Te, Zotya, nem azért, de rettenetesen rettenthetetlenbe kapcsoltál. Nem kicsit, nagyon! Követem az elmúlt három heted, de nehezen megy. Csak úgy cikázol eseményről eseményre, átadsz, felavatsz, kitüntetsz, ígérsz, aztán ismét és ismét. Az is meglepett, hogy három hete annyit áll az autód a polgármesteri hivatal udvarán, mint az elmúlt évben összesen. Nem baj az, dehogy, csak megleptél. Engem, s még vagy negyvenezer embert.

Te, Zotya, a minap is, amikor felléptél az Udvarhelyi Kis- és Középvállalkozások Szövetségének vitaestjén, hát akkora listával rukkoltál elő a megvalósításaidról, hogy ihaj. De a legszebb akkor is az volt, amit ígértél. Hirtelen most mindent meg akarsz oldani, javasolsz, ötleted van, tenni akarsz. Valami elképesztő ez a munkabírás. Akkor is, ha ilyen mondatok hagyták el a szádat: nem ígérek semmit, de azt mind megvalósítom!

Te, Zotya, nem azért, de annak is szerfölött örülök, hogy alig egy héttel a választások napja előtt tanácsülést hívsz össze, ráadásul tizenkilenc napirendi ponttal. S okos, szép napirend mindahány. Főleg az az előterjesztés tetszik, melyben annak jóváhagyását kéred a különben éppen szétbarmolt önkormányzati testülettől, hogy hagynák már jóvá a tömbházak hőszigetelési programját. Ajh, nyolc év alatt négynek sikerült megoldani a szigetelését, s most egyből hússzal indítasz? Nem lesz ez egy kicsit sok? Négy hét alatt?

Te, Zotya, mi történik itt? Afrikában tombol a homokvihar vagy katasztrófák zajlanak? Kihaltak az impalák, vagy migrálnak ők is erre, mint oly sokan? Vagy átálltál volna vaddisznóra? Mert az itt van elég. Vagy felment a golyók ára? Netán el szeretnéd titkolni vadászszenvedélyed, esetleg eltüntetni az eddig levadászott trófeákat, miként eltüntetted saját házad is néhány hónapra? A végén jobb leszel, mint David Copperfield, a mágus...

Ó, Zotya, mi lesz velünk, ezzel a várossal az elkövetkező négy évben, ha négy hét alatt ennyi mindent meg tudsz oldani? Felveszed a Superrman utónevet is? Csak kérdem, mert azért féltelek kicsit, fogod-e bírni azt a népszerűséget, amelyet azzal vívsz majd ki, hogy bekerülsz Amerika kapitány csapatába...

Tudod, Zotya, aggódom miattad. Mi lesz, ha a hátralévő egy hét alatt – tudod, még annyi van a választások napjáig –, nos, mi lesz, ha addig halálra dolgozod magad? Hiszen mindössze négy hét alatt überelted az elmúltnyócév összes megvalósítását. Mind. Egyedül. Gyorsan és látványosan. Az Udvarhelyi Híradót hány oldallal kell bővítenünk, hogy minden \"megvalósításodról\" beszámolhassunk? Még ha röviden is... Ne csináld ezt velünk, kérlek!

Te, Zotya, pihenj kicsit, az istenért! (Apropó, elfelejtettem rákérdezni. Ugye szólíthatlak Zoltánnak, Levente?)