Egyre több – de mindmáig nem elégséges – vendégcsalogató létesítménnyel és programmal próbál kirukkolni a Sóvidék két, egymástól alig nyolc-tíz kilométerre fekvő üdülőtelepe. Míg néhány évvel ezelőtt a Maros megyei fürdővárosban csak a Medve-tó és kisebbik testvére, a Mogyorósi-tó, a Hargita megyei Parajdon pedig a sóbánya kínált kikapcsolódási lehetőséget, ma már egyre több létesítmény és szabadidős program várja a turistákat. A településnapi sátoros ünnepeken kívül több fesztivál és alkalmi rendezvény teszi színesebbé a kínálatot. Az önkormányzatok és a vendégfogadók szinte egyszerre ismerték fel, hogy a turistának nem elég a négy-öt csillag vagy margaréta, szálláshelyét elhagyva, a kiadós sétán és lakmározáson kívül egyébre is szüksége van.

Néhány évvel ezelőtt Szovátáról ismét elindult a kisvonat, bowlingpálya épült, a Medve-tó körül kocogásra alkalmas felületet létesítettek, kilátót ácsoltak, ismét feltöltötték vízzel a csónakázó tavat, és jelzett túraútvonalakat alakítottak ki. Parajdon a só-szorost tették láthatóbbá.

 A székely leleményességre alapoznak

Az utóbbi másfél-két év sikertörténetét Parajdon kétségtelenül az átépített szabadtéri strand és a wellnessközpont írta. Különösképpen az utóbbi adott nagy löketet a sóvidéki nagyközségnek, hisz a fürdőidény így két hónapról egész esztendősre nyúlt ki. A termálvizű medencekomplexum működtetői nem egyszer kellett kitegyék a Megtelt táblát.

„Lépést kell tartani a turisták igényeivel, úgy érezzük, Parajdon valami elmozdult a minőség irányába. Az itteni vendégfogadók leleményesek, időnként furfangosak, mindig kitalálnak valamit” – újságolta Bokor Sándor polgármester. Az elöljáró további tervekben is gondolkodik: az önkormányzat látványosabbá akarja tenni a só-szorost, amelyet tízéves ügykezelésbe kapott. Ugyanakkor örül annak, hogy a magánszféra sem topog egy helyben. A minap a lepkeház bővítésére bocsátott ki építkezési engedélyt. Aztán ott vannak a sóbarlangok, sósziklák és dagonyák, amelyek látogatását a Sóvidéki Vendégfogadók Szövetségével karöltve tennék látogathatóvá.

„Pályázni is lehetne, csak előbb tisztázzuk a tulajdonjogot. Egy része ugyanis a bányáé, a másik része pedig természetvédelmi terület. Ettől függetlenül a helyzetet meg kell oldanunk” – szögezte le a polgármester. Bokor most éppen egy beruházót keres, aki szállodát és vendéglőt építene a wellnessközpont tőszomszédságába; a telket az önkormányzat biztosítaná. Bokor Sándor azt fájlalja, hogy az évi több mint félmillió turistát ide csalogató sóbánya semmiféle központi támogatásban nem részesül.

Ötletek is vannak, megvalósítás is akad

Szováta új polgármestere, Fülöp László Zsolt is úgy véli, a turistának sokkal több kell, mint a kényelmes szállás és a kedvező időjárás. A fiatal elöljáró elégtétellel számolt be a nyáron meghonosított hétvégi programok sikeréről. Mint mondta, a Petőfi-parkban nem volt olyan hétvégi este, amikor valaki ne lépett volna fel. Az önkormányzat többnyire helybeli vagy környékbeli előadókat kért fel a látogatók szórakoztatására. A csinos kis parkban sétálók láthattak és hallhattak már zongorahangversenyt, de rezesbandát is. „A sikeren felbuzdulva a napokban benyújtottunk egy uniós pályázatot, melynek megnyerése esetén nyári színpadot alakítanánk ki a fürdőtelepi mozi szomszédságában, ahol egy csaknem 97 ár telekkel rendelkezünk. Ugyanakkor az épületet is pontra tennénk, és multifunkcionális teremként hasznosítanánk” – számolt be elképzeléseiről Fülöp.

További turistacsalogatóként a sós tavak körüli túraösvényeket nevezte meg, melyek mind a felnőttek, mind az iskolások számára érdekesek és tanulságosak lehetnek. A mérleg másik serpenyőjében a Tivoli-tó strandja szerepel, mely már évekkel ezelőtt elkészült, viszont a földgáz bevezetésének késlekedése miatt nem nyithatta meg kapuit. A polgármester reméli, hogy jövőre sikerül beüzemelni a fürdőváros egyetlen édesvizű strandját is. A valamikor látogatott könyvtárnak viszont meg vannak számlálva a napjai, véli. Egyre ritkább az a fürdővendég, aki olvasással szeretné tölteni a szabadidejét, a kölcsönzésre váró könyveknek szinte egyáltalán nincs keletjük. „A könyvtár helyébe inkább helytörténeti múzeumot rendeznénk be. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi múzeum vezetője jóvoltából az anyagaink megvannak, csak a létesítménynek helyet adó régi, rossz állapotban lévő villát kellene renoválni” – mondta el Fülöp László Zsolt.