Bajkó Barna 1984-ben született Csíkszeredában, és bár több súlyos baleset gátolta pályafutását, a labdarúgó nem adta fel a harcot, mindig fel tudott állni, vissza tudott térni a pályára. A játékvezetőként és edzőként is tevékenykedő 31 éves Bajkó Barnát kérdeztük.

– Több erdélyi csapatnál megfordult, a 2014/15-ös idényben pedig az FK Csíkszereda gólkirálya lett, 22 mérkőzésen 19 gólt lőtt. Kérem, meséljen pályafutásáról.

– Csíkszeredában tanultam meg a labdarúgás ábécéjét, nevelőedzőm Major Ágoston volt, vele dolgoztam 18 éves koromig. Az első felnőtt csapatom a Székelyudvarhelyi Budvár volt, amely 2002-ben a harmadik osztályban szerepelt. Ott egy eléggé sikeres idényt zártam, hiszen innen Négyfaluba (Szecseleváros), a második ligás Preciziához kerültem, ahol be is mutatkoztam a másodosztályban, de bizonyos anyagi gondok miatt, közös megegyezéssel három hónap után szerződést bontottunk. Két és fél hónapot szabad voltam, majd Jakab Zoltánnak, a romániai futsalválogatott jelenlegi szövetségi kapitányának hívására Szovátára, a 3. ligás Medve-tó csapatához igazoltam. Másfél évet játszottam Szovátán, ahol főleg az utolsó rész volt nagyon eredményes. Akkor, az őszi idényben 13 mérkőzésen 13 gólt lőttem, a kilenc harmadik ligás csoport gólkirálya voltam. Az akkor első ligás Besztercei Gloria akkori edzője, Ioan Ovidiu Sabău több mérkőzésemet megnézte, majd előszerződést ajánlott. Megkerestek több más hazai és külföldi csapattól is, de én Besztercét választottam. A Gloria téli felkészülése egy törökországi edzőtáborral zárult, ahol 2005. február 4-én súlyos sérülést szenvedtem, dupla lábszárcsonttörést, amit Marosvásárhelyen műtöttek meg. Sikeres volt a műtét, hiszen 8 hónapra rá, 2005. október végén sikerült visszaállnom a besztercei csapat felkészülési programjába, de nagy volt a visszaesés, érződött a kimaradás, sem erőnlétileg, sem pedig mentálisan nem voltam felkészülve az első ligára, ezért Sabăuval úgy döntöttünk, hogy visszamegyek Szovátára. Lejátszottam még egy fél szezont, majd a Szászrégeni Lendülettől kaptam egy jó ajánlatot. A régeniek fel szerettek volna jutni a másodosztályba, de ez végül nem sikerült, a háromcsapatos osztályozón másodikok lettünk. Lejárt a szerződésem, szabadon igazolható játékos lettem, hazajöttem. Az újabb ajánlatot a másodosztályú Brassói Forextől (volt Tractorul) kaptam, ahol csak egy fél idényt játszottam, számomra máig érthetetlen okok miatt a csapat egyik napról a másikra megszűnt. Újra szabadon igazolható játékos lettem, ekkor a szintén másodosztályú Dévai Maros vezetősége keresett meg, ahol közel két évet töltöttem. Közben – sajnos – több más sérülésem volt, műtéteken estem át, így hazatértem, és igent mondtam Szondy Zoltánnak, a csíkszeredai klubelnök felkérésének, hogy a csíkszeredai focicsapatot erősítsem. Mellette elvállaltam egy gyerekcsapat felkészítését, Albu Lászlótól tanultam az edzősködést, később önállóan vezettem a gyerekcsapatom edzéseit.

– Az elmúlt idényben újra gólkirály lett, újra felfigyeltek önre. Arról beszélnek fociberkekben, hogy a szintén 3. ligás sepsiszentgyörgyi csapathoz távozik.

– Diószegi László, a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSC elnöke keresett meg, és egy olyan ajánlatot tett, ami számomra kihívás. A háromszékiek fel szeretnének jutni a másodosztályba, nekem pedig lehetőségem lenne újra egy picit magasabb szinten futballozni. Május 30-án Csíkszeredában lejárt a játékosi és az edzői szerződésem. A Sepsi OSK ajánlatát elfogadtam. Hangsúlyoznám, hogy nem annyira az anyagi, hanem az emberi része győzött meg. Ismétlem, ez egy kihívás számomra. A szentgyörgyi csapat felkészítését a Suciu–Kulcsár edzőpáros vezeti továbbra is, de ott játszik Florin Stângă, aki az elsőligás Brassói FC és a Pandurii Tg. Jiu játékosa volt, Coman, akinek számos első és második ligás meccse van, tárgyalnak a gyergyószentmiklósi születésű Andrei Țepeș-sel, aki a Ceahlăul színeiben szintén játszott az első ligában. Folytatják az erősítést, a közös felkészülés július 13-án kezdődik.

– Nemcsak játékosként és edzőként, hanem játékvezetőként is bemutatkozott, és egyes szakemberek szerint akár magasabb szintre is vihette volna bíróként.

– Nem volt nehéz számomra a játékvezetés, érzem a játékot, tudtam például azt, hogy mikor szimulálnak a játékosok, és mikor nem. Már az elmúlt idényben eldöntöttem azonban, hogy csak megyei szinten fogok bíráskodni.

– Csapatkapitányként hogyan értékelné az FK Csíkszereda 2014/15-ös idényét?

– Ha azt nézzük, hogy újoncként a 7. helyen végeztünk, ha az anyagot nézzük, amiből dolgozni kellett, az eredmény jónak, sikeresnek mondható. Ezúton gratulálok, és köszönetet mondok minden csapattársamnak, az edzőknek, a stábnak, és nem utolsósorban a mellettünk jóban-rosszban kiálló szurkolóinknak. Több kiszállásunkon jelen voltak, és csodák csodájára mindenütt a rendezők elismerően beszéltek viselkedésükről, jó hírnevét vitték Csíkszeredának.

– A román 3. Ligában a következő idényben is kötelező lesz három 19 éven aluli játékost szerepeltetni. Csíkszeredában komoly utánpótlás-nevelés zajlik. Hogyan látta belülről a csíkszeredai gyermek és ifjúsági csapatoknál végzett munkát?

– Nem beszélek mellé, mert sok csapatnál megfordultam, láttam, tapasztaltam a számos focimúlttal rendelkező városban zajló munkát. Felelősségteljesen mondom, hogy Csíkszeredában komoly utánpótlásképzés zajlik. Ennek eredményei nem rögtön, hanem évek múlva fognak érződni. Minden kolléga lelkiismeretesen dolgozik, a toborzóerő leglényegesebb pontja Ilyés Róbert, ő a vonzóerő, a gyerekek olyanok szeretnének lenni, mint Ilyés, a szülők szeretnék, hogy gyerekük Ilyés Robi nyomdokába lépjen.