A találkozás öröme, „a szép őszi megnyilvánulás beágyazódott a köztudatba” – hallottuk Bodó Levente képzőművésztől az V. Őszi Hadjárat nyitó rendezvényén. A Gábor Áron Művelődési Házban kiállították a „hadifotográfusoknak” az előző évi hasonló rendezvényről készült képeit. A hagyományos tárlaton Danis János, Burus Tibor és Elekes István képei felidézték az eltökélt verbuválók, a hadba vonulók és toborzás, a lovas vágta, avagy díszsor képi emlékeit.

„Sok szép dolog van a tarisznyánkban, csak elő kell venni a nemzet kincsestárából” – mondta a nyitó szentmisén Portik-Bakai Sándor szentegyházasfalvi plébános. – Megtanít közösségben  megélni az ünnep eszményét.

Az emlékműnél a helyi fúvószenekar toborzója után a huszárok és a filisek tolmácsolásában meghallgattuk 1848 október hónapjának dalos krónikáját – igenis létezett toborzás Székelyföldön.

Büszkén mentek hadba…

Sajátos a helyi tisztelgés az aradi vértanúk emléke előtt. A templomtéren koszorúzás, emlékműsor és zászlóhajtás mellett felemlegetik a nemzet vértanúinak nevét és a kort, „amikor az egész ország siralomház lett – mondta Burus Mária Ella polgármester. – Tetteik révén nem merülnek feledésbe az aradi tizenhármak.”

A főhajtást követően szerre érkeztek a vendégek: a szegedi, illetve tápióbicskei tüzérek, a szarvasi hagyományőrzők, tánccsoportok és huszáregyletek Szentjobbtól Gyergyószentmiklósig. Különleges élmény volt látnunk, mennyire örülnek egymásnak. Az elmúlt évek összekovácsolták a „bajtársakat”, és bár a huszárnapoknak több száz résztvevője a szélrózsa minden irányából érkezik, személyes barátokként ölelik meg egymást.

Az idei gálaműsor előtt különlegességként bemutatták a történelmi zászlósort. A 17, különböző korból származó, rekonstruált jelképet Mihály János történész ismertette, és a Szentegyházi Huszáregylet tagjai lengették meg. A gyermekfili és a huszárok közös hangversenyét követően koccintgatás, beszélgetés után takarodót fújtak.

Lóra, szekerekre, bajtársak!

A hadi menet figyelőpontokon haladt a Szeltersz-völgyén, Lövétén át az Asszonybosszantóig, a Majzos-legelőn: vitézek, ifjak, hadfik, rezesbanda, a Hüpürcsös tagjai és mind, kik meghallották, amit Kossuth üzent. Majdnem látomás a korhű verbuváló hadjárat. A táj szabadon lovagolható: még nincs tél. A tarlók üresek, nem kell félteni a kaszálót se.

Ragyogtak az arcok, csörrentek a kardok, dobbantak a csizmák, pörögtek a dobok, elhangzott a proklamáció, horkantak a lovak – de mi, az asszonynépek se riadtunk vissza. Úgy, ahogy az régen volt, a toborzó verbunk alatt vidám és sirató dallamokkal búcsúztattuk. Jó volt megélni, akik vagyunk!

Győzelmes az őszi hadjárat. Megszólaltak a harangok is a hadba vonulókért. A huszáreszmény: erények, emberi tartás, életforma példaképpé teszi. Lovagiasság, elővigyázatosság, segítőkészség és a díszruha kiemelt mindannyiunkat a hétköznapiasságból.

Zatykó István szentjobbi polgármester, délceg huszár. Elmondta: „a lótenyésztés szellemét, a ló szeretetét a mi gyermekeinknek szeretnénk átadni. Hogy a lovaglás lehetőség legyen. Öltözékéről megtudtuk: a sűrű sujtás védi a huszárt, és elrettenti az ellenséget: távolról csontváznak néz ki. A csákó mérete pedig, hogy minél magasabbnak tűnjön. A mente nem volt idén panyókára véve: menedék volt szélben, hidegben.

Szentegyháza, Lövéte visszatért – lélekben

42 szekér és a lovasszázad bevonulásához kért engedélyt Lázár Zoltán polgármestertől Mihály József kapitány. Aztán a honpolgárok, a lövéteiek, a huszárok, tüzérek, gyalogosok történelmi eseményekre emlékeztek, köztük Horthy 70 évvel ezelőtti bevonulására.

Az 1848–49-es toborzás emlékére verbuváltak – hogy megmutassuk erőinket: a székely a legvitézebb! Ott voltak a szegedi gyalogosok, a 14-es és 15-ös székely huszárezred képviselői, a kopjások és mind, kik összegyülekeztek – felcsaptak Kossuth seregébe! Mátyás huszárok is várták a derék lövétei férfiakat – a tüzéreket a csataterekre. „Aki úgy gondolja, érdemes ebbe a hadseregbe belépnie, emelje poharát!” – hangzott a napiparancs. Verbunkkal, nótaszóval búcsúztattuk a bevonuló legényeket. „Tartsátok jól, emberek, ki tudja, látjátok-e még… Elmennek, hogy megszabadítsák a népet az osztrák járom alól – meg is halnak, ha kell!”

Krónikámnak vége-hossza nem lenne, ha lúdtollam el nem kopott volna. De a tiszti sátorból kifüleltem: jövőre más irányt választ a hadi nép. Hogy Máréfalva, Zetelaka férfijai-asszonyai se maradjanak ki a nagy vigasságból.

Tekintse meg a hadjárat során készített fotógalériánkat!