Vad csiperke és kora nyári virágok nyomában

Enyhén savanykás ízű, állaga roppanós és pozsgás, emiatt is kedvelt alapanyag. Az oxálsav tartalma miatt savanykás, a sóskához hasonlóan ne vigyük túlzásba a fogyasztását, ha hajlamosak vagyunk vesekőre.

Omega-3 zsírsav tartalma kiemelkedő, vegetáriánusok és vegánok figyelmébe mindenképp ajánlom. A friss hajtásait gyűjtsük, az idősebbek már túl rostosnak számítanak. Külföldi bioboltokban becsomagolva szokták értékesíteni, de a veteményesben is kereshetjük. Az egyik kedvenc gyomnövényem, ki sem gyomlálom teljesen a kertből.

A réti margitvirág (Leucanthemum vulgare)

Egyszerűen csak margarétának szoktuk hívni. Gyakorta kerül be virágcsokrokba, de kevesen tudják róla, hogy virágai ehetőek. Fészkes virágzatúnak számít, emiatt könnyedén hozzáférnek a beporzók és gyakorta látogatják pillangók, vadméhek és virágbogarak is. Sokáig virágzik tömegesen, ezért fontos tápláléka beporzóinknak. Molyfélék hernyói és levélbogarak gyakorta csemegéznek leveleiből is. Elterjedt növény legelőkön, gyümölcsösökben és féltermészetes élőhelyeken, melyeket csak olykor kaszálnak mértékkel.

Ízre semleges és jó fehér színfoltként szolgálhat egy desszerten például. Ha épen használnánk fel a nagy virágát, akkor kellemetlen lenne átrágni magunkat az egész virágon. Ősszel kaszálást követően gyakran újra virágokat hoz, ezek a virágok általában elég kicsik. Ha találunk kis méretű virágokat, akkor azokat épen is felhasználhatjuk. Bimbóit fermentálhatjuk, hamis kapribogyó szerűen. A napraforgóhoz hasonlóan virágai követik a nap mozgását és feléje fordulnak. Ez a tulajdonsága serkenti a rovaraktivitást a virágok körül, emiatt nagyon hasznos.

gyerekeinknek is érdemes megtanítani a játékot. Hajdiszt is fonhatunk belőle, jó móka. Virágzása jelzés a nyár közeli érkezésére, kössünk belőle csokrot és kóstoljuk is meg szirmait.

Levelei kapor szerűek, a virágok általában kisebb méretűek és erősen kesernyés illatuk van. Mindig figyeljük meg a leveleket, ha a virágból nem tudjuk eldönteni melyik fajjal találkoztunk.

A mezei zsálya (Salvia pratensis)

Élénk kék virágairól könnyedén felismerhető. Gyógynövényként sokan ismerjük az orvosi zsályát, neki a vad rokona a mezei faj. Virágai nagyok, ajakosak és nektárban gazdagok. Napsütötte rétek és száraz gyeptársulások gyakori és tömegesen virágzó növénye. Illatra nem zsályás és ízre sem képviseli azt. Jól tűri a ritkább kaszálást is, emiatt féltermészetes élőhelyeken is tömegesen képviselteti magát.

Virágai nektárját csak a nehezebb súlyú beporzók érik el, a kis testű beporzókra nem akarja úgymond pazarolni az erőforrásait és csak a nagyobbakat engedi táplálkozni. Egy csapószerű emelőrendszeren vannak a portokok és amint egy súlyosabb rovar próbál benyomulni a virágba, annak súlya billenti is a csapót. Igy a beporzó akarva vagy akaratlanul is, de virágporos lesz és segíti majd a keresztbeporzást. A nektárt is eléri és majd jóllakottan tovább repül, beporozza a szomszédos virágok bibéjét a hátára ragadt virágporral. A nagyobb testű pillangók is táplálkozhatnak rajta, de inkább csak rablóként veszik el a nektárt a hosszú pödörnyelvük segítségével. Nem visznek tovább virágport magukkal, ki tudják trükközni a rendszert, de emiatt a beporzásban egyáltalán nem segítenek. Virágait érdemes gyűjtenünk, hiszen különleges szine bármilyen ételt ünnepivé tehet.

