A déli harangszó után a védelmi toronynál díszsorba rendeződtek a vendég és helybéli lovasok. A derzsiek testvértelepüléseik képviselőivel és az elszármazottakkal emlékeztek az ősi fogadalomra.

Az 1800-as évek elején több éven át elverte a jég a székelyderzsi határt. Egy asszony álmot látott, melyben az állt, minden esztendőben meg kell kerülni a határt, hogy a falu ne maradjon termény és betevő falat nélkül. Az egyházközség tanácsa határozatot hozott, hogy minden esztendő júniusának utolsó szombatját ünnep gyanánt szenteli. Idén a jelen összefogására fókuszáltak a megszólalók. Zoltáni Csaba leköszönő polgármester kiemelte: a jégverés napi szertartás hiterősítő. Bejárva egy határrészt kérik Istent, hogy tartsa meg terményüket, amelyért egész évben dolgoztak. Ezt a hitet két évszázad világtörténelmi eseményei sem törték meg. István Adrián polgármester párhuzamot vont a kétszázegy évvel ezelőtti és a jelenlegi események között, biztatva: őrizzék meg lelkük forrásait, szolgálják Istent, a közösséget, a családot, az életet. Villányi László, Darány község polgármesterének köszöntője után felolvasták a tiszaderzsiek üzenetét, majd Demeter Sándor Loránd helyi unitárius lelkész áldást kért a határjárókra.

A zsoltárok előbb búzatáblánál, majd egy forrás mellett hangzottak fel. Visszatérőben áldást kértek az idén konfirmáltak által font koszorúra, és hosszú harangszó mellett érkeztek a templomi hálaadásra. A Derzsi Petki János-díjat a faluközösség érdekében végzett áldozatos munkájáért, támogatásáért a helybéliek közül Géger Lóránt presbiter, az elszármazottak közül id. Dénes Levente vehette át. A Kornis Kata Asszonykórus új repertoárral jelentkezett, zsoltárfeldolgozások, spirituálék hangzottak el, hangszeren közreműködött Biás Ákos és Németh László. Végül megkoszorúzták a világháborús emlékművet. Este a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium Vadrózsák Néptánccsoportja adott ünnepi műsort, majd kicsik-nagyok együtt örvendtek az alkalomra elkészült parknak és játszótérnek.