„Valóban sok problémát okoztak a medvék az elmúlt időszakban, ám biológusként és természetvédőként is kifogásolom, hogy a sajtóban megjelent negatív hangvitelű cikkek miatt ellenük fordult a közhangulat\" – adta meg a beszélgetés alaphangját Demeter László biológus. A Sapientia egyetem csíkszeredai karainak oktatója szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a mai napig nincs elég információnk a barnamedve biológiájáról, nem tudjuk a populáció pontos méretét az országban, a faj mozgási szokásait. Emiatt számos téveszme alakult ki az emberek között, ezeket mielőbb el kellene oszlatni.

Füllentés az állományról?

Demeterhez hasonlóképpen vélekedett a marosvásárhelyi Domokos Csaba, aki a Milvus Természetvédelmi Csoport tagjaként vezeti nyolc éve A barna medve kutatása és védelme egy romániai mintaterületen című projektet. A szakember többek között rámutatott, hogy a romániai hatóságok által használt medveszámlálási módszer igencsak pontatlan, ezért tulajdonképpen nem is lehet tudni, pontosan mekkora populációról beszélünk. A biológustól megtudtuk, a hivatalosan becsült létszám 5630 és 6380 között van. Ezt 2148, átlagban száztíz négyzetkilométer elterjedésű vadászterületen végzett mérések alapján becsülték meg a vadgazdálkodók. Mint kiderült, a hivatalos számlálás az állat mancsai által hagyott nyomok mérésével és megszámolásával történik. Ezzel a probléma az – állította Domokos –, hogy a medve mellső mancsának szélessége 13-18 cm között mozog, és megtörténhet, hogy különböző példányokat ugyanakkora mancsszélesség jellemez. Ehhez társul az, hogy ugyanaz a medve különböző típusú nyomokat is hagyhat, és hogy az állat egy időintervallumban több vadászterületen is átjár.

A szakember úgy vélte, mivel Románia Európában a harmadik legnagyobb medvetrófea kiszállító, ezért uniós csatlakozásakor irreálisan magas egyedszámot adott meg az ország, hiszen így magas kilövési kvótát kaphatott. Ugyanakkor érdeke ennek a létszámnak a mesterséges fenntartása az említett kvóta megtartása miatt. „Nem tudom, van-e túlszaporulat, senkinek nincs valós képe erről az országban. A medvék okozta probléma viszont létezik, azt pedig kezelni kell” – nyomatékosított a szakember.

A medvének táplálkoznia kell

„Nem igaz, hogy vannak mezei és erdei medvék” – jelentette ki Both József. A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség osztályvezetője kiemelte, ezt a téveszmét hamar el kell oszlatni az embereknek. Hiszen a barnamedve nagy kiterjedésű területeket jár be, ezek között egyaránt van erdős és dombos vidék is. Számára az elhanyagolt, bebokrosodott kaszáló is ugyanolyan jó menedéket nyújt, mint például egy silókukoricával beültetett terület. A beszélgetésen elhangzott, napi 20 ezer kalóriára van szüksége a medvének ahhoz, hogy megfelelően fel tudjon készülni télire, ehhez pedig kiváló táplálékforrás például a kukorica is. És mivel egyre több az ezekkel beültetett termőföld, a medvék is előszeretettel látogatják ezeket a mezőket. Utóbbi jelenséghez hozzájárult az is, hogy a ciklikusan jó termést hozó bükk- és tölgymakk idén kevesebb élelmet szolgáltatott az állatok számára, így azoknak pótolniuk kellett a kieső mennyiséget. Érdekességképpen azt is megtudtuk, a medve kevés esetben használja vadgazdálkodók által felállított etetőket.

Nem lehet ugrásszerű szaporulatról beszélni?

A jelenlevők kiemelték, a medvekárok nagy része augusztus-szeptemberben történt. Ha ezek számából kivonjuk a kukoricásokat ért támadásokat, akkor ugyanazt az átlagot kapjuk, mint az elmúlt években. „Tehát a kukoricamezők növekedésével nőtt a támadások száma is” – állapították meg. Azt is elmondták, ugrásszerű szaporulat-növekedésről nem lehet beszélni, hiszen ez a faj nem így működik. Hiszen egy anyamedve egy-négy medvebocsot hoz ugyan világra egy alkalommal, a kölykök egy része azonban már az első évben elpusztul. Ugyanakkor a betegségek, az öregség, az orvvadászat vagy egyéb tényezők miatt is jelentős az elhullás, ezeket viszont szándékosan nem tartják számon a statisztikák. Mint kiderült, a medvék életterének a szűkülése is jelentős problémát jelent.

Megoldási lehetőségek a problémára

A beszélgetésen részt vevő szakemberek szerint számos tényezőre oda kellene figyelniük a hatóságoknak. Elsősorban jól kellene működnie a kártérítési rendszernek, emellett hatékony kármegelőzési módszereket kellene alkalmazni. Ilyen módszer például a villanypásztor, amely bizonyítottan jó szolgálatot tesz, feltéve, ha szakszerűen van kiépítve. Ugyanakkor szükség lenne valós tudományos ismeretek gyűjtésére és közzétevésére, a közvélemény tényszerű tájékoztatására. „Meg kell újra tanulni együtt élni ezekkel az állatokkal” – fogalmazták meg a találkozó egyik következtetéseként a jelenlevők.