– Honnan jött az ötlet, hogy Csíkszeredában kezdjen el dolgozni, oktatni?

– Körülbelül fél éve Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester úr kérdezett meg, vállalnám-e a városi úszósport irányítását. Tetszett, amit itt láttam, és új kihívásnak is tekintettem, ezért örömmel fogadtam el a felkérést.

– Mit tudott mindaddig a csíki sportról, ezen belül az úszásról?

– Azt, amit szinte mindenki más, hogy a város a jégkorongról és a sízésről híres. Az úszásoktatásról igazából semmit nem tudtam. Amióta itt vagyok, azóta látok bele a folyamatokba, valamint látom azt, szükség van arra, hogy teljesen az alapoktól kezdjem, és én magam neveljem ki a gyerekeket.

– Mondhatjuk, azért van itt, hogy magasabb szintre segítse a csíki úszást. Hogy érzi, milyen pluszt tud profi úszóként, olimpikonként hozzátenni ehhez?

– Huszonöt év tapasztalat van a hátam mögött az úszásban. Meg tudom mutatni azt az irányt, amely a legrövidebb út a siker felé. Ezenkívül azt garantálhatom, hogy a leghelyesebb úszást tudom megtanítani. Az úszás egy olyan sport, amit érezni kell. Nem elég csak tehetségesnek lenni, nagyon fontos a helyes úszás, a technika. Az úszást hobbiként űzőknek pedig meg tudom mutatni azt, hogyan lehet élvezni ezt a sportot.

– Csíkban az úszás mint versenysport még nem annyira népszerű, és nem olyan alapvető, mint például a magyarországi városokban. Mit gondol, mivel lehetne motiválni az embereket, hogy ez megváltozzon a közeljövőben?

– A legfontosabb egy bizonyos mentalitásváltás. Tehát az első lépés, hogy a szülők megértsék, hogy az úszás mire jó, és hogy az az úszás, ami eddig itt Csíkban volt, az nagyon jó, de azt lehet profibb szintre is emelni. Nem az a munkám lényege, hogy mindenkiből profi úszót faragjak. Természetesen hobbiból is lehet űzni az úszást, viszont az lehet kínlódás vagy élvezet. Én ezt a második részét próbálom átadni az embereknek. Úgy tanítsam meg őket úszni, hogy az helyes és élvezetes legyen, nem pedig szenvedés.

– Egészségügyi szempontból mit jelent az, ha valaki úszik, akár hobbi szinten is?

– Bár az lenne ideális, ha hetente legalább két alkalommal úsznának az emberek, ám ha már hetente egyszer megteszik, az első, amit észlelhetnek, hogy megerősödik az immunrendszerük. Teljesen mindegy, hogy ezt milyen évszakban tesszük. Sőt, nagyon nagy tévhit, hogy ha télen megyünk uszodába, akkor náthásak leszünk. Egy olyan személy, aki már hobbi szinten úszik, egy másfél órás úszás után fel kellene legyen töltődve energiával, és nem kifáradva. Mivel úszás közben egy lebegő és vízszintes helyzetben van a testünk, a testsúly leesik az ízületekről, az izmokról, a csontokról, így azok nem terhelődnek. A különféle egészségügyi problémáknak – csípőproblémák, hátfájdalmak, ízületi kopások – nagyon ajánlott.

– Akkor ez bárkinek motivációt jelenthet, kortól, nemtől függetlenül?

– Igen, ez mindenképpen motiváció kellene legyen. Fontos megérteni azt, hogy az embereknek akár egészségügyi problémájuk van, akár nincs, az úszás hozzájárulhat ahhoz, hogy egészségesebbek legyenek, és az általános közérzetük sokkal jobb legyen. Egy felnőtt embert, aki nem fél a víztől, garantáltan egy hónap alatt megtanítjuk a vízen feküdni és fél éven belül úszni.

– Hogyan lehet eldönteni egy gyereknél, hogy ő melyik úszásnemben lesz jobb?

– Ezt az idő dönti el. Gyerekként minden versenyszámban indul, majd idővel kiderül melyikben eredményesebb.

– Ön hány évesen kezdett el úszni, hogyan alakult a karrierje?

– Négy és fél évesen kezdtem el úszni, az első versenyeim nyolc évesen kezdődtek. Tizenhat évesen Európa-bajnok és Eb-ezüstérmes voltam. Három olimpián vettem részt (Peking, London és Rio de Janeiro), négy világbajnokságon és több Európa-bajnokságon. Több helyen megfordultam karrierem során, nagyon sok helyen voltam edzeni is, tanulni is. Mindenhol új tapasztalatokkal gazdagodtam, mindig próbáltam tanulni az ottaniaktól mind mentalitás téren, mind technikai és taktikai szinten. Most pedig mindezt a tudásomat próbálom átadni Csíkszeredában.

– Mit jelentettek önnek ezek a világversenyek a karrierje szempontjából?

– Egy sportolónak a karrierjében mindig egy jó pont, ha győz, de meg kell tanulni veszíteni is. Az ilyen nemzetközi versenyek, amelyek magasabb színvonalat képviselnek, megtanítanak a realitás talaján mozogni. Ez nagyon fontos. Tudjuk azt, hogy hol tartunk, és hová szeretnénk eljutni. Mindig a cél fele kell törni, de addig kellenek a pofonok is, mert azok segítenek előre.

– A mai sportban a tehetség mellett nagyon fontos a mentális felkészültség is. A szavaiból úgy érzékelem, hogy próbál erre is odafigyelni.

– Így van, nagyon fontos a mentalitás. Én úgy gondolom, hogy elsősorban embert kell neveljek belőlük, hogy olyan sportolókká válhassanak, akik jól úsznak. Nem a szülői feladatokat akarom ezzel átvenni, de a sportban vannak olyan eljárások, amelyek hozzá tudják segíteni a gyerekeket ahhoz, hogy más szemmel nézzenek a világra. Teljesen mindegy, hogy ő élsportoló akar lenni vagy sem, ezt a látásmódot meg fogja kapni.