Segíts magadon...

Elnézegetem a tévében a havazások kiváltotta tömeghisztériát. Távol áll tőlem a gondolat, hogy azt mondjam, potomság. Egyáltalán nem az, tényleg kellemetlen, amikor egy-két-sok méteres hótorlaszokat „csinál” a szél, leáll a közlekedés, a szállítás, sok helyen az áramszolgáltatás is. Innen el egészen addig, hogy olyan pánikhangulatot idézzenek elő, amilyet nap mint nap látunk a képernyőn, az már enyhén szólva is túlzás. Illetve hát... Van, akinek jó az, ha az emberek éheznek, szomjaznak, sötétben és házukba rekesztve ülnek, ne adj’ Isten, még az is, ha minél többen halnak meg a fagy miatt. Mert azzal támadni lehet a politikai – de nem csak – ellenfelet. Hogy nem intézkedett, hogy nem segített, hogy tehetetlen, hogy impotens, hogy nem vezette be a szükségállapotot, hogy mért vezette be a szükségállapotot, hogy miért nem színezte sötétebbre a kódriasztást, s így tovább. A fagytól szorongatott ókirályságbélieket pedig jól lehet cukkolni.

Szombaton este az egyik hírtelevízió kiment egy fagyszorongatta faluba. Kabarészerű jeleneteknek lehettünk tanúi, különösen amikor az utcára kigyűlt ökölrázó és ordítozó embereket a riporter azzal fenyegette meg, hogy ha nem lesznek csendben, nem lesz helyszíni közvetítés, ott maradnak télvíz idején műsor nélkül. Innen is látszik, hogy azoknak az embereknek a szereplés, a „benne vagyunk a tévében” volt a fontos. Meg a cirkusz, mert erre nevelték őket jó két évtizeden keresztül. Senkinek nem fordult meg a fejében az utcára összegyűlt tömegből – a riporternek sem –, hogy ha már ilyen szépen összejöttek, hozzon mindenki egy lapátot, s ássák ki azt a néhány tucat házbaszorult öreget a hó alól.

Szinte párhuzamosan – csak ezt kevesebben látták – egy háromszéki faluba is elment egy másik tévéstáb. Ott is a házak fölé magasodott a hó, betakart jónéhány gazdaságot. De senki nem ment az utcára ordítozni, katonaságot, csendőrséget követelni. Megkérdezték az egyi lakost, hogy mit tett, amikor látta, hogy kéményig ér a hó? Nemes egyszerűséggel mondta – a tetőn keresztül kiásta magát a hóból, (alag)utat vágott az istállóig, aztán a fásszínig (így, ebben a sorrendben!), utána meg kiszabadította a hóbol a ház bejáratait. Ennyi. Ahol meg a gazda nem boldogul egymaga, ott segítenek a szomszédok. Mert itt valahogyan azt szokták meg, hogy segíts magadon, s akkor az Isten is megsegít. Minden katonai, csendőri, hatósági beavatkozás nélkül. Ha még véletlenül – de tényleg csak véletlenül – az is bejön, hát annál jobb.

Komment