Megtelt a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség udvara, ahol a 2012-ben elültetett almafa körül emlékeztek meg szerda délután a magyarság történelmének talán legtragikusabb eseményére, az 1920. június 4-ei trianoni diktátum aláírására. A székely himnusz eléneklésével kezdődött Nemzeti Összetartozás Napi rendezvényen jelen volt a szervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnöke, Cseh Gábor, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál, az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi (Jakab István) és országos (Toró T. Tibor) elnöke, az RMDSZ Maros megyei (Brassai Zsombor) és marosvásárhelyi (Peti András) elnöke, valamint a Lehet Más a Politika részéről Takács Péter képviselő is.

Az evangélikus, unitárius és református lelkipásztorok szerint Trianon sorscsapása még mindig ott él a szívekben és szerves részei hétköznapjainknak is, de a siránkozással semmire sem megyünk, fel kell végre dolgoznunk ezt és le kell vonnunk a következtetéseket. Magyarként jó Isten gyermekének lenni, az üres, nagy szavak nem jelentenek semmit, a jövendő Isten kezében van, mert ő segített talpra állni Trianon után is – mondták. „Ez a föld számunkra szent, ezt rendelte számunkra Isten, ide küldött messzi keletről, és amikor ideértünk, fellobbant az égő csipkebokor, amely azóta is ég. A csipkebokor egy nemzet értéke, kultúrája, öröksége, tőlünk is függ, hogy meddig ég, meddig tápláljuk” – fogalmazott Nagy László unitárius esperes, majd Jancsó Antónia műsorvezető Wass Albertet idézte: „Percre se feledd, hogy testvéred/minden magyar, bárhol is éljen.”

„Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk: miért” – idézte Kós Károlyt Cseh Gábor, megemlítve, hogy 1920. június  4-én Magyarország területének kétharmadát elcsatolták, a magyarság egyharmada pedig az új országhatáron kívül rekedt.

Dr. Zsigmond Barna Pál elmondta, június 4-én azokra emlékezünk, akik összetartották nemzetünket, és a továbbiakban össze kell adni az erőnket, nemzetben kell gondolkodnunk, és gyerekeket kell nevelnünk. „Magyarországon immár többségben vannak azok, akik felelősséget éreznek a külhoni magyarokért és az összmagyarság sorsát felvállalják. Az állampolgárság is közös cselekvést, közös gondolkodást jelent” – fogalmazott.

„Fontos üzenete van a Nemzeti Összetartozás Napjának: bár népünk történelmének mélypontja június 4-e, de tudatnunk kell, hogy élni akarunk hét határon túl is. Itt Marosvásárhelyen rendkívül fontos az összefogás, mert frontváros. Visszaszerezhető, ha az összetartozás legyőzi a politikai ellentéteket, ha a nemzeti érdek legyőzi a szűk politikai érdekeket. 2016-ban sikerülhet, ami nem sikerült 2012-ben, 2008-ban és 2004-ben sem”– ismertette Toró T. Tibor. 

Az LMP képviselője, Takács Péter Dsida szavaival („Mindig magunkért, soha mások ellen”) hangsúlyozta, pártja támogatja a határokon túl élő magyarok törekvéseit, Székelyföld autonómiáját. Zsigó Róbert, Baja és környéke országgyűlési képviselőjének üzenetét Kirsch Attila olvasta fel.

Elhangzott részlet József Attila Nem, nem, soha című verséből, és Sebestyén Rita Román földön igaz magyarnak lenni című műve, a Református Kollégium kórusa Enyedi Csaba vezetésével a Honfoglalás című dalt is előadta, Kilyén László színművész Farkas Árpád A szivárgásban című versét szavalta, és Nagy Árkosi Árpád tolmácsolásában elhangzott Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből című verse, amiért a háromszéki tanítónőt 1920-ban felakasztották.

A rendezvény a nemzeti ima eléneklésével zárult.