Elég sokat fejtegeti mostanság a hazai sajtó, hogy a Bogdan Diaconu-féle új román párt mögött ki is állhat valójában. A válasz egyértelmű: a mindenkori helyzetkihasználás.

Tudják, ki az a Bogdan Diaconu, ugye? Az az egykori PSD-s képviselő, akinek olyan mondatokat sikerült megfogalmaznia, hogy az már a pártnak is kényes volt, ezért felkérték a távozásra. Képzelhetik, hogy milyen kaliberű lehet, ha még a PSD-nek is sok volt. A PSD nem arról ismert, hogy a szomszédba járna ötletért, ha hülyeséget, netán disznóságot kell kitalálni, megy az a pártnak rutinból. Diaconu mégis kilógott a sorból, egyszerűen vállalhatatlan lett, amikor nekilátott átvenni a Corneliu Vadim Tudor elkopásával, majd halálával megürült helyet a hazai politikában. A magyarellenesség sosem volt idegen a nagy pártoktól, de hellyel-közzel úgymond mederben tartották a dolgot. Merthogy a fontosabb román pártok, amikor az érdek úgy kívánja, bármilyen szólamot lejátszanak, de ha a helyzet úgy hozza, azonnal ritmust váltanak. Vagyis, ha éppen az a menő, akkor a magyarokat szidják, ha pedig szükségük van az RMDSZ-re, akkor nyomban visszavesznek ebből, és szent a béke. Ha kell, Brüsszelt szidják, ha kell, akkor Moszkvát. És a jövő héttől fordítva, nem probléma. Ám egyik sem szokta nagyon sokáig gyakorolni túl magas szinten az ilyen-olyan ellenességet. A román belpolitika ugyanis rendkívül hajlékony, a politikusok ma ezzel, holnap azzal fekszenek össze, nincs örök harag.

Diaconu azonban szintet lépett, amikor nemcsak elővette C. V. Tudor megkopott lemezeit, hanem folyamatosan napirenden tartotta a marhaságait. Például törvénytervezet nyújtott be az RMDSZ felszámolásáról, Orbán Viktort kikiáltotta Románia ellenségévé, betiltotta volna a magyar nyelv használatát minden szinten stb. Ezekben ugyan semmi új nem volt, nem állt elő olyannal, amit már ne hallottunk volna a rendszerváltás óta. Csakhogy ez így ebben a formában túlságosan kényelmetlenné vált a PSD számára, ezért a korábbi pártvezér, Victor Ponta felkérte a távozásra.

Diaconu bánatában pártot alapított, ez az Egységes Románia Párt (PRU), amely a már régóta ismert észbontó kijelentésekkel rombolja az óvatlan polgárok agysejtjeit. És nyomban nekilátott kitölteni a vadnacionalista pártok eltűnésével keletkezett űrt.

Eddig semmi rendkívüli nincs a történetben, ezt a filmet is láttuk már egy párszor. Vannak még magyarellenes, idegengyűlölő szervezetek szép számmal az országban, ám ezek a felszínen nem állnak közvetlen kapcsolatban egyik toppárttal sem, vagyis olyan politikai szervezettel, amely az ország irányításába – és módszeres kifosztásába – beleszólhat. Ez volt a látszat eddig. Most viszont némi hümmögésre adott okot, hogy kiderült, ennek a viccbandának az ötletgazdája éppen a PSD-s Victor Ponta. A korábbi pártelnök és exkormányfő egy tévéműsorban jelentette ki, hogy ő maga vette rá Diaconut a pártalapításra, és azóta is ötletekkel pumpálja. Merthogy szükség van Romániában egy nacionalista erőre – magyarázta Ponta. Időközben egy csomó politikus átigazolt a PRU-ba, köztük szép számmal olyanok, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban, nem beszélve azokról, akiket első fokon már el is ítéltek. Ez a profil amúgy egészen jól illik a PSD-re, szép számmal vannak köztük olyanok, akiket már bűnösnek találtak, vagy éppenséggel mostanság járják az ügyészséget és a bíróságot. Az utóbbiak között említhető Ponta is, akiről azt sejtik sokan, hogy nem véletlenül támogatja Diaconu ámokfutását, mert amennyiben szakítania kellene a PSD-vel, akkor simán átiratkozik a másik bandába.

A PRU igazából akkor rúghat labdába, ha bekerül a parlamentbe. Vagy a saját erejéből, vagy valamilyen koalíció tagjaként juthat be, onnantól pedig kevés kellhet már, hogy a majdani kormánykoalícióban is helyet kaphasson. És azzal a kör bezárul, minden és mindenki ismét a helyére került, lehet ismét barátkozni és anyázni, mikor melyikre van szükség.

Mindezektől eltekintve, a PRU semmivel sem több az illegális szemétgödröknél. Minden hulladékot befogad.