Olyan 16–19. századi népszerű olvasmányokról beszélt az irodalomtörténész, mint a naptárak, jövendőmondások, csíziók, illetve a históriás történetek és énekek, énekversek, amelyek később beépültek az irodalomba. Két kategóriát határozott meg, az egyik a pragmatikus, vagyis a hétköznapi olvasnivaló, amelyre szükség van, ezek közé tartoztak a naptárak, a csíziók és jövendölések. A csízió, eredetileg naptárvers, a középkorban elterjedt létfontosságú szöveg volt, amely akkor kapott értelmet, ha sorainak kezdőbetűit összeolvasták. A legelső ilyen forrásaink a 15. századba nyúlnak vissza, és a parasztok egy része is ismerte a csíziót. A legjelentősebb naptárakat, öröknaptárakat, prognosztikumokat, csíziókat debreceni, kolozsvári, nagyszombati nyomdák adták ki.

A szórakoztató irodalom a legérdekesebb, ide tartoznak a históriás történetek, a tudósító énekek, illetve a Biblia pauperum, amely tulajdonképpen a Bibliának „képregényesítése” az írástudatlanok számára. Az előadáson elhangzott: a nép bibliai ismeretei a históriás énekeken alapultak, ugyanis a magyar lakosság zöme, mintegy 90 százaléka paraszt volt, és nem tudott írni-olvasni. A fennmaradó részt a nemesek, főnemesek, katonák és a polgárok tették ki. Még a 17–18. században is csupán két olyan város volt Magyarországon, ahol a lakosságnak, ha nem is a többsége, de a fele magyar, a nagy, művelt városok lakosainak zöme ugyanis német ajkú volt. A históriás énekek legfontosabb feladata a nemzeti önérzet és büszkeség ápolása volt. Legnagyobb siker a Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeit kísérte, ami által nemességet szerzett, házat vett Kassán. A tudósító énekesek folyton vándoroltak, egyik nemesi udvarból a másikba, ahol valami aprót dobtak nekik, étellel és itallal jutalmazták előadásukat, ha az elnyerte a háziak tetszését. Megélni nem, épp csak tengődni lehetett ebből. Ám Tinódi elhatározta, hogy megél a históriás énekeiből, és ez sikerült is neki, gazdag ember lett, Kolozsváron adta ki az énekeit, amelyeket a császár Zsámboki Jánossal lefordíttatott, hogy ő is élvezhesse azokat.

Az érdekes és színes előadást a Könyvek a ponyván című tárlat megnyitója követte a Teleki-Bolyai könyvtár ideiglenes kiállítótermében. Itt a Téka 16–19. századi kiadványai közül Csákornyai Mátyás Jeles szép história két görög hercegről, erős Aiaxról és bölcs Ulissosról című, Kolozsváron 1592-ben kiadott kötete, Gyöngyösi István Kassán 1664-ben megjelent Murányi Vénusz című kiadványa, Csokonai Vitéz Mihály fordításában 1806-ból Metastasio A pásztorkirály című műve, illetve más 17–19. században kiadott könyvek láthatók. Az egyik tárolóban marosvásárhelyi ponyvák kaptak helyet. Ilyen címek olvashatók: Az ökörvitói borzasztó tűzhalál a húsvéti bálon, 400 halott, 100 sebesült, vagy Legújabb történet! Felkoncolt árvaleány, illetve Fenyőváry Ibolyka – eredeti székely regény, írta Péterfi Tamás.