Közel két éve tart a testvériskolai kapcsolat a székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpont és a bábolnai Pettkó-Szandtner Tibor Lovas Szakképző Iskola és Kollégium között, így nem ez volt az első alkalom, amikor a magyarországi diákok Udvarhelyszékre érkeztek. Az idei program keretében a vendégek nemcsak Székelyföldön fordulhattak meg szakmai gyakorlatuk során, hanem Felvidéken, Szlovákiában is értékes pillanatokat töltöttek, azonban Udvarhelyszék különleges élmény volt számukra.

Leendő lovászok és lótenyésztők

Lótartó és -tenyésztő vagy lovász végzettséget szereznek a fiatalok a lovas szakképző iskola tanulóiként. A képzés alatt a diákok egyebek közt három jármódban tanulnak meg közlekedni a lóval, emellett az elméleti és gyakorlati órákon a ló egészségtanáról, ellátásáról tanulnak, illetve versenyzési ismereteket szereznek, de az állat környezetének tisztítását, karbantartását is megtanulják – mondta el lapunknak Polgár Eszter, a diákcsoport oktatója. A képzés szerves része a gyakorlat, azonban nem minden fiatalnak adódik esélye külföldi gyakorlaton részt venni – rendszerint a tanulmányi átlag alapján a legszorgalmasabb diákoké ez a kiváltság.

Erdélyre szabott szakmai tapasztalat

Az itt töltött idő alatt a fiatalok a székelykeresztúri Székely Lovastanyán foglalkoztak lovakkal, szekerezéssel, továbbá Homoródfürdőn is voltak egy hetet, ahol inkább a fiatalabb lovakra összpontosítottak. Ittlétük harmadik hetében a bábolnai lovásztanulók Énlakán gyakorlatoztak, ahol a lovak tartási körülményeit, a fogatozást és egy patkóműhelyt tekintettek meg. Bár nem tartozik szakterületükhöz, az énlaki bivalycsorda látványa is élmény volt a magyarországi csapatnak, ugyanakkor a szakmai programok mellett számos kulturális és turisztikai nevezetességet is megtekinthettek a bábolnaiak. A székelyföldi táj rabul ejtette őket, de az itt élők vendégszeretete is mélyen hatott rájuk.

Szekerezés itt és ott

Szakmailag a fogathajtás jelentette a legérdekesebb tapasztalatot számukra, ugyanis az erdélyi szekerezés különbözik a magyarországitól. Teljesen más szerszámokat használnak nálunk, így remek alkalom volt itt helyben megtanulni, gyakorlatban látni, hogy miként működik. A hámok közötti különbség az eltérő földrajzi körülményekből (sík-, illetve hegyvidék) adódik.

„Szükség van a közös beszédre”

Az udvarhelyszéki lovas világgal kapcsolatban Polgár Eszter úgy véli, elkelne a szakember. „Itt a ló munkaeszköz, Magyarországon pedig inkább versenyzésre használják, hobbiként űzik a lovaglást, illetve a vendéglátásban alkalmazzák a lovakat. Csupán egy-két faluban lelhető fel még a munkaló, hiszen a fejlődés által nagyrészt gépiesedett a mezőgazdasági folyamat, így a ló kiszorult” – magyarázta az oktató, aki szerint a finom apróságokon, a ló kezelésén, az ember és állat közötti kommunikáción sok minden múlik, ezt egy szakképzetlen ember vagy valaki, aki csak „lopta a szakmát”, nem tudja teljes mértékben megérteni. Az oktató szerint felelősséggel jár az állattal együtt dolgozni, ebbe azonban időt kell fektetni.