Meglepő információval kereste fel szerkesztőségünket egy székelyudvarhelyi olvasónk: állítása szerint egy csőrepedés javítása alkalmával vették észre, hogy utcájuk és a szomszédos utca – a Sósfürdő és a Borsai rét – lakói is azbesztcsőben kapják az ivóvizet. Az azbesztet évtizedekkel ezelőtt nagyon elterjedt adalékanyagként alkalmazták az építőiparban, egyebek mellett tűzvédelmi szigetelőanyagként, tömítőanyagként is, ám az 1980-as évek után lassan teljesen leálltak a használatával, ugyanis kiderült, hogy rendkívül káros az egészségre, az azbesztpor belélegzése például bizonyítottan jelentősen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát. Róla elnevezett betegség is létezik, ez az azbesztózis, a kiterjedt tüdőszöveti hegesedés.

Az azbeszt használatára és az azbeszttartalmú vízvezetékekre vonatkozó esetleges közegészségügyi előírásokkal kapcsolatban a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetőjénél, Tar Gyöngyinél érdeklődtünk. Hitetlenkedve hallgatta, hogy azbeszttartalmú vízvezetékek működhetnek még Udvarhelyen, mert mint mondta, az azbeszt, elsősorban a légzőszervi daganatok kialakulásához köthető veszélye miatt, tiltott anyag. Az ivóvíz-gazdálkodással kapcsolatos közegészségügyi felügyeletért nem ő felel az igazgatóságon, mondta, de megígérte, hogy utánanéz a vonatkozó tudnivalóknak és előírásoknak.

A Sósfürdő utca vízvezetékéről mi közben Bálint-Major Áronnál, a székelyudvarhelyi vízszolgáltató vállalat, az Aqua Nova Hargita Kft. vezetőjénél érdeklődtünk. Mint megtudtuk, valóban azbeszttartalmú cementből készültek, ám nem csak ott kapják a lakók ilyen vezetékből a vizet: a városban majdnem tíz kilométernyi azbesztcement cső húzódik még a föld alatt. A városi vízvezetékrendszert összesen 87 kilométernyi cső alkotja, ennek mintegy tíz százaléka régi azbesztcement vezeték – mondta el a vállalat vezetője. Ezeket még a \'70-es, \'80-as években fektették le, némelyeket még régebben, manapság már nem alkalmazzák, nem is gazdaságos a használatuk – mondta el Bálint-Major Áron. A város régi utcáiban azonban még ilyenekben folyik az ivóvíz, ilyen csövekből állt a Tábor-negyedben idén kicserélt vezetékszakasz is, de hasonló van a Szentimre utcában, a Bethlen Gábor utcában, a Bethlenfalvi úton és több más utcában is.

A vízszolgáltatónak az a gondja velük, hogy elavultak, meggyengültek, porlanak és törnek ezek a vezetékek, és csőtörés esetén nem javíthatók, cserélni kell őket. Az Aqua Novának szerepel a terveiben ezeknek a cseréje – összesen mintegy hatvan kilométernyi elavult acél- és cementvezeték –, ám ez egy hosszú távú terv, hiszen több millió euróba kerül a beruházás – tájékoztatott az igazgató.

A használatban lévő azbesztcement vezetékekre vonatkozóan nincs közegészségügyi rendelkezés, de emésztőszervi vonatkozásban nem is tudnak róla, hogy bármilyen veszélye volna ezen vezetékek használatának – közölte Tar Gyöngyi, miután pontos információkat szerzett a témában. Egyébként nemcsak Székelyudvarhelyen, hanem Csíkszeredában és az ország más városaiban is használatban vannak ilyen ivóvízvezetékek – fűzte hozzá. Közölte ugyanakkor, hogy ez az anyag már nem használható, nem is gyártják, de abszurd lenne azonnali intézkedési kötelezettséget elrendelni az azbesztmentesítésre, hiszen akkor számos régi épületet is le kellene bontani.

Az azbeszt felszámolásával kapcsolatban lassan őrölnek az EU-s törvényhozás malmai. Noha egyes azbesztfajták egészségkárosító veszélyei már évtizedek óta ismertek, az Európai Parlament még 2009-ben is azt sürgette, hogy az Európai Bizottság hozzon létre stratégiát az azbeszt összes formájának és az azbesztszálak összes felhasználásának 2015-ig történő betiltására. Az azbeszttel kapcsolatos kockázatokról és minden létező azbeszt felszámolásának kilátásairól szóló, európai parlamenti állásfoglalásra vonatkozó 2012-es indítvány egyébként azt írja az azbeszt okozta megbetegedések elismerésével kapcsolatban, hogy nemcsak levegőben szálló azbesztszál hozható összefüggésbe különböző rákos megbetegedések kialakulásával, hanem az azbesztcsöves vízvezetékek esetében az azbesztszálat tartalmazó víz fogyasztása is okozhat megbetegedéseket, káros hatásai több évtized múltán jelentkezhetnek, egyes esetekben csak negyven év után.