Hermann Mark Christian: felkavartuk az állóvizeket Marosvásárhelyen
Továbbra is fenntartja az RMDSZ-nek javasolt stratégiai partnerség-kialakítási ajánlatát a Szabad Emberek Pártja (POL) – jelentette ki a lapunknak adott interjúban a tavaly létrejött alakulat marosvásárhelyi tanácsosa, Hermann Mark Christian.
– A megválasztása óta eltelt tíz hónap alatt egyértelműen ön volt az a városi tanácsos, aki a legtöbb port kavarta a marosvásárhelyi önkormányzatban. Egyesek nagyon szeretik önt, mások nagyon nem szeretik. Jó ez így?
– Erre azt mondaná az öreg székely, ha muszáj, hát muszáj. Komolyabbra fordítva a szót, igyekszünk a kollégáimmal együtt tisztességesen elvégezni azt a munkát, amelyért bizalmat kaptunk: az átláthatóság biztosítását, a közpénzek méltányos, igazságos, ésszerű elköltésének szorgalmazását. A régi-új városvezetés ugyanis rengeteg pénzt elherdált az elmúlt években, a járdák rossz minőségű piskótázásától a közpénzből szervezett „ingyenkoncertekkel” dúsított tömegrendezvényeken át a kiszolgáltatott időskorúak rendszeres etetéséig-itatásáig, a négy kivételezett sportklub megkérdőjelezhető finanszírozásáról nem is beszélve. A rendszeres közérdekű adatigénylésekkel és ezek közvitára bocsátásával, valamint az általunk elindított közigazgatási perekkel valóban felkavartuk az állóvizeket, akarva-akaratlanul is a felszínre hozva furcsábbnál furcsább dolgokat.
– Egy ideig azt érzékeltük, hogy a POL valami újszerűt próbál hozni Marosvásárhely közéletébe, hónapok óta viszont azt látni, hogy mindegyre és mindenért a helyi három nagy pártra, az RMDSZ-re, a PSD-re és a PNL-re mutogat.
– Nem szeretném minősíteni mások munkáját, inkább annak mikéntjére térnék ki. Mindamellett, hogy a konstruktív kezdeményezéseinket rendszeresen megpróbálják elszabotálni, jó ideje látható, hogy bizonyos pártok felett átívelő politikai és üzleti érdekcsoportok körvonalazódtak városunkban. Az egyik politikai alakulat a tavaly például egy olyan polgármesterjelölttel rukkolt elő, akinek „szabadítsuk fel a várost a korrupciótól” volt a főszlogenje. Ehhez képest mit tapasztalunk? Azt, hogy
– Néhány héttel ezelőtt viszont éppen a POL volt az, amely Claudiu Maiorral, a polgármester tanácsadójával egyeztetve arra a következtetésre jutott, hogy a katolikus iskola ügyében nem lenne hasznos csatlakozni az RMDSZ kezdeményezéséhez és bojkottálni a tanácsülést. A POL segítségével fogadta el az önkormányzat a Dorin Floreáék által kidolgozott költségvetést.
– Mi nem egyeztettünk semmit Maiorral! Sőt, kimondom nyíltan: akit már két jogerős bírósági ítéletben összeférhetetlennek nyilvánítottak, eltiltva bármilyen köztisztviselői állás vagy választott tisztség betöltésétől, azzal nincs mit tárgyalnom. Azon kívül, hogy a polgármestert ellátja tanácsaival neki nem áll jogában, hogy legitim köztisztviselőkkel és demokratikus úton megválasztott városi tanácsosokkal egy asztalhoz furakodva irányítson, utasítson és fegyelmezzen bennünket. Hovatovább, miután több tanácsülésen kinyilvánítottam emiatt a nemtetszésemet, kiderült, hogy rajtunk kívül ezt az etikátlan magatartást senki sem nehezményezi. Ami az elfogadott költségvetést illeti, a szakbizottságokban azért keresztülhúztuk a polgármester néhány számítását.
– Én elhiszem, hogy az összes mendemonda ellenére nem jártak Maiornál, ám mégis érdekelne: ha a városvezetés gáncsolja a katolikus iskolát, önök, a mérleg nyelveként, miért járultak hozzá a költségvetés elfogadásához?
– Az ülés bojkottjával vagy a költségvetési tervezet visszautasításával kapcsolatosan semmilyen hivatalos megkeresés nem érkezett az RMDSZ részéről, és arra sem volt garanciánk, hogy az általunk kidolgozott módosító indítványokhoz nem fognak az utolsó pillanatban hozzányúlni.
– Azelőtti estén nem egyeztettek?
– Nem. Mindössze egy informális telefonhívással értesítettek a távolmaradási szándékukról. Ha az ominózus tanácsülésen valóban az iskolaügyet akarták volna aláásni, mi sem jelenünk meg. Értem én az RMDSZ rációját, hogy bizonyos helyzetekben erőt és kohéziót kell felmutatni, azt viszont már kevésbé, miért kell egy tanfelügyelőségi döntés miatt a tanács munkáját bojkottálni.
