– Függetlenként indult a polgármesteri tisztségért.

– Informatikusként tíz évig dolgoztam az önkormányzatnál, a politikai rész nem nagyon vonzott.  Viszont úgy éreztem, hogy változás csak akkor történhet itt, ha mi, fiatalok közbelépünk, és egy új szemléletmóddal kezdjük megoldani a gondokat. Arra gondoltunk tehát, hogy valamit változtatnunk kéne, és úgy döntöttünk, hogy induljak én a polgármesteri székért, mert én magyar is vagyok, román is vagyok, katolikus és családos, és lenne esélyem a választásokon. Indultam tehát, és élveztem mind a román, mind a magyar pártok támogatását. Korábban egy évet alpolgármester voltam. Itt Balánbányán személyt választottak az emberek, nem pártot. Én körülbelül annyi szavazatot kaptam, mint a többi jelöltnek összesen. Nagyon támogattak az emberek, valószínű azért, mert 37 éve ismernek, és látták, milyen ember vagyok. Bíznak bennem a fiatalos szemlélet és energia miatt.

– Mennyire hátráltatja vagy segíti a munkát a többpártos tanács?

– Van pozitív és negatív oldala is. Több párttól több szemléletmód van. Hátrány viszont, hogy elég nehéz közös nevezőre hozni az összes embert, hogy mindenki megértse, ugyanabba az irányba kell haladjunk. Ezt igaz, hogy mindenki belátja, de azért mindenkinek megvan a saját ötlete. Emiatt mindig csak egy lépést tudunk tenni, és el kell döntsük, mi a fontosabb. Mindenképp úgy érzem, hogy a helyi tanácsban most egy egészséges légkör van. Az alpolgármestert egyöntetűen választották meg, és úgy érzem, ezután nem lesznek a helyi tanácsban olyan gondok, mint amilyenek voltak például 2011-ben, amikor a regionális vízszolgáltató Harvíz Rt.-ből kiléptünk, és elvesztettünk egy körülbelül tíz millió eurót érő pályázatot a belső viszályok miatt.  

– Balánbánya egy periférikus település, hogyan lehetne bekapcsolni a csíki települések vérkeringésébe?

– Balánbányán keresztül megy a 125-ös megyei út, amely Gyergyóba vezet. Ha kapnánk pénzt arra, hogy ezt az utat feljavíttassuk, akkor földrajzilag nem lenne ennyire elszigetelve. Több turista tudna áthaladni, és könnyebben megismerhetnék a városunkat. Megpróbáljuk fejleszteni a turizmust is, de előtte a város alapszükségleteire kell koncentráljunk. Ki kell cseréljük a csatornahálózatot, az utakat meg kell javítsuk, és azokat az épületeket, amelyekben már nem lakik senki, le kéne bontassuk. A várost tehát fel kell frissíteni. Ezek mind urbanisztikai problémák, megoldást kell ezekre találjunk. A másik nagy probléma a munkahelyek kérdése. Próbálunk befektetőket hozni, kedvező ajánlatokat tenni, hogy beindítsuk itt az „életet”, hogy az emberek érezzék, hogy van mozgás, van munkahely és így tovább tudunk lépni a turizmus kiépítése felé.

– Az egykor virágzó bányaváros valóban nem nyújt szép képet...

– A város a rézbánya köré épült. 1968. augusztus 4-én indult be a bánya, sokan jöttek ide a munkahely miatt az ország minden részéből. Amikor tíz évvel ezelőtt végleg bezárták a bányát, nagyon sokan elköltöztek, mert nem volt munka, nem volt megélhetési lehetőség. De elég sokan visszajárnak – ez látszott a hétvégi városnapokkor is –, és vissza is költöznének, de nincs munkahely. Ha lenne lehetőség, biztos vagyok benne, hogy újra egy virágzó város tudna lenni, és más települések és intézmények is másképp viszonyulnának hozzánk.  

– Lehet-e balánbányai közösségről beszélni, érződik-e egy „baláni öntudat” mindezek ellenére?

– Amikor még működött a bánya, bement oda a magyar is, a román is, egyik a másikat segítette, nem létezett különbség köztük. Most ugyanígy történik. Vannak egyesületek, ahol a románok, magyarok együtt dolgoznak, és azt próbáljuk most, hogy az összes alapítványt összehozzuk, ezáltal is fejleszteni tudunk, és a mi gondolatainkat, terveinket ezeken keresztül tudjuk továbbítani.