Ezek a háborúk sokkal alattomosabbak, mert nincs füstjük, nem égnek le falvak, városok, házak benne. Nem szakadnak le karok és lábak. De ezeket a háborúkat is emberek, népek ellen vívják. Szobrok, zászlók, nyelvek, hagyományok, iskolák, székely kapuk és utca névtáblák ellen. Az emberi lélek ellen. És ebben is meg lehet nyomorodni. Ez a harc folyik most. A nyomorúság háborúja. Egész Európában. És mindenki úgy tesz, mintha nem így lenne. A politikusok homokba dugják a fejüket. Nem látnak, nem hallanak, és nem beszélnek. Milyen szegény és esetlen lehet az az ország, az a politika, amely fél, megijed, megretten egy zászlótól, vagy egy szobortól? Aki fél a kimondott szótól, az elénekelt énektől, a megült ünneptől, a halottakra, emlékművekre tett koszorúktól. Milyen esendő az a nemzet, mely nem enged maga mellé ülni olyan népeket, nemzeteket, melyek egy országban, együtt élnek vele? Mégis így van. Naponta szembesülünk vele. Ez hiányzik Európából. Ami nem vesz el az enyémből, sőt, hozzátesz, gazdagítja azt, azzal én is több leszek. Ami megfér az enyém mellett egy utca névtáblán, egy útjelző táblán, egy vasútállomáson egy buszmegállóban, azzal az enyém is több, gazdagabb, sokrétűbb, átláthatóbb, hatékonyabb lesz. Még sincs így” – foglalta össze véleményét a székely zászló elleni médiacirkusz kapcsán Hrubík Béla, a szlovákiai magyar hírportál: a Felvidék.ma publicistája. Mi több, Romániában már odáig fajultak a dolgok, hogy a román önkényuralom képviselői a Székelyföldön elő népnek, a székelyeknek még a létezését is letagadják, egyesek ugyan is, még mindig nem tudják elfogadni a valóságot, miszerint a román uralom 93. éve után is létezik Székelyföld tömbmagyarsága. De hiába harsogják kórusban, hogy márpedig Székelyföld és népe a székelyek nem léteznek, ha a térségben minden ennek az ellenkezőjét hirdeti. Léteznek székely közintézmények, szervezetek, kulturális műhelyek, vannak székely termékek, ugyanakkor ma már minden magára is valamicskét adó székelyföldi intézményen ott lobog a székely zászló is. Ez utóbbi pedig igencsak szúrja a román nacionalisták szemét, ezért is próbálják ellehetetleníteni a használatát. A tilalom azonban nem várt ellenszegülést szült. A Székelyföldet népszerűsítő anyagok gyártása a virágkorát éli. Az Erdélyi Magyarságért Egyesület „Tegyük közösen láthatóvá Székelyföldet!” kampánya keretén belül 10,000 „SIC” feliratú autósmatricát gyártatott, melyet ingyenesen bocsájt, az azt igénylők rendelkezésére. Egyre többen helyezik ki a székely zászlókat és egyre több autós használja az autóján, Székelyföld nemzetközi jelét, ez pedig annak a bizonysága, hogy nem lehet megakadályozni azt, ami az emberek szívében van, és amit bátran vállalnak is. A Magyar Polgári Párt hamarosan tízezres nagyságrendben tudja biztosítani a zászlót mindazoknak, akik igénylik. Igénylő márpedig lesz bőven, hiszen a székelyekben lakozó virtus nem tűri, hogy letagadják létüket avagy rongydarabnak nevezzék nemzetük zászlaját. Hajrá székelyek, hajrá Székelyföld!

Aszalos István