– Fél év telt el azóta, hogy átadta a polgármesteri széket politikai vetélytársának. Hogyan élte meg a választási kudarcot és az azóta eltelt időszakot?

– Szinte nyolc hónapja nem én vagyok a polgármester, ez elég hosszú idő... Több vetélytársam volt, ugyanis egyesek a színfalak mögül irányították az eseményeket, és összefogtam ellenem. Ők voltak az igazi vetélytársak, akik úgymond próbálták a városvezetői tisztséget másnak átjátszani, és ez sikerült is. Már a választási kampány előtt másfél évvel kezdtek gyengíteni az RMDSZ-en belül, és jöttek a hírek, hogy kiegyezett Udvarhelyen a két nagy politikai irányító, Szász Jenő és Verestóy Attila. Ennek megfelelően semmi jót nem vetített előre nekem a kampányidőszak. Világossá vált, hogy számomra nemcsak a kampány lesz nehéz, hanem az azt követő időszak is. Nehéz lett volna ugyanis egy olyan önkormányzattal dolgozni, amelyben a mások által mozgatott képviselők vannak többségben. Ezt én tudtam előre, de ennek ellenére úgy viszonyultam a helyzethez, hogy a választások előtti másfél évben teljes erőmmel tudjak a város érdekében dolgozni. Tehát azokra a megvalósításokra – a Haberstumpf-villától a helyi rendőrség és a lakosság-nyilvántartó iroda Bethlen Gábor utcai új székházáig, és még lehetne sorolni – koncentráltam, amiket korábban elkezdtünk. Ennek megfelelően éltem meg a kudarcot is.

– Mivel tölti az idejét mostanság?

– Huszonöt év köztisztségviselői tevékenységem alatt eléggé elhanyagoltam saját dolgaimat. Most elsősorban ezekkel foglalkozom. Szabadúszó vagyok, tanácsadással és egyébbel foglalkozom. A lényeg viszont az, hogy saját feladataimat rendezem, és biza ráfért, és látszik is az eredményességben. Úgy érzem, hogy eddig a köz dolgaiban voltam eredményes, most viszont a sajátomban, aminek nagyon örülök.

– Gondolom, most már jut ideje kikapcsolódásra is.

– Azelőtt is biztosítottam a minimális időt hobbijaimnak, főleg az utóbbi tíz évben. A huszonöt évből az első tizenötöt nagyon kemény munkával töltöttem, napi tizenkét órát dolgoztam. Aztán rájöttem, hogy ezt így nem lehet bírni, muszáj valahol kiengedni a gőzt. Néha biztosítottam magamnak két-három hét szabadságot, ameddig a polgármesteri tisztséget viseltem Székelyudvarhelyen, úgyhogy nem panaszkodhatom. Most természetesen sokkal több idő jut az ilyen jellegű tevékenységekre is. Például az utóbbi tizenöt évben háromszor síztem, de a múlt héten sikerült újból elmennem a Hargitára sízni.

– Vállalkozásai is vannak. Ezekre is több időt fordít mostanában?

– Voltak és vannak érdekeltségeim. A vállalkozásokkal elég sok baj van, így megpróbálom elkerülni a cégekkel járó hercehurcát. Kicsit megelégeltem azt, hogy sok éven keresztül mindenféle hatóság szinte zaklatásig menően jelen volt az életemben. Most nem hiányzik az, hogy a különböző ellenőrző szervek gyötörjenek. Kicsit elegem van ebből. Szabadúszóként jobban el tudom képzelni a jövőmet. A magam csendjében, a családomnak akarok élni a következő időszakban. Érdekes munka számomra a tanácsadás, de menedzsmenttel is foglalkoztam az elmúlt fél évben, lehet, hogy azt is folytatom. A jövő majd elhozza, hogy mivel fogok tevékenykedni. Mindenesetre egy kicsit hiányzik a pörgés. Kipihentem magam, és keresem a legmegfelelőbb utat. Hála istennek nem élek semmiféle kényszer alatt.

– Milyen kívülről szemlélni az új városvezetés munkáját?

