Bár extrém sportnak nem mindig nevezné az, aki űzi, mindenki számára úgy tűnik, hogy extrém adrenalinszinteket eredményez, és ezt nem tagadják a pilóták sem. A siklóernyőnek semmi köze az ejtőernyőhöz, itt nem ugranak, hanem indulnak, és a lejtőzés sem a szabadesés lelassítását célzó művelet, hanem azért csinálják, hogy az áramlatokat kihasználva a leghosszabb ideig a levegőben maradjanak. A távrepülés pedig – mint a neve is mutatja – a levegőben töltött időhöz a legnagyobb megtett távolságot is kapcsolja.

Sikeres startok

Balázs Gábor pilótával, az udvarhelyi Blue Sky Siklóernyős Sportegyesület tagjával arról beszélgettünk, hogy a közel két évtizedes múltra visszatekintő siklóernyőzés mennyire vonzza – a tekintetetek mellett – az érdeklődőket is. Megtudtuk, egy kis, szoros csoport alakult ki az utóbbi években, jelenleg kilenc tevékeny tagot számlál az egyesületük. Természetesen mindig vannak olyanok, akik kipróbálnák, és legtöbben ideig-óráig úgy is gondolják, hogy végre megtalálták azt, amivel szívesen eltöltenék szabad idejüket.

„Csakhogy pontosan a rászánható idő hiánya miatt rájönnek arra, hogy nem nekik való. Vannak ugyanakkor olyanok is, akik már az első alkalom után eldöntik, nem emelkednek többet fel. Nem is csodálkozom, különböző alkatok vagyunk – ha nem tudnám az ellenkezőjét, engem is megijesztene, hogy néha órákig csüngök egy pár vékony zsinóron” – magyarázta Balázs, hozzátéve, hogy aki megszereti, és elhatározza, hogy elkölt vagy ezer eurót egy használt felszerelésre, azt nagyon nehéz lenne eltántorítani attól, hogy egymásra halmozza a levegőben töltött órákat. A Blue Sky tagjai egyébként tandemrepülésekkel próbálják népszerűsíteni a sportágat, s bár idén az időjárási viszonyok miatt elmaradhatnak a siklóernyős napok, azért igyekeznek kihasználni egy-egy hétvége kedvező szeleit, hogy a Rez-tetőről vagy a fenyédi Lázról startoljanak. Idei szezonjuk vándoridénynek mondható, egy-egy jó ernyőzésre a Fogarasokba, a Gyimesekbe vagy a Csíki-medencébe kellett utazniuk. Néhány éve pedig rendszeresen szerveznek nyári kirándulást a bulgáriai Sopotba, ahová idén is készülnek.

A repülés ára

Egy tandemrepülés az udvarhelyi klubban már 75–100 lejért megkapható, ellentétben nagyobb klubokkal, ahol mindez többe kerül – matematikázott Balázs, hozzáfűzve, hogy egy felszerelés élettartamát repülés/óra aránnyal mérik, így az említett összeg alig fedezi az ernyő kopását. Ha valakinek annyira megtetszik a siklóernyőzés, hogy pilótaképzést igényel, azt is megteheti, hiszen az udvarhelyi klubnál tréningfelszerelést is biztosítanak. „Ezer euróért pedig már elfogadható minőségű kezdő felszerelés biztosítható. Használt ugyan, de nem csak az ernyő tartozik a felszereléshez. A biztonságos repüléshez különböző mérőeszközök, órák is szükségesek, amelyek nélkül bizony nem szabad a magasba emelkedni” – állította a szakember. A vadonatúj felszerelés drága mulatság, csak az ernyő ezerötszáz-kétezer euróba is belekerülhet. Ezen kívül a felszerelések kategorizálása célirányos.

A kiadások után

A pozitív oldalon ott a magasba emelkedés gyönyöre, ami kárpótolja a siklóernyőst a nagyon sok áldozatért. „Végtére is az ernyőzés sem veszélyesebb, miután megtanul valaki repülni, mint a kerékpározás” – véli Balázs, aki a klubtagokkal együtt újabban a távrepülésre összpontosít. Az udvarhelyi klubnál így már az sem ritka, hogy valaki száz kilométer repülés után landoljon. „Ez leírhatatlan érzés. Ki kell próbálni!” – összegzett a siklóernyős.