Terepjáróval, traktorral lehet megközelíteni a csúcsot. Mi is terepjáróval vitettük ki magunkat még szombat délután, hiszen a Kishavasról gyönyörű kilátás nyílik, és szerettük volna megnézni a festőművész ecsetére kívánkozó tájat. Szalagokat kötöttek a bokrokra a szervezők, így jelölve az erdei utak közül a legideálisabb útvonalat.

Csiszér Sándor volt a kezdeményező, aki barátaival már szombaton délelőtt kivetítővásznat vitt ki a közel 1300 méteres csúcsra, árnyékoló sátrakat is felhúztak, csapolt sört is mértek, ideális helyszínt alakítottak ki a meccsnézéshez, szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz. Ahogy a kezdeményező bevallotta, a csűrben sokkal nagyobbnak tűnt a vászon, mint a tetőn, ahol a méretek mintha megváltoznának, és az ember hangyának érzi magát. A képminőség és a hangosítás kitűnő volt, a vászontól akár 30 méternyire is jól lehetett követni a meccset.   

1986-ban a plébános volt a kezdeményező

Délután csak a szervezők voltak a helyszínen, így Csiszér Sándort faggattuk a múltról, aki ugyanitt nézte az 1986-ban Mexikóban szervezett világbajnokság mérkőzéseit, ez ihlette meg, hogy most közös meccsnézést kezdeményezzen. Mint megtudtuk, akkoriban a kezdeményező Györgydeák Lajos helyi plébános volt, Incze Lajos és Adorján András csatlakozott hozzá. A román televizíó nem közvetítette a futballmeccseket, ezért egy helyszínt kerestek, ahol a szovjet tévéadó befogható volt. A termelőszövetkezet autói és traktorai szállították ki az érdeklődőket a hegycsúcsra, legtöbbször egy 30 cm magas és 35 cm széles képernyőjű kicsi sporttévét hoztak ki, amit csak néhányan nézhettek, ők kommentálták a fontosabb eseményeket a hátul ülőknek. Néha kivitték a nagyobb Lux tévét. Orosz tévéadón nézték a mérkőzéseket, saját készítésű antennával fogták be a tévécsatorna jelét, gyakran bolhás volt a képernyő, de így is élvezhető volt a játék. A hangot a Petőfi rádióról fogták be. Az akkori döntőre, amely, akárcsak ezúttal, Németország és Argentína közt játszódott, úgy háromszázan gyűltek össze, megtelt emberekkel a hegycsúcs – idézte fel a múltat Csiszér.

Szerencsésnek találta, hogy ezúttal ismét e két ország csapata mérkőzhetett meg, mint mondta, így jobban fel lehet eleveníteni a 28 éve történteket. 1986-ban ő Argentínának szurkolt, korholást is kapott, hogy miért nem tart az NSZK-val. Ezúttal a németek játéka, határozottsága nagyon tetszett neki, így inkább nekik szurkolt.

A hollandoknak szorítottak

Szombaton először terepmotorosok értek a hegycsúcsra, majd este kilenc tájt kezdtek gyűlni a traktorok és terepjárók. Volt, aki családostól érkezett, sátrat is vitt magával, hogy ott aludjon és vasárnap ne kelljen újból kihajtani a járgányt a meredek, néhol nagyon gödrös úton. Mások a mérkőzés után haza is mentek. Nemcsak Menaságról, hanem Csíkszeredából is voltak résztvevők, ők a nyolcvanas évek második felében a szentimrei Büdösfürdő közelében nézték a meccseket. Néhány csomortánival, szentsimoni és szentmártoni futballrajongóval is találkoztunk.

A brazil–holland bronzmérkőzésre nyolcvanan gyűltek össze, de a vasárnapi meccsre még több résztvevőre számítottak. A bronzmérkőzésen főként a holland csapatot kedvelték, néha a vuvuzela is megszólalt, ha sikerült nekik az ellenfél kapuját megközelíteni, de láttunk brazil pólót viselő szurkolót is. Néhányan nem a meccs, hanem a szórakozás, a kikapcsolódás kedvéért érkeztek a hegytetőre, a mérkőzés végén előkerült két harmonika, és sokan nótákat, népdalokat énekeltek.