Nagy és fekete köves gyűrűre vágyott az egyik barátnője, és miután az egyik hobbiboltban kinézte a hozzávalókat, akkor döntötte el, hogy elkészíti az ékszert, bár előtte sohasem barkácsolt semmit, és nem volt kézügyessége sem – elevenítette fel a kezdeteket Zenkő. Bár három nap után szétesett az első kreáció, folytatta az alkotást, így alakult ki lassan a Zeezee világa. Magától tanult mindent, csak utólag kezdte el az interneten található leírásokat tanulmányozni, de addigra már nagyjából kikísérletezte a drótékszertechnika csínját-bínját.

„A fémnek is van egy élete”

Ezüstözött ékszerdróttal dolgozott az elején, csupán azért, mert félresikerült kísérletek esetén ez nem jelentett volna akkora veszteséget – mesélt Zenkő a próbálkozásokról –, viszont mára már számos egyéb alapanyagot használ az ékszerkölteményekhez, így sárgaréz- és bronzdrót, féldrágakövek, csiszolt üveggyöngy, de akár patkószeg, folyami kavics, kulcs, gomb és óraalkatrész is lehet egy ékszer alapja. Az újrahasznosítást is beleviszi a Zeezeebe, hiszen Zenkő régi kábeleket hánt le, hogy megnyerje jelenlegi kedvenc alapanyagát, a rézdrótot. Érdekessége abban áll, hogy besötétedik, ami antik hatást kölcsönöz, ezért ritkán szokta lakkal burkolni a végeredményt. Szerinte a fémnek is saját élete van, hagyni kell, hogy éljen és tegye a dolgát, mint ahogyan ezt a kézműves is teszi.

Az érdekes formájú tárgyak és az alapanyagok ihletik az ékszereket, hároméves tevékenysége alatt csupán négyszer készített tervrajzot, akkor is teljesen más lett a végeredmény. Az elején az erdetelileg medálnak indult ékszerből gyűrű született, viszont mára már tudja, mit akar. A színházon kívül fogók hadseregével veszi körül magát, az üllő és kalapács segítségével pedig elképzelése szerint formázza a méretre vágott drótokat: ekkor születnek a kunkorítások és a bogozások. Zenkő többféle méretű és vastagságú dróttal dolgozik, ugyanis a vastagabb tekervények stabillá teszik a bizsut, míg a vékonyabbak inkább az esztétikát határozzák meg. A kalapácsolást lehet, hogy nem kedvelik a szomszédok, de ezzel adja meg Zenkő a drótok formáját – jelenleg a lapítás a kedvenc technikája. Az éles végeket egy körömreszelővel csíszolja le, a drót felületét pedig nem doglozza el, ugyanis a kalapácsolás egy érdekes textúrát eredményez. A gyűrűk formálásához egy fémrudacskát használ, utolsó lépés pedig a szemcsalogató gyöngy vagy kavics.

Az újrarendelés jelent számára kihívást, ugyanis az ékszerek alakítása spontán döntések eredménye, sokkal könnyebb újat készíteni, mint ugyanabból többet készíteni – vallotta be a Zeezee megálmodója, akinek nem esik nehezére megválni a bizsuktól, mert mindig újakat alkot. Valójában ritkán hord ékszereket, de bevalotta, hogy minden elkészített darabot előbb ő kell hordjon egy kicsit. Bár szeret parádézni bennük, másoknak készíti az ékszereket, és mindig örül annak, amikor valaki saját stílusát fedezi fel ékszereiben. „Bátorság kell egy nagyobb és feltűnőbb ékszer hordásához, így a fiatalok simán megveszik a bolondabb Zeezeeket” – részletezte vásárlói táboráról Zenkő, ugyanakkor hozzátette, hogy édesanyja a legfőbb rendelője, az egyszerűbb és elegánsabb darabokat az ő korosztálya kedveli.

Benne van a kézműves lelke

Vásárt szeretnének szervezni a színház előterében idén tavasszal – árulta el Zenkő. Ezen a társulat többi tagjával együtt mutatnák meg az udvarhelyieknek, hogy milyen alkotásokat készítenek, amikor nincsenek a színpadon. Ugyanis legtöbben kézművesek is: festenek, táskákat varrnak, van, aki bőrből készít kiegészítőket, más pedig fából éjjelilámpákat, a színház énektanárnője gyöngyöt fűz, a takarítónő pedig horgol. Emellett áprilisban is találkozhatunk Zenkő dróttekervényeivel, a következő KézMűvész vásáron, április 10–11-én újból jelen lesz, de helyi boltokban is megtalálhatjuk alkotásait.

„Az egyikben én vagyok az alapanyag, a másikban pedig a drót és a gyöngyök” – fogalmazta meg Zenkő a színészet és ékszerészet kapcsolatát, bevallva, hogy bár mindkettő alkotói folyamat, nem igazán függnek össze. A különbség abban áll, hogy míg színészként a saját testével dolgozik, ez az alapanyag, amiből a kreativítást próbálja kihozni, addig az ékszerészet által kézzel fogható tárgyakban merítheti ki alkotási vágyát.