Időben indultunk pénteken Csíkszeredából Mikes Kelemen szülőfalujába, a háromszéki Zágonba. Úgy terveztük, hogy a focipálya környékén elfogyasztunk egy kávét, aztán megveregetjük a játékosok vállát, mielőtt leülünk meccset nézni. Ám a Nyerges-tetőn átvezető országúton zajló útjavítási munkálatok áthúzták számításainkat: a tervezett kávéból nem kortyolhattunk, az összecsapás első tíz percét pedig nem láthattuk. Még egy gondolat a javításról: a kozmási eltérőnél nyilván nem jelezte tábla, hogy a Kézdivásárhely felé vezető úton – havazás közben – úgy javítják az egyik hidat, hogy ott fél óráig mindkét irányból állnia kell a forgalomnak.

Álomszép lelátó

Zágon község olyan, amilyen, és akkora, amekkora. Na de a focipálya és annak lelátója több mint szép: a frissen elkészített tribün tökéletes. A körülmények ezen a szinten kiválók, így már csak az a kérdés, hogy miért voltak mindössze húszan a mérkőzésen. Lehetséges válasz: a zágoniak talán nem értenek egyet azzal, hogy a csapatukban elvétve hallani magyar szavakat.

Az első játékrész

A bejáratnál egy férfi jegyeket oszt (a mérkőzés ott is fizetéses). Tőle tudtuk meg, hogy pontban kettőkor kezdődött a meccs, az eltelt néhány percben viszont nem esett gól. Jó hír, így már nem is haragszunk az utászokra. A pálya jó minőségű, igaz, az eső miatt néhány részen állt a víz.

A helybéliek zöldben, a mieink fehérben, a bírók feketében. Az első félidő a fociról szólt, a legnagyobb helyzetet a helybéliek alakították ki: egy beívelést jól talált el fejjel a csatár, azaz annyira mégsem, mert amit jól fejelnek, az ugyebár gól. Az FK a 42. percben szerezte meg a vezetést: Majzik kapura lövését a kapus még hárította, de a kipattanót Bajkó kegyetlenül befejelte (0-1). Szünet.

A második játékrész és a vacsora

Egyre mélyebb – pontosabban sáros – lett a pálya, oldalt néhol már a vonalak sem látszottak. Nem csoda, hiszen a havazásra készülve a szervezők feketével húzták meg a vonalakat, ami sárral vegyülve több helyen eltűnt. A hazaiak határozottabban kezdték a második félidőt, ez az elszántság a meccs végéig ki is tartott. Igaz, nem lett belőle zágoni gól. A vendégek viszont összehozták a megnyugvást jelentő második találatukat: az 59. percben Gliga szögletből Ilyéshez rúgta a labdát, aki úgy pöckölte tovább a játékszert, hogy ahhoz még hozzá tudott érni a hazaiak kapusa, de a hárítás már nem jött össze.

Több gól nem esett, a meccs végén kérésünkre a csapat összeállt a közös fotóra, aztán irány az öltöző, majd Csíkszereda. Visszaérve a fiúk halfilét és rántott sajtot vacsoráztak.