A karácsonyt és az újévet is minden évben megünneplik a szállón. Fenyőfájuk még nincs, de nem aggódnak, mert az elmúlt években is szinte az utolsó pillanatban került fa, amit aztán közösen feldíszítettek, közben beszélgettek – mesélte Farkas Réka, a hajléktalanszállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársa.

Szenteste együtt vacsoráznak a szálló lakói, leginkább töltött káposzta és sütemény szokott érkezni adományozók jóvoltából – tudtuk meg. Farkas Réka azt is elmondta, hogy sok ember csak az ünnepek környékén veszi észre a hajléktalanokat, ilyenkor keresik meg őket, máskor nem igazán érdeklődnek nehéz sorsú embertársaik iránt. Az elmúlt évben csak egy hölgy jelentkezett, hogy önkéntes munkát vállalna náluk. Arra a kérdésünkre, hogy a napi eseményeket, sérelmeiket megosztják-e, azt a választ kaptuk, hogy erről általában nem beszélnek, „nem is mindenkin látszik, hogy hajléktalansorban él”, mert a szállón mindennap tisztálkodnak, tiszta ruhát vesznek magukra, s így mennek másnap újra az utcára.

A helyszűke az egyetlen, amit hátrányként említett Farkas Réka, hiszen most is telt ház van, de még négy-öt fedél nélkülit tartanak számon, akiket eddig semmilyen eszközzel nem lehetett a szállásra csalogatni. Ilyenkor, ünnepek közeledtével vagy az erős fagyok idején mégis számítanak rá, hogy felkeresik a szállást. A szálló gondnoka is megerősítette, hogy nagyon kicsi a hely, ha kint nagy a hideg, a folyosón is alszanak, de azt jónak tartja, hogy nagyvárosok szállásaival szemben itt mindenkinek megvan az állandó, saját ágya, kis szekrénye.

A szálló lakói már betegek és idősek – mesélte Kálny Viktor, az egyik régi lakó. Hatvanhárom éves, és már két éve húzza meg itt magát. Azelőtt bérelt lakásban lakott, majd falun élt, aztán amikor mindez megszűnt, a helyi szociális osztály a szállóra irányította. Állítása szerint napközben nagyon sok programja van, könyvtárba jár, a csillagászatról olvas, azt nagyon szereti. Vannak barátai is, őket is naponta felkeresi. Úgy érzi, jól kijön a szállón lakókkal. Azt is elmesélte, két olyan embert is ismer, akik az utcán laknak, így jónak tartaná, ha nagyobb lenne a szálló.

Vengring Judit is két éve lakik a szállón, válása után került az utcára. Hat hónapig bolyongott, amíg a hivatal egyik munkatársa ide küldte. Azt mondta, nagyon szeret ott lenni, nappal egy virágüzletben dolgozik kisegítőként, ez délutánig leköti az idejét.

A Tábor-negyedi Horizont üzletben, a Kórház-negyedi Szuperben és a Merkúr Áruházban idén is gyűjtik a tartós élelmiszereket a hajléktalanok számára. A tavalyi adományok nagyon sokáig elegendők voltak, az üdítőket, csokoládékat a születésnapokon és más ünnepeken, kirándulások alkalmával fogyasztották el, kávéztak is néha. A tavalyi ajándékokat megosztották a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérekkel, hiszen egész évben ők azok, akik gondoskodnak mindennapi betevőjükről – mondta el Farkas Réka.