Mai napig nem tudják, hol a sírja
Marosvásárhelyen élt és dolgozott, itt is hunyt el Aranka György. Az Erdélyi Nyelvművelő Társaság megalapítójának nincs síremléke, egész alakos szobra a színház háta mögött található.
A rendszerváltást követő években emléktáblát szeretett volna helyezni az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Marosvásárhelyen, az egykori táblabíróság épületére, ahol az 1990-es márciusi eseményeket követően táblát állítottak Avram Iancunak és a román kancellistáknak. A hatalom azonban nem engedélyezte, formai hibákra hivatkozva utasította el a kezdeményezést.
Aranka György Széken született 1737. szeptember 17-én, és Marosvásárhelyen hunyt el 1817. március 11-én. Halálának 200. évfordulója kapcsán újból felmerült a kérdés, hogy hol található a sírja.
A magyar művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta sírja ugyanis ismeretlen.
A királyi táblánál szolgáló jogász a nagyszebeni és kolozsvári szabadkőműves páholyok tagjaként kezdeményezte az Erdélyi Nyelvművelő Társaság létrehozatalát, valamint a hozzá kapcsolódó Kéziratkiadó Társaság megalapítását. Működtetésében nagyszabású szervező munkát folytatott, élénk levelezésben állt kora összes jelentős tudósával. Azzal, hogy létrehozta a társaságot, gyakorlatilag az első magyar akadémiai intézmény felállítását valósította meg, ehhez csatlakoztak Döbrentey Gábor és Kazinczy Ferenc kezdeményezései is. Történészként egy nagyszabású kézirata maradt fenn a székelyek, valamint a három erdélyi nemzet történetéről, nyelvművelőként egy értelmező szótár összeállítását tervezte, amelyből egy elméleti alapvetés és próbaszócikkek készültek el. Költőként és filozófusként nem alkotott kiemelkedőt, de ilyen írásaival is előmozdította a művelődés ügyét.
Érdemei közé tartozik az is, hogy felkutatta az itt-ott rejtőzködő kéziratokat, önálló irodalmi művek írására serkentette kortársait. Kimerítették a küzdelmek, élete végére visszahúzódó, emberkerülő lett. Soha nem nősült, agglegényként élte le az életét, és Szentgyörgy utcai lakásában halt meg.
Az élettörténetét kutató irodalmárok már annál a kérdésnél fönnakadtak, hogy hol is állt pontosan a Szentgyörgy utcai szállása, illetve hol a sírja.
Aranka György sírját a 30-as években kezdték el keresni, de azóta sem sikerült senkinek azonosítani. Már a 19. század végén a temető gondnoksága eladta a megváltatlan sírhelyeket, lerombolt vagy átfaragtatott olyan sírköveket, amelyeknél évtizedek óta senki nem gyújtott gyertyát vagy nem helyezett virágot. Bernády György 1903-ban nagyszabású temetőrendezési tervet bocsátott ki, megszabta a temető terjeszkedésének határait, ami nagyfokú zsúfoltságot is teremtett, ezért a városnak felekezetek nélküli köztemetőre is gondolnia kellett. Nagy valószínűséggel, Aranka György síremléke ennek az intézkedéssornak válhatott az áldozatává.