A virágok ragadnak ezért bánjunk gyengéden velük, benedvesített dobozban 3-4 napig is frissen maradnak, ha hűtőben tároljuk. Gyerekként édeskés nektárja miatt szívogattuk, a mezőn sétálva csemegézhetünk belőle bőségesen. Zsenge kis méretű levelei is ehetőek salátanövényként, de nekem például uborkás szendvicsre téve a kedvencem. Ízre kissé gombás, umami-s jegyeket hordoz, de semmiképp sem zsályás. Hatóanyag tartalma elenyésző az orvosi zsályához mérten, ezért használata gyógynövényként nem elterjedt.

A harangvirágok (Campanula spp.)

Sokunk kedvenc virágai közé tartoznak, mindig csodálattal nézem a törékeny kis harangok ingadozását a szélben. Mintha táncra perdítené őket a szellő és nem félnének azonnal táncba menni. Sokféle harangvirág fordul elő a vidékünkön, több, mint 20 faj fordul elő csak Romániában. Rétek, erdőszegélyek és gyümölcsösök gyakori lakói. A kis méretű virágokkal rendelkező terebélyes harangvirág az egyik leggyakoribb faj, szapora virágai szép dekorációk lehetnek sós és édes ételekhez társítva. Rövidebb ideig tudjuk csak tárolni, 2-3 napig biztosan bírja nedves dobozban és hűtőben.

A csomós harangvirág fogyasztását kerüljük és igyekezzünk csak az ismert fajokból fogyasztani, kérjünk segítséget, ha nem tudjuk pontosan meghatározni őket. A harangvirágok hosszú kelyhű virágainak nektárját csak a hosszabb nyelvű beporzók érik el, például egyes poszméhek és a lepkék nyelve eléri. Az átlagos vagy kis nyelvű beporzók jól tudnak táplálkozni a kisebb méretű harangvirágokból is. A nagyobb virágok esetében gyakorta előfordul a nektár rablás, mivel a rövid nyelvű mézelő méh vagy más rovar, ha nem tudja elérni a nektárt, akkor a virág oldalát megrágva fog táplálkozni. Ilyen esetben nem lesz segítség a beporzásban, tehát rablóként jut a nektárhoz.

A vad csiperkék (Agaricus spp.)

Nagyon gyakori gombái vidékünknek és változatosságuk miatt nem könnyű őket faj szinten határozni.

Előfordulásuk nagyon változatos, legelőktől egészen az erdőkig gyakoriak. Először érdemes a mérgezőeket jó alaposan megtanulni és ezt követően kizárásos alapon is jól tudunk határozni. Mindig ki kell zárjuk a mérgező fajokat, általánosságban elmondható, hogy a mérgező csiperkék gyakran vegyszerszagúak és sérülés mentén sárgulhatnak.

Ha véletlenül mérgező került a kosárba, akkor főzés vagy sütés során is gyakran érezhető a vegyszerszag, semmiképp se fogyasszuk el ebben az esetben. A fogyasztható fajok közül leggyakoribb a mezei, ligeti, nagyspórás és erdei csiperke. Kérjünk segítséget amennyiben csiperkére gyanakszunk, de nem érezzük biztosnak és nem tudjuk magabiztosan kizárni a mérgező fajokat. A színváltozás sokféle lehet, vöröses, narancssárgás vagy sárgás. Ezekben az esetekben is vannak fogyasztható fajok, például az én egyik kedvenc fajom a ligeti csiperke sérülés vagy vágás mentén vörösödik és ízletes, vastaghúsú csiperkének számít. Készülhet belőlük ízletes szárítmány, jól aszalódnak vékonyra felvágva, ezt akár porrá is őrölhetjük és fűszerként tudjuk felhasználni. Savanyúsághoz a kis méretű és fiatal példányokat használjuk, ecetesen vagy fermentálva is eltehetjük télire.

A természetes tápanyagkörforgás fontos szereplői, szaprofiták és a közelükben lévő szerves anyagokat bontják le (avar, trágya). Gyakran találkozni velük sötétzöld színű boszorkánykörökben, ezért ezekben érdemes keresni és hamarabb is meg fogjuk találni a gombákat. Mókusok, mezei pockok, egerek és pelék csemegéje is, nem csak mi szeretjük falatozni. Nemsokára indul az erdei gombászás és nagyon fontos ismerni a halálosan mérgező fajokat. Tanuljuk meg meghatározni pontosan a gyilkos galócát. Legyünk felkészültek és ne bízzuk magunkat a véletlenre semmiképp. Kosarunk csak biztonságosan fogyasztható fajokat tartalmazzon mindig.