Életműdíjat kapott Albert Ernő

A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság életműdíjjal tüntette ki Albert Ernő sepsiszentgyörgyi néprajzkutatót, a társaság tagját.

Az indoklás szerint Albert Ernő a székely népköltészet és népélet, valamint a cigány kultúra dokumentálásában végzett kiemelkedő munkásságáért kapta a díjat.

Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja mondott laudációt, felidézve, hogy Albert Ernő a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium magyar nyelv és irodalom szakos tanára, évekig igazgatója volt, tanítványaival több ezer háromszéki népballadát gyűjtött össze, a legnehezebb időkben sem hagyta abba a munkát. A magyar ajkú cigány közösségekben is hiánypótló gyűjtőmunkát végzett.

Albert Ernő megköszönte a díjat, hogy „számon tartják”, majd a szülőfalujának, Csíkdánfalvának mondott köszönetet, ahol arra ösztönözték, hogy a szépet meg kell őrizni. Abban bízik, hogy a gyűjtése megbecsült értéke lesz a magyar népköltészetnek.

A pénteki konferencián több előadás hangzott el a székely kapukról, a kapufelmérésekről, hogy milyen új funkciókat nyertek a kapuk a magyarság szimbolikus tereiben, hogy működnek a kapufelújító programok, vagy kiket és miként képezett a csernátoni Haszmann Pál Múzeum és Népfőiskola. A konferencia keretén belül bemutatták a Székely Nemzeti Múzeum által megjelentetett Székely kapuk régen és ma című könyvet. A szerző, Balassa M. Iván, a magyar építészeti szakirodalom egyik legjelesebb ismerője, a gyönyörű képanyagot tartalmazó könyv a legrégibb fennmaradt 1673-as mikházi kaputól a közelmúltban készült darabokig áttekinti a székely kapuk területi variánsait, ismerteti a legfontosabb készítőit. Széles áttekintést nyújt arról, milyen párhuzamai vannak a más népek körében, de kitér arra is, mi teszi székellyé a székely kaput.