Több mint másfél éve zárva a szárhegyi kastély. Az építményeken hiányos a cserép, a falak áznak. Nem sikerült egyezségre jutnia a három tulajdonosi csoportnak, a birtokmegosztás jogi eljárása még folyamatban van. A kastély kulcsát a szárhegyi polgármester irodájában őrzik, egyik tulajdonos sem akarta átvenni. Vormair István, aki a műemlék épület szomszédjában lakik, mindannyiszor hangoztatta: nem hajlandó átvenni mindaddig, amíg a korábbi bérlő, Hargita Megye Tanácsának alárendelt intézménye, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ eleget nem tesz a szerződésben foglaltaknak. A felek által aláírt dokumentum ugyanis a kurrens javítások elvégzéséről, az épület állagának megőrzéséről szólt. Ezt mulasztották el – ezért nem akar hallani sem arról, hogy újra az intézményt működtesse. Egy módon értene egyet a kastély újranyitásával, ha működtetésébe tulajdonosként beleszólása lenne. Nincs kapunyitás egyelőre, munkálatok viszont zajlanak az egykori Lázár-birtokon.

„Embermagasságú volt a gaz, látszott, napról napra mennek tönkre az épületek. Egy gazda ezt nem állja meg tétlenül” – magyarázta Vormair István, aki fiával, Tivadarral együtt hív, menjünk be a kastélykertbe. Az oldalkapun átlépve, látszik, frissen kaszálták le a füvet – mint megtudjuk, idén nyáron immár másodjára. Az első munkálat, a gaz kiirtása közel két hetet vett igénybe az apának és fiának, a sarjúkaszálással három nap alatt meglettek.

„Az egyik társtulajdonosi csoporttal, a Berczely-ág képviselőivel leszögeztük: ez az állapot tarthatatlan. A munkát mi végezzük, az árát sem számoljuk. Semmi rosszat nem tettünk, hiszen a bírósági végzésben és a műemlékvédelem átiratában is az áll, mindegyik örökösnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az ingatlan állapotára vigyázni” – szólt a munkálatok jogi alapjáról Vormair. Megemlítette azt is, üzemeltetésre külön-külön egyiküknek sem lenne joga, de nincs is olyan állapotban az ingatlan, hogy turistafogadásra alkalmas legyen. Mi több, a falat képező kövek is potyognak, életveszélyes ott járni.

Számos helyiség záratlan a kastélyban, néhányat be is jártunk. Vormair bosszankodva mutatta, hogy a korábbi bérlő távozásakor még a villanykapcsolókat is magával vitte. Az lehet, hogy a leltárban szerepeltek s azért, de arra nem talál magyarázatot, hogy a huzalokat helyenként miért vágták el, szaggatták le. Mint mondta, a helyiségekben sok volt a szemét is, így kaszálás után takarítottak, tataroztak is. „Ha a megyei tanács elvégezte volna a javításokat, úgy kaphattuk volna vissza az ingatlant, ahogy a 2008-2013-ra szóló szerződés szerint elvárható lett volna. Nem máról holnapra mentek tönkre itt a dolgok, de a javítás nem tűr halasztást. Télre így nem maradhat, hiányos cseréppel” – fogalmazott Vormair.

Az udvar végében a Lovagteremmel szemben lévő bástyához megyünk. A földszinti helyiségbe könnyű behatolni, kilincs sincs. Vormair úgy tudja, azt is magával vitte a korábbi bérlő. Megmutatta a frissen kisepert helyiségeket, a tetőzeten pótolt cserepeket. A befolyó víz több cserép alá való lécet is elkorhasztott, azokat is újakra cserélte fia segítségével. A bástya egyetlen élőlényére is rávilágít: tanyát vert ott a gomba.

Jól látszik, a falak feláztak. Ennek okát is megszüntették: „Korábban körbe volt árkolva a bástya, de egy későbbi munkálat során, amikor a sáncot kiásták, a földet felhalmozták, közvetlen a fal mellé. Ettől volt állandó nedvesség. Mi újraárkoltuk az egészet kívülről, hogy ki tudjon száradni.”

„Az a nézetem, hogy a javítást folytatni kell. Jó gazda nem nézheti, hogy megy tönkre a birtoka. Hogy Lipthay mit fog tenni, az ő baja. Én mindenképp jeleztem az igazságszolgáltató szervek felé, hogy a különös védelem alatt álló műemlék állagának megőrzését elmulasztja” – mondta Vormair István. Úgy gondolja, Lipthay Antal többségi tulajdonosnak még inkább feladata lenne a javítás, hiszen kezében van az ő és a megyei tanács által kötött szerződés, amelynek román változatában az áll, hogy a karbantartási munkálatok a tulajdonos feladatkörébe tartoznak, erre kell visszafordítania a kapott bérleti díjat. „Nem hiszem, hogy egy lejt is visszafordított volna. Én, amit kaptam annak idején, bankba tettem. Visszafordítom, mihelyt megfelelő keretek lesznek hozzá.”

A munkálatokat tehát folytatni akarják Vormairék a Berczely családdal egyetértésben. A jövőről érdeklődve Vormair István elmondta: „A részemet el nem adom, ez legyen világos. Nem ellenzem, hogy újranyíljon a kastély. De annak a bérlőnek, aki sok kárt tett, én nem vagyok hajlandó újra a kezére adni. Csak úgy működhet, ha nekünk közvetlen beleszólásunk van. Mi a családunkkal adminisztrálnánk a kastélyt.”

Információink szerint az elmúlt hétvégén Lipthay Antal is Szárhegyen, a Lázár-kastélyban járt. Ezt erősítette meg Gábor László polgármester: „Lipthay személyesen jött, elkérte a kastély kulcsát. Pénteken és szombaton voltak itt, aztán a kulcsot visszaadták, továbbra is a hivatalban őrizzük. Tudomásom szerint takarítottak bent, de ezt tőlük kell megkérdezni.”