensúlyozatlanság jelei. Éppen ezért nem is kívülről behozott vegyszerekkel kell védekezni ellenük, hanem a rendszer harmóniájának a helyreállításával. A megszokott mechanikai gyomirtásos módszerek mellett a gazdaságban jelen lévő és problémát okozó gyomok magvából nyert hamukészítményekkel is szoktak úgymond gyomirtózni.

Mivel a biodinamikus gazdálkodás nem egyértelműen tudományos, hanem inkább filozófiai és ezoterikus alapokra van helyezve, ezért sokan szkeptikusak vele kapcsolatban, okkultnak és áltudományosnak tartják. Az viszont tudományosan alátámasztott tény, hogy a biodinamikus farmokon a talaj sokkal tápanyagdúsabb, egészségesebb, és a biodinamikus termékek kimagasló minőségűek. A szemléletnek ugyanakkor fontos szerepe volt a környezetbarát és biogazdálkodás kialakulásában és elterjedésében, és jelenleg is számos biodinamikus farm működik a világ különböző részein.