Tárgyak megszemélyesítése folyik a Mikó-várban

Készül A Kút titkai című némafilm. Előtérben Püsök Botond, Márdirosz Ágnes és Schlanger András

Szükség van egy újabb állandó tárlatra

Elérkezett az idő, hogy ismét egy állandó kiállítást szervezzen a múzeum, hisz néhány éve inkább az időszakos tárlatokkal erősíti az imázsát, a két jelenleg is megtekinthető állandó tárlat pedig öt-hat éve nyitotta meg kapuit – emelte ki Gyarmati Zsolt. Ezeken a környék néprajzi és szakrális műtárgyait ismertük meg, az épületben és körülötte végzett feltárások azonban most kezdték meghozni a gyümölcsüket. Ideje a rangjának megfelelően bemutatni a várat is, amely néhány évtizede a múzeum otthonát képezi. „A régészet és a művészettörténet szemszögéből mutatjuk be az épületet. A kiállítás a Mikó-vár keleti szárnyában kap helyet, ahol az utóbbi években régészeti feltárásokat végeztünk” – hangsúlyozta az igazgató.

Sztorikat kell a műtárgyakhoz rendelni

Úgy tűnik, az intézmény sokat tanult az általa fogadott időszakos tárlatok színvonalából, mivel a vártörténeti kiállításnál bevetik korunk technikai vívmányait is. A filmkészítés ötletét a leendő tárlat rendezője, Kaján Imre, a Budapesti Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese vetette fel. Végül nem is egy, hanem két különböző film születik. Egyikben egy 18. századi konyhát és a hozzá kötődő leletanyagot, másikban egy kutat és a benne talált műtárgyakat mutatják be. Nem „száraz” tudományos tényeket közlő dokumentumfilmekkel készülnek, mindazonáltal, amennyire lehet, hadat üzentek a fikciónak is. A vártörténeti kiállítás műtárgyainak részletes szakleírását természetesen megtalálják a látogatók, viszont a tapasztalat azt igazolja, hogy jobban meg lehet jegyezni ezeket, ha hozzájuk történeteket rendelnek.

Ezúttal a tárgyak és a jelmezek az igaziak és a történet a fikció. Tekintse meg galériánkat!

„A tárgyakhoz nem tudunk annyira kötődni, mint az emberekhez. Ha tudom, hogy a vár fiatal úrnője, akit un az öreg gonosz férje, és éppen ezért a hölgy egy fiatal katonatiszttel randevúzik a kútnál, és oda beledobja medálját, jobban felfigyelek erre a műtárgyra” – fejtette ki Schlanger András színművész, rendező. Persze, itt minden fordítva működik, mint ahogy szokott történni a játékfilmeknél. Ebben az esetben a helyszínekből és a tárgyakból kiindulva alkották meg a cselekményt, és nem a történetekhez rendeltek kellékeket.

Két különböző filmecske készül

A két alkotás merőben különbözik, mivel ugyanazon a kiállításon lehet ezeket megtekinteni. „A kút titkai, mely az onnan előkerült leletanyagot hívatott szemléltetni, egy némafilm, mintha egy 1923-as, Charlie Chaplinről készült alkotást látnánk, gyors jelenetek váltakoznak fekete-fehérben, felnagyított színészi gesztusokkal, és feliratokkal. Végig ragtime zongorakíséret szól. Filmtechnikailag, de színésztechnikailag is izgalmas kihívást jelentett ez a komédia. A másik alkotás, mely a 18. századi konyhához kötődik, A lakoma címet kapta, és leginkább azokhoz, a fikciót is bevonó tudományos ismeretterjesztő dokumentumfilmekhez hasonlít, melyeket a Discovery csatornán lehet látni. Egy ilyen típusú filmet ötvöztünk egy gasztronómiai műsorral. Ez egy hangos, látványos, festői képeket felsorakoztató film” – jellemezte röviden a filmeket Schlanger András.

Fikció és valóság

A fikciót leginkább a történetekben találjuk, a valósághűséget a helyszín, a kellékek valamint megfelelően rekonstruált korszak adja. Mivel a konyha és a kút, valamint az itt talált leletanyag is zömében 18. századi, természetesen ezt a korszakot rekonstruálják. Ebben az időszakban a vár osztrák laktanyaként működött. Akkoriban nem székelyek laktak a várban, hanem a Habsburgok által iderendelt katonaság állomásozott itt. Az osztrákok ugyanis kényesen ügyeltek arra, hogy ne a helybeli lakossággal népesítsék be az épületet, a székely darabontok többnyire éppen a Habsburg Birodalom túlsó végében található erődítményekben töltötték a katonai szolgálatot – tudtuk meg Kósa Béla történésztől.

Fülöp Zoltán és Márdirosz Ágnes színészek egy 18. századi jelenetet rekonstruálnak

Gasztronómiai ínyencségek

Erdélyi vonatkozásúnak számítanak viszont a felszolgált étkek. A lakoma fogásai gasztronómiatörténetileg is megállják helyüket, hisz a felszolgált ételeket Bornemissza Anna szakácskönyvéből rekonstruálták. Hiteles ez a részlet is, mivel Bencze László mesterszakács nemcsak hogy korabeli hozzávalókat, hanem korhű eszközöket is használt ezeknek az elkészítéséhez, a főzésbe természetesen bevontak egy gasztronómiai tanácsadót is. Nem véletlen, hogy a filmjeleneteknél felszolgált keserűlapi-saláta, tyúkfipástétom, töltött borjúszegy stb. habár háromszáz éve fogyasztották, a színészek bevallása alapján otthonos ízeket is tartalmaz. Még a számukra teljesen idegenként csengő potrobocz is helybeli finomság, melynek egy székely online szakácskönyvben találtunk a leírására.

Potrobocz

„Ezzel így élnek az székely atyafiak. Az szép tömlő túrót ígszelik szélesen, avagy meg is morsolják, az kenyeret is megélik, mint az túrós éteknek, alól az tálban túrót rak, felyűl kenyeret, minden rendit az kenyérnek megrakja túróval, tiszta fasékban vizet főz, vörös hagymát metsz reá, vajat bele. Mikor elkészülnek kolbászt, májost, vérest, kásást megsüt, s mikor ípen megsül, forró vízben megönti az tálban, az kenyeret reá rakja, az disznó aprólékját belé fedi s úgy adja fel.”

Megfeszített munka folyik, hat napig, naponta körülbelül tizenöt órát dolgozik csíki, marosvásárhelyi és udvarhelyi színészekkel a Sapientia EMTE Fotó-, Filmművészet és Média szakán végzettekből összeállt stáb. Amint az egyik film szereplőjétől, Márdirosz Ágnes színművésztől megtudtuk, a Püsök Botond vezette csapat fiatal, de tapasztalt, és – ami talán ennél is fontosabb – emberséges.