A szorongás az egyik leggyakoribb probléma, amellyel hozzá fordulnak, körülbelül kéthetente jelzi szülő, hogy a gyermekének ilyen gondjai vannak – érzékeltette a probléma gyakoriságát Gábor Zsuzsa, aki a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában és a Segítő Mária Gimnáziumban dolgozik iskolai tanácsadóként.

Ismertette, a szorongás első tünetei közé tartozik, ha a gyermek azt kezdi éreztetni a szülővel, hogy nem érzi jól magát, nem akar iskolába menni. A szorongás jele lehet például a körömrágás, ha a gyermek hasfájásra, fejfájásra, hányingerre panaszkodik, vagy ha mindig arról beszél, hogy másnap iskolába kell menni és vajon tud-e elég jól teljesíteni. A helyzet odáig fokozódhat, hogy hasmenés, hányás jelentkezhet. Az iskolai tanácsadó elmondta, vannak nagyon súlyos, nehéz esetek is, amikor a szorongás nyomán a gyermek testi tünetei annyira felerősödnek, hogy nem tud már iskolába menni.

Mi az oka a szorongás kialakulásának?

„Nagyon összetett okokról van szó. Az egyik ok az intézményi, az oktatási rendszer által támasztott követelmények, egy másik tényező a családi elvárások. A tanító szerepe is nagy, ugyanakkor pedig legtöbb esetben ezek a gyermekek valamilyen tanulási zavarral küzdenek vagy valamilyen érzelmi teher alatt vannak” – fejtette ki Gábor Zsuzsa. Hozzátette, a szorongással hozzá kerülő gyermekek többsége lány, a probléma pedig nemcsak általános, hanem középiskolában, érettségi előtt is jelentkezik.

Sokat követelnek

„Az oktatási rendszerben meg van állapítva, mit kell tudjon egy gyermek például első osztályra, nyolcadik osztályra, tizenkettedik osztályra, de sok gyermek ezt nem bírja teljesíteni, ez sok neki, ez a visszajelzés pedig nem jut el azokhoz, akik az elvárásokat támasztják, így nincs korrigálás és nincsenek új elvárások” – mondta az iskolai tanácsadó. Úgy látja, ha visszajelzés van, hogy túl sok a követelmény, vagy ha segítséget kér a szülő, az minden iskolában kezelődik. Sok esetben elegendő is, ha a pedagógus nagyobb figyelmet fordít egy gyermekre, ha viszont ennél többre lenne szükség, akkor az felsőbb szinteken valahogy elveszik, a teher pedig ugyanaz marad továbbra is.

A teljesítmény-kényszer ördögi köre

Az iskolai tanácsadó szerint a problémát a teljesítményorientáltság okozza. „Ebben a világban, ahol az első és utolsó között felsorakoztatjuk a gyermekeket, mindig lesz első és lesz utolsó. Innen indul az, hogy ha gyermek és a szülő rájön: nem tudnak úgy teljesíteni, hogy az iskola minden egyes követelményének megfeleljenek tízesre, akkor elkezdenek rágyúrni, még többet tanulni. Így még inkább kifárad a gyermek, még kevesebbet tud teljesíteni, és kialakul egy ördögi kör. Sokszor úgysem érik el azt a szintet, amit szeretnének, ha pedig elérik, akkor nagy ára van. A tanárok sokszor nem is sejtik, hogy mi áll egy-egy gyermek teljesítménye mögött, például, hogy hány órát tanult a tiszta, szép házi feladat elkészítéséért” – magyarázta a szakember.

Ne egymáshoz, önmagunkhoz mérjük magunkat

Gábor Zsuzsa úgy látja: ahogy az oktatásban már sok pedagógus differenciál, úgy a házi feladatok téren is másként kellene mérni a feladatokat. „Az iskolában ül a gyermek hét órát, ezután hazamegy, és ha csak 15 percnyi munkát ad fel minden tanár, az is másfél óra tanulás. De jól tudjuk, hogy egyes tantárgyakból másfél órákat is tanulnak otthon. Ez a képességektől függ, a jobb képességű gyermek megoldja félóra alatt, a lassúbb pedig ismét másfél órát dolgozik ezért. Differenciálni kellene, de mindaddig, amíg ez jegyekhez van kötve, nagyon nehéz, hisz a tanár azon dilemma előtt áll, hogyan adja meg a tízest az egyik gyermek által elkészített két feladatra, míg a másik tizenötöt oldott meg. Azt gondolom, hogy mindaddig, amíg egymáshoz mérjük magunkat és nem önmagunkhoz, tehát nem azt nézzük, hogy magához képest mennyit fejlődik a gyermek, addig lesz szorongó ember” – mondta az iskolai tanácsadó.