– Olyan az ember, hogy kényszerből is mindig megfogalmazza magában a jobbító szándékait, hogy mi az, ami jó, mit kéne másképp tenni. Amikor én elmentem nyaralni a tengerpartra, akkor is azt néztem, hogy merre vezetnek a szennyvízvezetékek, milyen a körforgalom. Szakmai ártalom. Ha valami jól sikerül, annak én is örvendek. Főleg az én időszakomban elindított és jól működő „gyermekeimnek” örvendek, mint például a múzeum átköltöztetése, a helyi rendőrség létrehozása, a kamerarendszer, ami a közbiztonságot segíti. Ezeket nem tudom ténylegesen úgy szemlélni, mint akinek sosem volt dolga velük.

– Visszatérnék az előző kérdésemhez. Lát olyan munkát, amit Ön szerint jól vagy rosszul végeznek most a városházán?

– Nem akarom kommentálni a munkájukat. Azt viszont szeretném, hogy amit jól el tudnának végezni, azt tegyék is meg. A városvezetéshez tapasztalat, tudás, különböző ismeretek szükségesek. Nem biztos, hogy olyan könnyű jól végezni ezt. Sok mindenhez kell érteni. Ilyen szempontból nem volt sok elvárásom a jelenlegi városvezetéstől. De legalább azt elvárom, hogy idejében tömjék be a gödröket. Annak idején nem voltak ilyen mély gödrök. Most már próbálják meg végre a szeméttárolók körül is összeszedetni a hulladékot. Ezt jóindulatúan javaslom, tényleg próbáljanak meg egy kicsit felpörögni.

– Az utóbbi időben jóformán semmilyen közéleti tevékenységéről nem hallani. Tervezi, hogy visszatér a politikai életbe, vagy most már teljesen visszavonult?

– Nekem a zsigereimben van a közéleti szereplés. Már az iskolában is ezt tettem. Nem a hatalomra van szükségem, hanem a cselekvési lehetőségre, arra, hogy segítsek, valamit létrehozzak. Viszont nem tervezek nagy visszatérést. A politikában főleg nem. De egészen biztos, hogy nem tudok külső szemlélőként tekinteni a környezetemre. Ha másképp nem, akkor önkéntesként tevékenykedem. Ha lesz hozzá egészségem és lehetőségem, akkor segíteni akarok a rászorultakon. Az a tudás, ami negyed évszázad alatt felhalmozódott bennem, kötelez, hogy ne hagyjam parlagon. Egész biztos, hogy visszatérek, hisz megérett erre az idő. A közösséget látom, és a gondokat is, amiket érdemes közelről megvizsgálni. A pápának volt tíz olyan tanácsa az idei évre, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe. Én a magaménak tudom, és próbálom is gyakorolni ezeket. A többi közt az egyik tanács az, hogy ha elesettebbekkel találkozol, lehetőséged szerint segíts rajtuk.

Életrajzi adatok

Bunta Levente 1963-ban született Nagyváradon. Székelyudvarhelyen nőtt fel, itt járt általános és középiskolába, majd 1989-ben Brassóban gépészmérnökként diplomázott. Három gyermek édesapja. 1989–1991 között a székelyudvarhelyi mezőgépállomás gyakorló mérnöke volt, 1991–1992-ben a Szabad Szakszervezetek területi elnöke, 1992 és 1996 között Székelyudvarhely alpolgármestere, majd a következő négy évben önkormányzati képviselő, illetve az RMDSZ udvarhelyi szenátori irodájának vezetője. 2000 és 2004 között Hargita Megye Tanácsának alelnökeként, 2004 és 2008 között pedig elnökeként dolgozott. Nyolc éven keresztül – 2008-tól 2016-ig – Székelyudvarhely polgármestereként tevékenykedett. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) elfoglalt tisztségei: 1990-ben kezdett dolgozni az RMDSZ-nél, 1993-ban az Udvarhelyszéki RMDSZ önkormányzati alelnökévé választották, 1995-ben tagja lett a Szövetségi Képviselők Tanácsának, 2008 márciusától 2010 augusztusáig az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke volt, 2010 és 2015 között pedig a városi RMDSZ elnöke.