A jogszabály értelmében a szülők valamelyike vagy a hivatalos gyám, illetve gondozó, amikor magán, illetve állami munkahelyén 15 nappal a vizsgálat előtt bejelenti igényét az egy – fizetetlen – szabadnapra, kérvényt kell erre benyújtania, egyszersmind egy saját felelősségre tett nyilatkozatot, miszerint a másik szülő a folyó év folyamán nem folyamodott és nem is fog folyamodni ilyen okból szabadnapért. Amennyiben a nyilatkozat hamisnak bizonyul, s mindkét szülő szabadnapot igényelt ilyen jogcímen, eltörlik mindkét szülő szabadnaphoz való jogát.

Kétgyerekes szülők esetében csak egy napra jogosult valamelyik szülő. Három vagy több gyerek esetében két szabadnapra jogosult a szülők egyike, a munkaadó döntése függvényében két egymást követő vagy egymástól távolabb eső napon.

Az alkalmazási módszertan értelmében a fizetetlen szabadnapot igénylő munkavállaló szülő a háziorvostól kapott igazolással bizonyítja a munkáltatónak, hogy valóban gyermekápolásra használta fel a szabadnapot. A módszertanban arra is választ adnak, hogy milyen korú gyerekek esetében alkalmazható a törvény: minden olyan gyerekért, aki kiskorúnak minősül – azaz az újszülöttől a 18 éves kor betöltéséig – igényelhető a szabadnap.

Ha az összes alkalmazottak öt százalékánál többen igénylik ezt a szabadnapot, a munkáltatónak jogában áll, hogy maga ossza be a kiadandó napok sorrendjét. Ha egy naptári évben egy szülő nem igényelte a szabadnapot, az nem vihető át a következő évre.

Amennyiben a munkáltató nem adja meg a munkavállalónak a jelen törvény által biztosított jogot, a munkaügyi felügyelőség 500-tól 1500 lejig bírságolhatja.

Megkérdeztünk egy háziorvost, hogy őket értesítették-e erről a jogszabályról. Horváth Éva elmondta, megkapták az értesítést, ami amúgy a munkaköri leírásban is szerepel. Őket ez annyiban érinti, hogy az igazolást átadják a szülőnek, innen tovább a dolog már a munkáltató és munkavállaló közötti viszonyt illeti, más feladatot nem ró az egészségügyi szolgáltatóra a jogszabály.