
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
Igazságos, arrogáns és ambiciózus – ezekkel a szavakkal jellemzi magát Keresztes Zsolt, alias Kerry, művésznevén Josh Moograine. A kézdivásárhelyi zenész és programozó szenvedélye a zene, mindennel felhagyna, csak hogy színpadon lehessen.
2024. november 04., 17:032024. november 04., 17:03
– Igazságos, arrogáns és ambiciózus – miért pont ezekre a szavakra esett a választásod?
– Az igazságosság emberi jellem, szeretjük a fair dolgokat. Annak idején az iskolás éveimben fokozódott bennem az igazságérzet. Ha például egy tanár nevelésbe burkolta a provokációját a diákokkal szemben, akkor én mindig feleseltem. Sokszor bajba is kerültem emiatt. Néha nagyra tartom magam, de próbálok elegánsan arrogáns lenni. Egyszerűen tetszik másokban is az a magabiztos kisugárzás, ami az arroganciával jár, a tekintélyt parancsoló, sunyi karakterisztika.
Például borzasztóan nagy cél lehet az, hogy valakinek funkcionális családja legyen. Az én nagy célom az, hogy letelepedjek az álomvárosomban, Csíkszeredában, hogy úgy tudjak az elképzelt életembe betelepedni, ahogy csak én szeretnék, a saját feltételeim szerint.
– Mi a te szerelmed az életben, mi az, ami hajt?
– Az egyik legnagyobb hajtóerőm az az, hogy értéket nyújtsak az embereknek, akik körbevesznek. Hogy a páromnak férfiként mindig ott legyek. Hogy amikor családom lesz, tudjak az asztalra kenyeret rakni. Emellett barátcentrikus ember vagyok, szeretném, hogy a barátaim büszkék legyenek a barátságunkra, és hogy öregen is közeli kapcsolatot ápoljunk.
A Josh Moograine zenekar tagjai
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Mivel töltöd ki a napjaidat?
– Semmi sem gyújtja fel annyira a szívem, mint amikor a színpadon vagyok két dobverővel a kezemben és püfölöm a dobokat egy csomó ember előtt. Nagyon szeretek zenélni: gitározni és énekelni is, de legjobban dobolni szeretek. A zene mellett viszont alkalmazásokat fejlesztek, de ez vizet sem vihet mellette. Jó időtöltés, jó anyagi biztonságot ad, de ha választhatnék, megállás nélkül csak turnéznék, hogy mindig a színpadon lehessek. Felhagynék minden anyagi vonatkozású dologgal, csak zenélhessek. Azért dolgozok valójában az alkalmazásomon is, hogy szabad legyek és csak a zenére fókuszáljak.
– Mesélj kérlek a zenei utadról, hogyan kezdtél zenélni?
– Apumtól tanultam zenélni. Ő gitáros, kiskoromban pedig olyan előadóktól szóltak dalok a lakásunkban, amelyek közvetlenül formálták a zenei stílusomat: Demjén Ferenc, Bikini, Edda, Toto. És ugyebár a fiúknak az édesapjuk a nagy hősük, rá akarnak hasonlítani. Először a gitárt próbáltam ki általa, de annyira nem fogott meg. Majd vett egy kis szintetizátort, ami jobban lefoglalt, mint a legózás, ami nagy szó volt. Jó időtöltés volt, megtapasztaltam általa, hogy a zene megmozgat valamit bennem. Aztán kaptam egy hegedűt, ami igazából azért tetszett, mert láttam a filmekben, hogy az utcazenészek a hegedűtokjukba gyűjtik a pénzt. Ki is raktam a szobámba a hegedűtokot és addig játszottam a hangszeren, amíg legalább három-négy lejt nem adtak, csak hogy hallgassak.
Odaengedett a zenekar dobosa, és elkezdtem játszani rajta. Nem tudom leírni, mit éreztem ekkor, nem romantikus értelemben, de szerelem volt ez. A szüleim összeszedtek minden pénzt, amit tudtak, hogy vegyenek nekem egy gyenge dobszettet, ami persze elsőosztályú volt gyakorolni kiskoromban. Majd idővel kigyűjtöttem a pénzem egy hajlított deszkás japán dobszettre, ami mai napig kiszolgál. Aztán kicsit jobban megértem arra, hogy a kezembe vegyem a gitárt. Több számot is írtam dobolás közben, csak az nem egy melódiahangszer, így a gitár is egyre nagyobb szerepet töltött be az életemben. Majd jött a zongora, vagyis az én esetemben a pianínó. Nagyon szép hangja volt, egy csomó számot írtam rajta.
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Mikor kezdtél a nagyközönségnek zenét szerezni?
– Tizenkilenc évesen, de addigra már volt jó pár zeneszámom. Kíváncsi voltam az emberek véleményére, ezért kezdtem el publikálni. A számokat számítógépes programban raktam össze, illetve az énekrészeket telefonnal vetettem fel.
– Milyen műfajba sorolnád a zeneszámaidat?
– Sok fajta műfaj keveredik az albumjainkban. Átfogóan azt mondanám, hogy az alternatív rock a legjellemzőbb, de progresszív metál elemek is felismerhetőek bennük, esetleg könnyű rock. Vannak sima akusztikus számok, szóval könnyűzenét is csinálunk lényegében. Kóstolgatjuk a műfajokat.
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Van-e kedvenc számod, amit írtál?
– Sokáig az Óda volt, az első albumról. Most az A Scar To Remember, amely egy volt barátomról szól, aki sajnos pár éve elhunyt. Lényegében a szám egy monológ Barni szemszögéből, a halállal beszélget. Az elején egyedül szereztem a számokat. Van egy zenekarunk, a Josh Moograine, a tagok benne viszont sokat változtak. Az utóbbi időben próbáltam egyre jobban belevonni a zenekartagokat a zeneszerzésbe. Mihăițeanu Zsolt a basszusgitárosunk, Szász-Zakariás Róbert a dobosunk, Cisar Krisztián a gitárosunk, jómagam pedig szintén gitározok és éneklek.
– Ha bármit tanácsolhatnál a kiskori énednek, mi lenne az?
– Igazából nem tanácsolnék semmit. Szükségem volt minden hibára, hogy itt lehessek, és így is csodálatos életem volt, és van.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
szóljon hozzá!