Egykori tanítványai koszorúzták meg Kacsó András sírját a székelyudvarhelyi katolikus temetőben szombat délután, majd fényképekkel és közös történetekkel emlékeztek a néptáncos évekre, felelevenítették az örökséget, amit mesterük hagyott rájuk. Közel hatvan évvel ezelőtt tizennyolc táncospár, énekes és zenészek turnézták végig országot. A megemlékezésen videofelvételekkel idézték fel a régi fellépéseket. Az eseményre Kacsó András gyerekeit, Andrást és Zoltánt is mindig meghívják, akiknek ez hihetetlenül sokat jelent – tudtuk meg Bokor Ilonától, a rendezvény egyik főszervezőjétől.

A társaságot egy olyan kötelék tartja össze, amely példaértékű: nemcsak egyszerűen a régi kapcsolatok fenntartása a cél, hanem a generációkon átívelő közösségépítés. Ez nem véletlen, hiszen nem csupán egykori táncosok találkoznak itt, hanem azok leszármazottai is. „Bandi bácsi egy olyan családias társaságot, légkört faragott, amit nem lehet semmisnek tekinteni. Most is úgy vagyunk, mint a testvérek, nem számít, ha valaki már nem ebben a városban él, úgyis tudom, mi van vele, milyen gondokkal küzd, milyen öröme van” – mesélte Bokor Ilona, aki tíz éven át táncolt, míg férje szinte harminc évig. Kacsó András három évtizede hunyt el, s bár táncmozgalmának tagjai azóta több alkalommal is találkoztak, valójában egy táncostársuk tíz évvel ezelőtti halála hozta össze újra a régi csapatot, azóta rendszeresen, évente összeülnek.

„A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához” – hangzott el a köszöntőbeszédben a Fölszállott, a páva zenei vetélkedő jelmondata. A tánccsoport tagjai úgy érzik, éppen ezt tapasztalták meg azokban az években, amikor táncoltak. Kacsó András 1932. április 20-án született Alsósófalván, s szólótáncosként már 21 évesen országos harmadik díjat nyert a bukaresti döntőn. Táncoktató, művészeti szakirányító és folklórgyűjtő, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház, majd a megyei szaktanács alkalmazottja volt. A néptánc, a népi értékek szeretetét tanította meg, adta át táncosainak. Szakirányítóként első nagy sikerét a Görög Ilona-ballada feldolgozása hozta, amellyel 1969-ben országos második díjat nyertek – hangzott el a megemlékezésen. Tanítványai közül sokan az időközben megalakult marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai székely népi együttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak – tudtuk meg ifjabb Kacsó Andrástól. A táncmester 1987. január 9-én hunyt el.

A legfontosabb örökség, amit Bandi bácsi hátrahagyott, az egymás iránti szeretet és tisztelet – fogalmazták meg tanítványai közül többen. Pál Antal Németországból jött haza erre az alkalomra, amikor csak tud, mindig eljön, hiszen tizenöt évig volt tagja a társulatnak. „András bácsit nem lehet elfelejteni, tőle tanultunk barátkozni, viselkedni” – fogalmazott. ’84-ben ment ki Németországba, családjával együtt él ott, de gyermekeit is megtanította a néptáncra, új hazájukban is eljárnak táncolni, illetve magyar közösségekbe, s ha tehetik, mindig hazalátogatnak – mesélte.