A harasztkereki húsvéti szokásoknak három főbb momentuma van: a határkerülés és legényavatás, a fenyőágazás és a locsolás. Mindezeket íratlan törvények szabályozzák, ám ezek változása elkerülhetetlen, így alig két generáció alatt már nyomon követhető. A húsvéti ünnepkörhöz tartozó közösségi szokásokat Meleg Károly, Keresztúri Erzsébet és a 19 éves Keresztúri Arnold István mesélték el portálunknak.

Határkerülés, legényverés

A határkerülés húsvét szombatján este-éjszaka zajlik. A menetben a 14. életévüket betöltött, azaz konfirmált legények is helyet kapnak, továbbá a nagy legények és fiatalabb házasemberek. A csoport este gyülekezik a falu központjában, majd éjféltájban kivonulnak a határba. Régen megkerülték a falu határát, ma már csak egy-egy magas pontra mennek fel, mint a Nagyhegyszőlő vagy Záldok. Itt nagy tüzet raknak, iszogatnak, mesélgetnek, nép- és katonadalokat énekelnek. A csapat legfiatalabbjai, az adott évben virágvasárnapon konfirmáltak viszik otthonról a bort, ők gyűjtik össze a szükséges tűzifát is. Ugyanitt történik a legfiatalabbak beavatása, pálcával való jelképes megverése, ettől kezdve a fiú a legények sorába lépett. Ma már ez a szokás elmaradozóban van, egyrészt már nincs közösségi jelképe, értéke, másrészt kevesebb szülő engedi gyerekét a felnőttekkel éjszakára a határba. Régen ezen az éjszakán történt a fenyőfák beszerzése is: a tűz leégése és a bor elfogyasztása után indultak a legények a határba fát keresni és levágni, míg a házasemberek ebben már nem vettek részt, hanem hazatértek.

Hatalmas fenyőfákat visznek

Ma már a fenyőt előre kiszemelik, esetleg le is vágják, így csak be kell vinni a faluba, de ez sem könnyű dolog, ugyanis nem oldalágakat, hanem egész fenyőfát visznek mindenkihez. Erre éjszaka közepén kerül sor, ekkor indulnak el a kapukat felvirágozni, azaz fenyővel díszíteni. Ezek a fenyők több méter magasak, ezért sokszor lyukat ásnak a kapu előtt, abba helyezik bele, majd a kapufélfához erősítik drót segítségével.

Régen a fakapuhoz szegezték, ekkor a felébredt háziak próbálták meglesni, hogy melyik legény hozta a fát. Minden konfirmált lányhoz visznek a legények, ki-ki ahhoz tesz, akinek imponálni akar vagy akinek udvarol. Előre megbeszélik, hogy melyik fiú melyik lányhoz visz, ezért ritkán fordul elő, hogy egy lány több fát is kapjon. Persze, ha van titkos hódolója, akkor attól is kaphat, ezért gyakran „meg kell ügyelni a fát”, azaz hajnalig őrzi a legény, nehogy riválisa ellopja azt. Ha más faluból való legény hoz fát egy leánynak, megesik, hogy a falubeli legények a fa alsó ágait levágják, ezzel jelezve nemtetszésüket.

Persze az éjszakához mókázások is fűződnek: régen a vénleányok kapujára kórécsomót kötöttek, ma a gőgös leányok udvarát fűrészporral szórják be, lánccal lezárják vagy ellopják a család kapuját, elviszik a faluban egy bizonyos távolságra és behajítják a sáncba.

Tíz tojás az ára

A kisfiúk is visznek fenyőt („virágot”) a kislányoknak, iskolatársaknak, rokonoknak: egy legény akár húszat is, így a kislányoknál a kapu, kerítés tele van rakva kisebb fenyőfákkal. A fenyőt a szülők szerzik be, vásárolják, krepp papírszalagokkal díszítik, majd szombaton „szürkület” előtt a kisfiú az apjával elhordja, a lányokhoz bekopogva megkérdi: „Virágot hoztam, elfogadják-e?”

Húsvét másodnapján kora délután indulnak a locsolók: a kisfiúk a rokonok, keresztszülők mellett azokhoz a kislányokhoz, ahová fenyőt vittek. A fizetség tíz piros tojás (mostanában már megegyeznek a szülők, hogy festett vagy nyers tojást adnak a gyerekeknek – szerk. megj.), továbbá egy zsebkendő és édesség. A legények régen egy nagy, ma több kisebb csoportban járnak locsolni, minden lányhoz elmennek. Ha nincs udvarlója a leánynak, akkor csak locsoláskor derül ki, hogy kitől kapta a fát. Itt a fizetség virágbokréta, az udvarlónak mirtusz, egy, a lány nevével hímzett zsebkendő, és egy üveg bor, de a többieknek is jut ital bőven.