A Csíki Székely Múzeum múzeumpedagógusai ötletes, játékos formában szólították meg a legkisebb korosztályt, és nagy örömükre a kicsik értékelték igyekezetüket. Csütörtöki látogatásunkkor, amíg Demény Enikő egy csoport dalolászó gyereket kísért be a kiállításra, Kádár Kincső bemutatta régi vágású bőröndjét, melynek segítségével a gyerekeknek szóló tárlatvezetéseket bonyolította le.

Bőrönd, térkép és kukorica

A bőröndben többek között olyan tárgyak lapultak, amelyek a festő életútjához, festményeihez kapcsolhatók. Így például egy Európa-térképen nyomon követhették Rippl-Rónai életútját, ott volt egy piros napernyő, piros sál és piros sapka, amelyek fellelhetőek egy-egy festményen, a Hímző nő című festményhez kapcsolódó goblen, a detektív kalapja, amelyet a gyerekek előszeretettel próbáltak fel, vagy egy kukoricacső, amely Rippl-Rónai kukoricás korszakát idézi. Nem mindenkit vonzottak például a színes képek – derült ki a múzeumpedagógus szavaiból –, mert amíg volt olyan kisiskolás csoport, amelyet inkább a kukoricás korszak érdekelt, addig például a művészeti iskolából érkező előkészítős- és első osztályos gyerekek között akadtak olyanok, akiknek a vázlatok és a tanulmányok tetszettek az utolsó teremből.

„Érdekes, ahogy megfigyelték az enteriőr képeket, amelyeken egy szobát láthatunk több oldalról, és az volt a feladat, hogy keressék meg a hasonlóságokat. Bennünket a kiállítás kurátora felkészített, hogy mit kell megfigyelni, de voltak olyan hat-hét éves gyerekek, akik a mi figyelmünket hívták fel újabb három dologra, amelyeket mi sem vettünk észre, pedig több hónapja, hogy naponta nézzük ezeket a képeket” – mesélte Kádár Kincső.

Rippl-Rónai és a Facebook

Külön csoportot képeztek azok a középiskolások, akik a kiállítással kapcsolatos vetélkedőn vettek részt. „A nagyobbakkal végig facebookoztuk a kiállítást, létrehoztuk virtuálisan a festő profilját, bejelöltük a születési helyét, a portrék alapján, hogy kivel volt kapcsolatban, ismerőseit, kivel házasodott, bejelöltük a családtagokat, kortársait, hogy milyen csoportnak lehetne tagja” – osztotta meg a múzeumpedagógus.

A kicsik például nagyon rácsodálkoztak az aktokra – jegyezte meg Kincső, majd lelkesen mesélte, milyen nagy népszerűségnek örvendett a gyerekek körében a múlt hétvégén megszervezett Nagy Rajzolás című rendezvény, amikor többek között a festmények szereplői is megelevenedtek. „Volt egy ötödikes csoport, amely nagyon ráhangolódott a játékra. Én voltam például Anella, a festő nevelt lánya, és a gyerekek arról érdeklődtek, hogy szerettem-e a nagymamámat, hány szobája volt a Róma villának, milyen volt a gyermekkorom.”

Érdekességként elmesélte, a detektívet ábrázoló alkotást nevezték meg például egy alkalommal a törvényszéken dolgozó látogatók a kedvenc képnek, mondván, ismerik a tipikus nyomozó tekintetet, és a képen látható tekintet az igazi.

„Egyedülálló, kiemelkedő, azaz szép”

Prága, London, Budapest, Vác, Pécs, Szeged, Budapest, Kaposvár, Marosvásárhely, Szentegyháza, Szászrégen – a teljesség igénye nélkül néhány város, amelynek lakói az elmúlt hónapokban Csíkszeredában járták és egyúttal a Rippl-Rónai kiállítást is meglátogatták. „Az egész kiállítás nagyon szép volt, sokszor a rajzokat a fényképekkel is össze lehetett téveszteni” – írta a 11 éves Paula, míg a 14 éves Rékának, mint kiderült, „nagyon tetszett a piros blúzos nő”.

Volt, aki rovásírással nyilvánította ki véleményét, más a festményekből ihletődve maga is rajzolt. „Idetévedtünk Székelyudvarhelyről, Keresztúrról, Máréfalváról. Nagyon tetszett a kiállítás” – írta egy másik csoport, és volt, aki arról érdeklődött, miért nincs ilyen Marosvásárhelyen. „Ügyesek a csíkiak. Keveset beszélnek, többet tesznek a közösségért – önzetlenül” – vélekedett egy látogató.

„Én bizonyos képekkel nem vagyok megelégedve. Sok helyre olyat is írtak (például olajfestmények), ami nem valós. Na mindegy!!!” – írta a vendégkönyvbe valaki. Volt, aki úgy vélekedett, „nagyon-nagyon menő volt”, vagy egyszerűen csak úgy érezte: „rendben volt a kiállítás”. „Köszönet a Csíki Székely Múzeumnak, hogy minden évben szervez kiállításokat. Diákként élvezet eljönni és megcsodálni a magyar kortárs festők festményeit, így értékelve hátrahagyott munkáikat. Köszönet azért, hogy minden évben valami új élménnyel távozok a múzeumból. Jövőre is ugyanitt” – búcsúzott Csíkszeredától, a múzeumtól, a Rippl-Rónai kiállítástól egy Brassóból érkezett diáklány.