A székelyeknek büszkének kellene lenniük erre a tájra – fogalmaz a norvég Ingvar Landa, majd körbemutat Recsenyéden, a környező, érintetlen dombokon, a távolban sötétlő erdőkön. A vállalkozó immár több mint két évtizede rendszeresen látogatja Erdélyt, különösen felesége, Csilla szülőfaluját, a Homoródszentmárton községhez tartozó Recsenyédet. A házaspár személyszállítási-turisztikai cége révén évente több csoportot kalauzol el térségünkbe, hogy megossza velük azokat az élményeket, amelyek őket is folyamatos visszatérésre ösztönzik: a változatos táj és a barátságos vendégfogadás szépségét. Már közel száz túrát bonyolítottak le.

A pár 1994-ben kelt egybe, és a Recsenyéden, illetve Székelyudvarhelyen felnőtt Csilla akkor költözött Norvégiába. Azelőtt a csíkszeredai kórház gyermekosztályán dolgozott asszisztensként, Ingvar pedig kereskedelmi okokból rendszeresen járta Romániát, helyi cégek bútorait forgalmazva a fjordok hazájában. Az itteni vállalkozókkal nem csak üzleti, de baráti kapcsolatot is kialakított, hiszen úgy tapasztalta, hogy itt sokkal emberközelibb az üzleti viszony, mint odahaza. Kintről minden látogatása során segélycsomagokat hozott a székelyföldi rászorulóknak, főként egészségügyi intézményeknek – egyszer egy mentőautóval is sikerült kiegészítenie az egyik kórház eszköztárát. Egy alkalommal, a kilencvenes évek elején Csilla tolmácsolta szavait a helyieknek, így ismerkedtek meg. Azóta Ingvar igyekszik magyarul is tanulni: nagyrészt érti a magyar beszédet, és szókincse is egyre gyarapodik, amiben kedves anyósa is segíti – derült ki.

Norvégiában még néhány évig romániai bútorok forgalmazásával foglalkoztak, közben Csilla egy helyi kórházban, a koraszülöttosztályon folytatta asszisztensi munkáját. Szerveztek egy erdélyi autóbuszos kirándulást az ottani nővéreknek, annak sikerén felbuzdulva tették rendszeressé a turistacsoportok kalauzolását, 1998-ban. Kezdetben Recsenyéden, a mostani lakófelület töredékén kellett elférniük – volt, aki a teraszon aludt –, de mindenkinek nagyon tetszett az erdélyi táj. Járműveket vásároltak – az egyiket nemrég erdélyi látképekkel díszíttették –, és fokozatosan bővítették szolgáltatásaikat, a helyi vendéglátókkal együttműködve. Az erdélyi kirándulásaik annyira népszerűek lettek a norvégok körében, hogy évente két-három alkalommal is el tudnak hozni ide egy-egy nagyobb csoportot.

Rendszeresen szerveznek túrákat látásproblémákkal küzdőknek, ami igen különleges élmény – mondták el. Norvégiában a gyengénlátóknak meglehetősen aktív szervezeteik vannak, azok jóvoltából a látássérültek sem maradnak ki az átlagember számára természetes kikapcsolódási formákból. Csilla és Ingvar tapasztalatai szerint hatalmas odafigyelést igényel látási nehézségekkel élőket kalauzolni, de igen szép, szeretetteljes feladat. Mindig nagyon részletesen le kell írniuk az aktuális látnivalót, ám mivel a látássérültek többi érzéke az átlagosnál kifinomultabb, ők teljesen másra fókuszálnak a kirándulások során, mint az egészséges utasok, ami tanulsággal szolgál a szervezőknek is. A memóriájuk pedig kiváló, így a túrák során minden részletet megjegyeznek, és ki is javítják a tájleírásbeli esetleges pontatlanságokat – mondta el mosolyogva Ingvar. Terveik között szerepel, hogy elhozzák ide a norvég látássérülteket is, hogy megtapasztalhassák a hagyományos székely életmód szépségeit, beleértve például a szekerezést is.

Csilla és Ingvar nem csupán hazajárnak, de az erdélyi szolgáltatókkal kialakított jó kapcsolat révén a helyi turizmus fenntartásához is hozzájárulnak: Udvarhely környéki panziókban szállásolják el vendégeiket, különféle környékbeli programokba vonják be őket, és Erdély más városaiba (Vajdahunyadra, Brassóba, Szebenbe, Segesvárra) is elviszik őket. Recsenyéden való tartózkodásuk alkalmával nagy hangsúlyt fektetnek a környék bemutatására: ismerkednek a helyiekkel, továbbá motorokkal és terepjáróval bejárják az érintetlen vidékeket is, amelyek Ingvarnak különösen elnyerték tetszését. Hamarosan norvégiai farmerek is ellátogatnak ide, hogy a házaspár közreműködéssel a helyi juhtenyésztés mikéntjeibe is bepillantsanak.

A látogatók minden bizonnyal örömmel időznek a kétharmadrészt a Csilla családja tulajdonában lévő recsenyédi házban és annak kertjében: a 20. század elején egy jómódú polgár által felépíttetett villát – amelyben jelenleg Csilla szülei is élnek – apránként felújították. Általában tizenhét éves fiuk is velük tart az erdélyi túrákra – jól ismeri szülőföldjét, annak ellenére, hogy a Stavanger nagyvároshoz tartozó Randabergben tengerparti házban élnek. Ismerőseik körében több olyan befolyásos ember is van, akik igyekeznek támogatni az itteni hátrányos helyzetűeket. A norvég állam aktívan segíti Erdélyt, például az erdélyi vártemplomokat norvég állami támogatással újítják fel. „Norvégiában a kelleténél több a pénz, ami ugyanúgy nem tesz jót, mint a pénzhiány. Túl magasra nőnek az árak, az életszínvonal. Időnként ki kell hozni az országból a pénzt” – fogalmazott Ingvar, rávilágítva a Norvégiából érkező állami támogatások fő céljára.

Sokak számára meglepő lehet, hogy a festői Norvégia szülötte valósággal beleszeretett a Székelyföldbe. Ingvar mégis álmai táját vélte itt megtalálni, és csillogó szemekkel mesél újabbnál újabb ötletekről, tervekről. Úgy érzi, a csodás vidéken rengeteg jó emberrel ismerkedett meg mindeddig, több évtizedes kapcsolatok kötik vidékünkhöz. Úgy véli, ha a székelyek a negatívumok helyett életük szépségére fókuszálnának, sokkal több értéket tudnának teremteni.