Ha valakinek kétségei lettek volna, hogyan fog működni ez az ország a PSD elsöprő választási sikere után, a napokban megbizonyosodhatott. Az elítélt Dragnea, miután bedobta különböző adómentességek és béremelések képében a mézesmadzagot, kiállította a számlát is. Ez sem érhet azonban senkit meglepetésként: tudni lehetett, hogy hatalomra kerülve a PSD elnöke azon mesterkedik majd, hogy a szabályokat átigazítsa az ő ábrázatára, s elfoglalhassa azt a pozíciót, amit szerinte ő igenis megérdemel: a miniszterelnöki széket. Köztudott: jelenleg törvénybe foglalt akadálya van annak, hogy egy jogerősen elítélt személy miniszterelnök lehessen Romániában. Nem számítva azt a tényt, hogy ő egy jogerősen elítélt bűnöző: egy normális országban felmerülne az a kérdés is, hogy milyen erkölcsi alapja volna neki az ország egyik legfontosabb tisztségének betöltésére. Egy normális országban lehet, még a politikából is száműznék a választási csalásért bűnösnek talált politikust. De ez persze Románia.

Be van nyújtva hát a számla suttyomban, a közvélemény háta mögött elfogadni kívánt btk-módosítás képében, aminek következménye nem egyszerűen az, hogy párezer fővel csökkenne a fogvatartottak száma, sok, korrupcióban bűnösnek talált haver is megszabadulna a fogdától. De Dragnea ravaszságát ismerve még azt is el tudom képzelni, hogy miközben a közkegyelem témájától hangos a sajtó, majd hirtelen felébredünk arra, hogy közben megszűnt a törvénybe írt akadálya annak, hogy ő miniszterelnök lehessen.

S miközben átértelmeződni látszanak az erkölcs meg a tisztesség alapfogalmai, az is gond, hogy közben az országot nem vezetik. Ha havazik télen, továbbra is lebénítja fél Romániát, sőt: elég ha havazás után fúj a szél. Katasztrófahangulatban tudósítanak a hírtévék arról, ha mínusz 10 fok alá süllyed januárban a hőmérők higanyszála, bezárnak a közintézmények, az iskolák. A főváros médiakormányzásra berendezkedett volt médiás főpolgármestere hatáskörét túllépve rendelkezik arról, hogy mikortól írhatnak be hiányzásokat az iskolák, gyakorlatilag felmentést adva a diákságnak a kötelező reggeli jelenlét alól. Még szomorúbb az, hogy az állam szakintézményei, a tanfelügyelőség, a minisztérium vagy maguk az iskolák szótlanul asszisztálnak ehhez. Miközben az, hogy nem lehet napokkal a havazás után sem normálisan közlekedni a román fővárosban, elsősorban a főpolgármester sara. Akit láttunk ugyan adóvevővel a kezében elszántan intézkedni a tévében, de az eredmény mégiscsak elmaradt.

De ami még ennél is súlyosabb, hogy egy, az őrizetbe vétel elől elmenekülő, körözött gyanúsított szökésből nem csupán befolyásolhatja a közvéleményt a zsebében levő hírtelevízió segítségével, földindulást tud okozni a legfontosabb titkosszolgálatnál is: a Román Hírszerző Szolgálat alvezére távozni kényszerül. Csak állunk és bámulunk azzal az érzéssel, hogy az események kiszabadultak az ellenőrzésünk alól. Úgy tűnik, a Colectiv tragédiája után a változás hívei hiába tűzték zászlójukra a jelszót: a korrupció öl, a választópolgárok többsége némi elemózsiáért cserébe visszaengedte székeikbe a gyilkosokat. Lehet újra utcára vonulni, tiltakozni, de a döntés már decemberben megszületett. Méghozzá demokratikusan.