– Mi a garancia arra, hogy az önök által elfogadtatott módosításokat a hivatal be is tartja? A polgármester 2000 óta azzal dicsekszik, hogy az ő golyóstollán múlik minden.
– Garanciánk nincs erre, hiszen Dorin Florea önkényes stílusát ismerve tudjuk, hogy soha nem úgy hajtotta végre a költségvetést, ahogy a tanács azt megszavazta. Ez viszont nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk az elveinket és terveinket, teret engedve a közpénz további elherdálásának, a klientúra kiszolgálásának, az imázsépítésre és propagandára szánt millióknak. A következő időszakban ezért figyelmesen követni fogjuk a költségvetés végrehajtását, számon kérve a tanács döntéseinek teljesítését.
– Már volt egy keserű tapasztalatuk az iskoláknak utalandó pénzekkel, amelyek nem értek célba.
– Igen. Tavaly novemberben a tanács megszavazott az iskoláknak ötven-ötvenezer lejt különböző felszerelésekre. A polgármester viszont megtagadta az összesen 1,7 millió lej átutalását.
– Talán éppen ezért nem lenne hasznosabb, konstruktívabb, ha a POL a maga két és fél magyar tanácsosával az RMDSZ-szel szövetkezne?
– Én már a tavaly óta szorgalmazom, de sajnos süket fülekre találtam. Ugyan nem koalíciót javasoltam, hanem stratégiai partnerséget néhány alapkérdésben.
Az RMDSZ 2008-ban elvesztette a többséget a marosvásárhelyi tanácsban, most meg képtelen felismerni, hogy itt a nagy lehetőség visszavenni a gyeplőt.
Ez év februárjában sikerült kihasználni ezt az előnyt, amikor előzetes egyeztetés nélkül sikerült azt az iskolahálózatot elfogadni, amely a katolikus iskolát is magába foglalta. Rá kellett volna ébredniük, hogy a magyarság számára fontos kérdésekben ebben a testületben nem a PSD vagy a PNL lesz a partnerük, hanem mi vagyunk az egyedüliek, akikre számíthatnak. Ezeket az ügyeket ugyanis nem lehet úgy rendezni, hogy ma erőt mutatnak fel, holnap pedig újra egy tálból cseresznyéznek a jelenlegi városvezetéssel. Dsida Jenőt idézve: „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”
– Sokan attól tartanak – nem csak RMDSZ-aktivisták, hanem egyszerű magyarok is –, hogy csapdahelyzetet teremthet egy vegyespárt.
– Ez a vegyespártozás nem helytálló. A POL egy közösségi párt, amely Marosvásárhely társadalmi összetételét is tükrözi. Két többség városa vagyunk, magyaroké és románoké, akikhez társulnak a romák, valamint a maradék zsidó és szász lakosság. Ha párton belül teljes egyetértés van a kisebbségi jogok terén, a felekezeti oktatás, a kétnyelvű utcanévtáblák kérdésében, az anyanyelvhasználatban a közigazgatásban, akkor mi a gond? Ha a magyarság irányába nyitott, toleráns, multikulturális szemléletű, tisztességes román emberekkel összefogva tudnánk a mostani városvezetéssel szemben egy új többséget teremteni, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezért fel kellene adniuk a magyar közösség képviseletét.
Nem értettem Kelemen Hunort sem, miért kellett minket egy évvel ezelőtt a szlovákiai Híd–Most-hoz hasonlítson és mindegyre vegyespártozzon, figyelmen kívül hagyva azt, hogy Marosvásárhelyen tíz emberből három vegyes házasságban él.
Az elnökünk, Dan Maşca derűsen meg is jegyezte, hogy általa, egy román ember segítségével is sikerült újra magyar többséget teremteni a helyi önkormányzatban, az RMDSZ pedig nem képes élni vele.
– Ezen túl vannak egyéb, nagyobb ambíciói a POL-nak? A Mentsétek meg Romániát Szövetségen (USR) keresztül készül majd beleszólni a nagypolitikába?
– Tavaly nyáron az USR be akart vonni egy fura konglomerátumba, mi viszont nemet mondtunk a beolvadásnak. Választási szövetséget ajánlottunk, amelynek keretében mindenki megőrzi a saját identitását, ők viszont ezt elutasították. A parlamenti választások előtt a POL néhány tagja átigazolt az USR-be, egyikük be is jutott a parlamentbe. Mi viszont továbbra is alulról felfelé építkezve, „a fűszál mentén” fejlődünk és terjeszkedünk. Megalakultak már az alapszervezeteink Brassóban és Kolozsváron is, a 2020-as választásokon pedig egy regionális, erdélyi pártként szeretnénk alternatívát nyújtani.