Székelyhon.ro
2017. január 20., péntek; Ma Fábián, Sebestyén napja van
Rss Facebook oldal Twitter oldal Youtube csatorna Google +1 oldal

Magyarok: a halálra ítélt nemzet

2013.04.02. [11:13] | Utolsó módosítás: 2013.04.02. [11:13]

Népszámlálásról népszámlálásra csökken a Kárpát-medencében élő magyarság lélekszáma. A legfrissebb népszámlálási adatokat elnézve egyetlen szó jut csak az eszünkbe: halál.

magyar_lakott_teruletek_1910_700px_bMagyarok lakta területek

Na de essünk is túl gyorsan a rettenetes számokon. Az ismertetett népszámlálási adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40–45, míg Erdélyben 120–130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma – tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230–250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. De katasztrofális a helyzet az anyaországban is: Magyarország lakossága 2001-hez képest több mint negyedmillió fővel – jóval a lélektani tízmilliós határ alá – csökkent. Az ember zavarba jön, hogy a rengeteg statisztikai arculcsapásból hirtelen melyiket említse. Hogy soha ennyire kevés házasságban élő ember nem volt? Hogy a magyar otthonok már alig felében élnek hagyományos értelemben vett (papa-mama-gyerekek) családok? Hogy minden harmadikban magányosan él valaki? Hogy a családoknak csak a felében van gyerekzsivaj? Hogy több mint negyedmillióval csökkent a gyermekek száma? Hogy irgalmatlan arányban megugrott a negyven év alatti egyedülállók száma, hogy minden nyolcadik magyart nem vár otthon senki? Hogy történelmi keresztény egyházaink tíz év alatt egymillió-nyolcszázezer (!) hívőt vesztettek? Stb, stb.

Évtizedek óta int, figyelmeztet, dühöng és vádol az értelmiségnek az a része, amelyiket még egyáltalán érdekli, mi lesz ezzel a nemzettel. Keressük, kutatjuk és elemezzük: mi az a titkos féreg, amely belülről rágja a magyart? Mindenki tudni véli, ki a felelős: a rendszerváltás, vagy éppen az, hogy nem volt. Politikusaink! Az, hogy a multik kizsákmányolják az embereket, vagy épp az, hogy túl kevés multi jön az országba. Nincs munka, nincs jövőkép, nincs otthon, ezért nincs gyerek se. Az IMF tehet róla, a Világbank tehet róla, az összes bank tehet róla. Mindez persze igaz – sokszor még így, ezekben a bizarr ellentmondásokban is. Csakhogy ez a válság ennél sokkal mélyebb. Ez a válság: mi vagyunk. Én, te, a monitor előtt, a kollégád vagy a párod melletted, a szemben ülő nő az autóbuszon – mindannyian. Mi, akik végigbuliztuk a húszas éveinket, s nagyjából abban a korban vágtunk bele az első komoly kapcsolatunkba, amikor a fater már kétgyerekes apa volt. S persze bebuktuk azt is, mert „még nem voltunk érettek arra, hogy lekössük magunkat”. Mi, akik végül a negyedik-ötödik párunk mellett végre megmaradunk, de akkor sem vállalunk gyereket még 5–6 évig, mert „még szeretnénk kicsit élni”. S aztán, mikor nagy nehezen rászánjuk magunkat, megállunk az első után, mert „ennek az egynek mindent meg akarunk adni”. S aztán persze nem adunk meg semmit: se testvéreket, se elegendő törődést, esti mesét és ölelést. És így majd nálunk is hitványabb felnőtt lesz belőle.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Ott van az agyonhajszolt fiatal férfiak heti két-három lerészegedésében, ami néhány órára feledteti, hogy otthon úgyse vár senki. Ott kíséri a partihordákban diszkóról diszkóra járó szingli csajokat, akik minden hétvégén felszántják az utcát – hátha a hatodik boroskóla után valaki elhiszi, hogy szépek, okosak és értékesek. És ott van a fejfájós, gyomorforgós reggelekben, amikor ők ketten bambán motyognak valamit egymásnak a gyors búcsú előtt – amit soha nem követ viszontlátás. Ott van az ezernyi elpazarolt csókunkban és ölelésünkben, amelyekből soha nem lesz boldogság, nem lesz biztonság, nem lesz család és gyermekáldás. Ott van a hitelre vett laptévék önzésében, a harmincöt éves korig tartó mamahotel kényelmében, a „gyerek előtt karrier” vakságában, a „rosszkor érkező” magzatok lemészárlásának iszonyatában. A magyarokat közismerten utáló Ferenc Ferdinánd trónörökös jó száz esztendővel ezelőtt azt mondta: meg fogom találni azt a radírt, amellyel eltüntetem a Föld felszínéről a magyarságot. Neki már nem volt ideje rá – helyette megleltük mi magunk. Itt van a kezünkben, és évtizedek óta vérfagyasztó szorgalommal dolgozunk saját eltüntetésünkön. Ideje lenne már eldobni azt a rohadt radírt, mert már alig látszunk…

