Gyergyóremete arról híres, hogy a közösségkovácsolás egyik legfőbb formájának a néptáncolást tartja. Az iskolások között talán nincs is olyan, aki ne ismerné legalább a felcsíki táncfigurákat, több mint négyszázan táncolnak, közülük százötven diák bármikor színpadra léphet, mert nem vall szégyent tudásával. A néptánc szeretetéből adódik, hogy gyakran hívják őket fellépésre, a Remetén szervezett Gyergyói Néptánctábor is nagy sikernek örvendett. A Sirülő néptánccsoport tudásáért és munkájáért a taps és Isten fizesse mellett másfajta elismerést is érdemel, ezért nevezte be őket táncoktatójuk, Sándor Csaba koreográfus, aki egyébként az Ördögborda vezetője, egy görögországi fesztiválra.

Közmunkázás a fesztiválozásért

Márciustól igazgatták a csoport kiutazásának útját, a szállás és étkezési költség előteremtéséről kellett a táncosok gondoskodjanak, ugyanis szállításukra Remete önkormányzata szavazott meg hozzávetőleg 8 ezer lejt. Laczkó-Albert Elemér polgármester elmondta, a községet képviselik a néptáncosok, de nem csak ezért tartották fontosnak támogatásukat: ez ugyanis elismerés a munkáért, és biztatás a folytatásért. Ráadásul példa is a kisebb táncosok számára, hogy kitartással miben lehet részük.

Támogatásra érdemességüket viszont nem csak tánccal bizonyították a fiatalok. A községi rendezvényeken önkéntesként segítettek, ha kellett, palacsintát sütöttek, vagy éppen legelőtakarítást végeztek. A mai gyerekek ritkán végeznek kétkezi munkát, így a szülők is pártolták a közmunkázást – mondja a polgármester, és persze nem mellékes az sem, hogy minden tevékenység a görögországi fesztiválra való kijutás lehetőségét szilárdította.

Akadozó párbeszéd

Kasandra – Chalkidiki III. Nemzetközi Néptánc Fesztivál augusztus 30 – szeptember 5. – erre szólt a benevezés, és a Remetei Tolvajos Ifjúsági Egyesület bankon keresztül utalta is a megadott határidő előtt a kért előleget. Ez a költségek tíz százalékát jelentette, amit – a levelezések alapján – majd a végső elszámoláskor levonnak a fizetnivalóból. Bár akadozott időnként a kommunikáció a fesztiválszervezőkkel, a Sándor Csaba által feltett kérdésekre, így például a fellépés konkrét időpontjára nem érkezett válasz, de a székelyek azt hitték, mindez csak véletlen. Bizalmukat erősítette az is, hogy a fesztiválmeghívóban szerepelt: a rendezvény az önkormányzat támogatását, az UNESCO pártfogását élvezi.

A fellépés időpontját ugyan nem tudhatták meg, de a színpad méretét igen, így produkciójukat a tér követelményeihez igazították, próbáltak rendszeresen, hogy tökéletes képviselői lehessenek a térség néphagyományának. Útra induláskor a táncoktató tarsolyában volt a település neve, valamint egy telefonszám, azé a személyé, akit Görögország határának átlépésekor kell felhívni.

A pénzért jött Kostas

Hibátlan volt az elszállásolás, a találkozás Kostas úrral, aki átvette a szállás-étkezés teljes árát, és biztatta, hogy fellépnek, „no problem”. Még két telefonra válaszolt, szintén a „no problem” volt a jelszó, de a fesztivál programjáról, a fellépés időpontjáról nem osztott meg részleteket. Aztán a telefont sem vette fel.

„A szálláshelyünk Neos Marmaras helységben volt, ez egy csodálatos, 2500 lelket számláló kisváros, mely turistaidényben több mint húszezer fősre duzzad, pezsgő esti élettel, nyüzsgő emberekkel. Főleg Szerbiából és Romániából látogatják turisták, de találkoztunk egy magyarországi csoporttal is, ők kétszázan voltak. Itt vártuk a fesztiválszervező hívását minden nap. Hiába” – számol be a táncoktató, aki Portik Bakai Ádám csoportvezetővel hét lány és hat fiú tanítványának kellett biztonságot jelentsen a bizonytalanságban.

Székely fesztivál Görögországban

A folytatásról így nyilatkozott a Székelyhonnak: „A fesztiválszervezők, gondolom a nyári meleg miatt is, nem léptek velünk kapcsolatba, nagyon jó szállást és nagyon jó ellátást biztosítottak, és hagyták, hogy mi magunk szervezzük meg a magunk kis görögországi fesztiválját. Meg is tettük: viseletbe öltöztünk, és a városka főutcáit végigénekelve 40 percig reklámoztuk a gyergyói népviseletet és népdalokat, majd három órán keresztül, előbb gyergyói, nyárádselyei, széki, kalotaszegi, mezőségi koreográfiáink bemutatása után, szabadon táncolva igazi magyaros, táncházas hangulatot keltettünk. Nagy is volt a sikere, különösen a magyar nézőink körében, akik közül többen dagadó mellel dicsekedték el, hogy ők is Székelyföldről származnak. A bemutatóest végét mégis görög táncokkal zártuk, mert a vendéglős jóvoltából már harmadik este vehettünk részt görög táncok oktatásában, és a fia meg a testvérbátyja élő zenét is szolgáltattak: buzuki hangja szólt...”

Oklevél helyett tapasztalat

Fesztivál részvételi oklevelet ugyan nem, de élményből sokat hoztak haza a remeteiek. Tapasztalatot, melyet tanulságként osztanak meg. Laczkó-Albert Elemér polgármester úgy fogalmazott, a történtek nem szegik kedvét a csapatnak: „Hallomásból tudtuk, hogy történnek ilyenek, most meg is tapasztaltuk. Ez az ügyeskedő fesztiválszervezőket minősíti, semmiképp sem Görögországot”. A táncosok bár jókat fürödtek és nagyot nyaraltak szívesen részt vettek volna a nemzetközi fesztiválon is. Egyikük kijelentette: lebarnulni közelebbi helyen, olcsóbban is tudott volna.

A néptáncoktató sem tudja lenyelni a történteket. Mindent felszámolva 7500 eurót vesztettek a fesztiválozással. Levélben kért magyarázatot a szervezőktől, tudatta az eseményeket a fesztivál helyszínéül szolgáló település polgármesterével is. Arra kíváncsi, hogy a nagy kiadással járó kiszállás során melyik fél miben hibázott, és ez hogyan hozható helyre annak érdekében, hogy a jövőben sikeres együttműködésre kerülhessen sor. A kártérítési követeléssel, az UNESCO értesítésével vár, a válaszlevél tartalmától teszi függővé.