A rendszerváltást megelőző időszakban Románia médiakommunikációját sivár csönd és sötétség jellemezte. Az újságok pártos tartalma olvashatatlan volt, az állami televízió napi kétórás közvetítését jószerivel kizárólag a Ceaușescu-házaspár és az aranykorszak megvalósításairól szóló beszámolók töltötték ki. 1989-ben magyar szó már négy éve nem hangozott el a román televízióban, miután a magyar adást 1985-ben egyetlen telefonutasításra megszüntették. A rendeletet Elena Ceaușescu adta ki energiatakarékossági okokra hivatkozva. Az TVR2-es csatorna működését is ekkor függesztették fel, illetve csökkentették napi két órára az TVR1 műsorát. A magyar adás filmanyagát a területi rádióstúdiók hangarchívum-anyagával együtt egy jilavai raktárba süllyesztették el, ahol a nem megfelelő tárolási körülmények miatt gyors pusztulás várt rájuk. A kétórás tévéműsort senki nem nézte, a Román Rádió területi stúdióit különböző mondvacsinált okokra hivatkozva felfüggesztették. Szabad országban élőknek elképzelniük is lehetetlen azt a monotóniát és csöndet, amely az országot jellemezte.

Az egyetlen, valóban híreket közlő forrás a mindenki által hallgatott Szabad Európa Rádió volt, emellett az a néhány francia, angol, német nyelvű lap és folyóirat, amelyet valamiképpen sikerült az országba becsempészni. A magyar ajkú lakosság e szempontból némiképp szerencsésebb helyzetben volt, többször hozzájutott a magyarországi lapokhoz, Szabad Európa mellett a Kossuth Rádió nagyon rosszul minőségben, de a Székelyföldön is hallgatható volt. A határmentén, és az országba belopott videokazettákról Erdély-szerte ismert volt a Magyar Televízió Panoráma című műsora, amely elmarasztalta a falurombolást és 1989 nyarán sugározta a híres Tőkés László-interjút. Az átlag romániai lakosnak viszont szinte semmilyen ismerete nem volt a Románián kívüli világ valóságáról: 1989 decemberében teljesen felkészületlenül, ha úgy tetszik, mindenféle oltóanyag vagy immunerősítő nélkül kellett szembesülnie a szabad információáramlás szűretlenül érkező „vírusáradatával” és dömpingjével.

A teljes írás az Erdélyi Napló december 18-án megjelenő 50. lapszámában olvasható.