Hogyan ír a költő?
Hogyan lehet bekerülni a fiatal írók közé, vajon vannak-e áthúzások egy költő vázlatain. Többek közt ezekről faggatta Muszka Sándort és Korpa Tamást Murányi Sándor Olivér a Magyar Költészet Napjának ünneplésére szervezett irodalom esten.
Korpa Tamás felvidéki származású költő, az elmúlt évben jelent meg két kötete, s ugyanebben az évben a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnökévé is választották. Murányi kérésére bemutatta az irodalmi szervezet tevékenységét, elmondta, hogy egyike négy reprezentatív írószervezetnek, s egyik ars poétikájuk, hogy
a tehetségeket összegyűjtse, felépítse, kiadja munkáikat határon innen és túl.
Az első magyarországi szervezetként tarthatjuk számon, ami határon túli íróknak is teljes jogú tagságot biztosított, azóta többen is csatlakoztak hozzájuk. Most több mint háromszáz tagot tartanak számon, köztük vannak szépírók, kritikusok, egyetemi tanárok, kulturális újságírók, rendezvényszervezők. Korpa azt is elárulta, hogy generációváltás zajlik a FISZ-ben, új szerzőket is keresnek. Murányi kérdésére az is kiderült, hogy
ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen, a szövetségben nevesebb folyóiratokban kell publikálnia.
Muszka Sándor kézdivásárhelyi költőről Murányi elmondta, hogy a kortárs erdélyi magyar irodalom egyik legtermékenyebb szerzője. Majd, a lehet-e újat írni még kérdéskört igyekeztek körbejárni. Hogyan dolgozik egy kortárs költő, vannak-e áthúzások, javítások kérdése került terítékre? – ezek a kérdések is felmerültek.
Muszka Sándor elmondta, hogy „olyan is van, hogy az egész egy nagy áthúzás”,
szerinte csak a dilettánsok gondolják, hogy úgy szép, ahogy van, sok munka van egy-egy szöveggel.
Korpa Tamás is kézzel ír, jegyzetfüzetet használ, s csak akkor fog neki verseinek, mikor már megérett benne, így kevesebb az áthúzás kézirataiban.
A prózaírás és költészet viszonyáról is szó esett, s mindkét költő osztotta azt a véleményt, hogy a regényíráshoz több ötlet és kitartás kell, mint egy-egy rövidebb műfajhoz. Muszka saját prózaírói munkásságára úgy tekint, hogy: „addig hülyéskedtem, míg úgy maradtam”, magát botcsinálta prózaírónak, megélhetési bűnözőnek nevezi.
Az irodalomban méltatlanul háttérbe szorult kedvenceikről is kérdezte Murányi a költőket, Muszka kedvence a marosvásárhelyi Szőcs Kálmán, míg Korpa a Lászlóffy fivéreket említette. S még az is kiderült, hogy Hervay Gizella éppen reneszánszát él a kolozsvári irodalmárok körében.