Szülői teher

Az intézményi elvárások mellé sok esetben az otthoni, szülői elvárások társulnak. „A szülőkön azt látom, ők is szoronganak azért, hogy a gyermekük nem fog például bejutni egy jobb iskolába. Aztán ha gond van, azért szorong, hogy az ő gyermeke más, mint a többi, ha pedig testi tünetek is vannak már, azok tovább fokozzák az aggodalmát. Ezzel nagyon nehéz megbirkózni. Szülőként én is, amikor a fiamat először rangsorolták, és kiderült, hogy második tanuló lett, elkezdtem gondolkodni, hogy van tíz első, ő meg csak második, és vajon hányadik második? Nincs szülő, aki ne szeretné, hogy a gyermekét elsőként megtapsolják. Ez van értékelve az iskolában. Viszont azt is tudjuk már, hogy a boldogsághoz és az életben való boldoguláshoz nem feltétlenül a jó jegy segít hozzá, hanem kell például jó kommunikációs vagy szociális készség is, meg még egy csomó minden, viszont az iskola csak ezt az egy szeletét méri a gyermek teljesítményének. Biztos vagyok benne, hogy a tizenöt díjazott gyermek mellett a másik tizenöt is pont olyan csodálatos ember, csodálatos világgal és értékekkel, csak éppen azokat nem értékeljük” – mutatott rá a szakember.

A szülőnek kell lecsavarnia az elvárásokat

A gyermek a szülőért tanul, neki akar megfelelni, neki teljesít, ezért a szülőnek kell tennie annak érdekében, hogy ha a gyermekben emiatt szorongás alakult ki, azt feloldja – mutatott rá Gábor Zsuzsa. A szakember szerint a szülő mindenekelőtt önmagában tisztázza azt, hogy tesz-e terhet a gyermekére, és ő kell eljusson oda, hogy ne legyen fontos, hányast kap a gyermek. Ha már tünetek jelentkeznek, akkor mindenképpen a pedagógushoz, osztályfőnökhöz, iskolapszichológushoz kell fordulni, beszélni kell a problémáról.

„Mindig megnézzük, hogy mennyit tanul a gyermek (és a szülő), és legtöbbször kiderül, hogy a szülő is nagyon beveti magát, sokat tanul a gyermekével. Úgy éli meg, hogy ha a gyermekem négyest, ötöst, hetest kap, akkor én nem vagyok jó szülő, én nem tudok megfelelni, engem ítél meg negatívan a társadalom. Ezen kell átdolgoznia magát a szülőnek, felismernie, hogy ez nem jó, és hinnie kell a gyermekében, abban, hogy sikerülni fog, hogy nem az a belépőjegy a boldogsághoz, hogy elsőnek vagy valahányadiknak kerül ki az oktatási rendszerből” – mondta a tanácsadó. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a gyermeknek szabadidőre, felöltődésre van szüksége, örömforrásra vagy akár arra, hogy épp ne csináljon semmit. Szintén hasznosak az otthoni kis feladatok.

Mit tehet a pedagógus?

A pedagógusok irányába is nagy az elvárás – jelezte az iskolai tanácsadó. Úgy látja, a pedagógus akkor tudja csökkenteni a gyermekre súlyosodó terhet, ha értesül arról, hogy gond van. Mindkét iskolában azt tapasztalta, hogy probléma esetén jól együtt lehet dolgozni a tanítókkal, tanárokkal, például a problémával küzdő gyermeknek kevesebb házi feladatot adnak fel vagy máskor írhatja meg a felmérőt. „Nagyon fontos a gyermeket megtanítani, hogy egy problémának ne nekifeszüljön, hanem megoldásokat keressen rá. Ugyanez fontos a szülőnek is, hogy ne szűküljön be, hanem próbáljon különböző megoldásokat találni. Mert lehet, hogy az a gyermek nagyon jó kézműves, vagy nagyon jó a hangja, esetleg jól sportolna, de annyit tanulnak, hogy erre már nem jut idő és nem tud kibontakozni. Meg kell keresni, mi az, amiben az adott gyermek jó, és azt erősíteni benne, arra terelgetni” – tanácsolta Gábor Zsuzsa.