Balogh Gábor Az ország neve: Halál c. írása nyomán Aszalos István elnök,
Erdélyi Magyarságért Egyesület

Komment




Hozzászólás száma:
Név:
Biztonsági kód
Elfogadom a mércét
5.
tragédia
2014.01.28., kedd [14:41]
Halálra ítélt nemzet.
Szerintem : öngyilkosságra ítélt nemzet. Az ítélet már megvan. A halált mi hozzuk magunkra.
4.
laci88
2013.05.22., szerda [14:57]
http://www.youtube.com/watch?v=HmB2dBRyiTE
3.
erdek
2013.05.11., szombat [19:53]
Igaz ez igy ahogy le van irva minden szo,csak éppen nem kell keresni a miértet mert a valasz egyszeru.A konnyebb életet valasztva aki teheti el menekul innen ahova pontosan kellene menekulni,vagyisHAZA.A kivandorolt hazankfiai az oseiktol orokolt foldeket itten hagyjak muveletlenul amig elobb utobb vagyis hamar gazdara talalnak az elhagyott foldek ne is irjam hogy milyen gazdara mert nem magyarra az biztos.Ha pedig nem a miénk ez a fold vagyis mas a gazdaja akkor oda csak vendégnek minositve johetunk haza rovid idore ahol csak az emlékeinkben ismerjuk azt az utcat ahol gyerekkorunkban sotétedésig volt hangos az a kis falusi utca ott most csak egy két tipego oreg bacsit nénit lehet latni ok is mar minden évet megkoszonnek a jo Istennek,majd mikor halalhiruk megérkezik a hires nyugati orszagokba ahol a gyerekeik unokajuk élnek még akkor sem tudnak hazalatogatni sokan a szuleik temetésére arra hivatkozva hogy a munkahelyet nem lehet hagyni vagy akar kényelembol nem jonnek haza,ugyanis mar az unokak nem beszélik a magyar nyelvet,mert az egyik szulo magyar a masik angol vagy marokkoi vagy Isten tudja kivel nem keveredtek,ezért nem is lesz szaporulat csak fogyas.Az itthon maradtakat pedig az altalunk megvalasztott politikusok a népnyuzo politikajukkal meg rabszolgasorsba dontotték.Ezért mondom én hatalmas Isteni csodara van szukség hogy a magyarok 100év mulva is magyarnak valljak magukat.
2.
HUNmax
2013.04.22., hétfő [19:29]
Ritka rossz szemléletű cikk.

"...a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230–250 ezerrel kevesebb ember tartozik..."
A Kárpát medencében mint mindig ,jelenleg is a magyarok az egyértelműen legnépesebb nép.

"Keressük, kutatjuk és elemezzük: mi az a titkos féreg, amely belülről rágja a magyart?"
Akárki is írta ezeket a féreg felfedte magát.

Türtőztetem magam és inkább nem írom le amit gondolok.....
1.
emzéperiksz
2013.04.02., kedd [12:23]
Erdélyben több magyar lakik, mint az közzé van téve.

Az elvándorlásról csak annyit, hogy politika magának köszönheti, hogy előbb vagy utóbb nem lesz, aki rájuk szavazzon. A tényleges szavazótömbnek nevezett szavazói társadalmat lassan nem lesz aki eltartsa. Szavazás előtt pofáznak a munkahelyteremtésről, de munkahelyek létrejöttje helyett, inkább azokat szüntetik meg a mindenféle kitalált adókkal.
Hozzászólások5