– Székelyföldön tartott bemutató jellegű nyilvános edzéseket, Gyergyószentmiklós mellett Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában is, élénk érdeklődés mellett. Mit tapasztalt?

– Nagyon tetszett a résztvevők hozzáállása. Voltak köztük kezdők és olyanok is, akik már hosszabb ideje bokszolnak, és egyaránt nagy odaadással, szorgalommal végezték a munkát, próbálták lemásolni, amit mutattam. Már az első benyomásom az volt, hogy itt létezik egy ösztönös keménység az emberekben, olyan ösztönös cselekvés jellemzi őket, amihez ha megfelelő szakmai hátteret biztosítunk, komoly eredményeket lehet elérni.

– Milyen eredményeket lehet kitűzni az ökölvívó akadémia elindulásakor?

– Nyilván első lépésként azt, hogy minél több srácot vonzzunk ebbe a sportba. Egyszerű tény, minél több gyerek kezd sportolni, annál nagyobb az esélye, hogy kiválik közülük valaki, aki szép sikereket érhet el. A bokszban és persze minden más sportágban is természetes, hogy létezik egy lemorzsolódás, nem mindenki érhet fel a csúcsra. Mondjuk, harminc gyermek elkezdi a bokszolást és egy marad meg közülük az utókornak, ő lesz az, akitől komoly eredményeket várhatunk el. A többi 29 pedig olyan nevelést kap, amely – úgy gondolom – hatással lesz a későbbi életére. Tisztességet, becsületet, alázatot tanul, de keményebben tud ellenállni majd az életben bekövetkező csapásoknak is. Tehát mindenképpen hasznos sport az ökölvívás. De ismétlem, az a mentalitás, az az öntudat, amit itt, Erdélyben tapasztaltam, komoly sikerekhez vezetheti a sportolókat, ha megkapják a megfelelő szakmai, technikai hátteret.

– Mivel járul hozzá Erdei Zsolt a székelyföldi ökölvívók fejlesztéséhez?

– Az akadémia felépítése nem az én feladatom, arra megvannak azok a személyek, akik ezt végigviszik. Az anyagi háttér megteremtéséhez fel kell kelteni az érdeklődést a projekt iránt, fontos szereplőkkel, politikusokkal kell közösen megvalósítani az elképzelést. A kapcsolatok megvannak ahhoz, hogy a szükséges támogatást megszerezzük. Az én dolgom a szakmai háttér biztosítása. Mindehhez adom én a nevemet, és ez nem kis dolog, hiszen nagyon nagy felelősséget jelent, hogy a vállalások teljesüljenek, és valóban a megfelelő szakmai háttérrel működjön az akadémia. Képzések következnek az itteni edzők számára, és mi is ingázunk Székelyföld és Budapest között, magunk is részt veszünk az edzésmunkában.

– A magyar boksz látszólag hullámvölgyben van, lassan 17 éve, hogy a legutóbbi magyar ökölvívó olimpiai érem megszületett, éppen Erdei Zsolt szerzett akkor bronzot. Látszik már a felemelkedés?

– Valóban, most egy átmeneti hullámvölgyben vagyunk, de természetes, hogy időnként változnak a dolgok. Vannak jó bokszolóink, de valahogy a nemzetközi siker az utóbbi időben nem mutatkozott meg. De ez csak idő kérdése. Vannak ilyen rések a magyar ökölvívás történetében, amikor nem sikerült olimpiai érmeket szerezni, de nem kell kétségbeesni. Innen az út csak felfelé vezet. Úgy látom, egy változás következik, és fel fog lendülni a magyar boksz. Máshogy kell talán az edzőtáborokat megszervezni, tapasztalt, külföldi edzőket kellene bevonni az edzésmunkába. Nem feltétlenül úgy, hogy ők hozzánk jönnek, hanem hogy mi veszünk részt nemzetközi edzőtáborokban, ahová máshonnan is érkeznek csapatok, és ezekből a tapasztalatokból meríthetünk. Nyilván ők is elleshetnek dolgokat tőlünk, hiszen a magyar ökölvívásnak mindig is megvoltak azok a bunyósai, egyéniségei, akiktől bárki tanulhat. Az ember úgy csiszolódik, ha több nemzetközi példát lát.

– Ezután gyakran láthatjuk itt edzéseket tartani. Addig is mit üzen a sport iránt érdeklődőknek?

– Először is azt, hogy minél több gyerek menjen bunyózni, azaz bokszolni. Sokaknak lehet ez kiugrási lehetőség. Aki pedig nem ilyen karriert szeretne, annak egy jó sport, ami által rengeteget tanulhat. Például nem egy utolsó dolog az sem, hogy meg tudja védeni magát. Természetesen nem arra nevelik az edzők sportolóikat, hogy az utcán verekedjenek, de bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy meg kell védenie magát. Az ökölvívás révén szerzett tapasztalat pedig segít ebben. De mindemellett a srácok önuralmat tanulnak, megtanulják beosztani az erejüket, parancsolni maguknak. Egy bokszolót egy ringben kapott pofon után nem szabad elöntse a düh, mert akkor jön a következő, még nagyobb pofon. Az önuralom az élet minden területén fontos. És egy másik lényeges szempont: itt csak az képes eredményt elérni, akiben van alázat. Aki elszáll magától, aki lebecsüli az ellenfelet, annak az ökölvívásban nincs semmi keresnivalója.