Szinte semmit nem jelent az, hogy a minimálbér szintje 2012 óta 40 százalékot emelkedett: az általunk megkérdezettek egyik napról a másikra élnek a megkeresett kevesebb mint ezer lejből.

„A fizetésem pontosan két napot tart” – jelentette ki egy, neve mellőzését kérő csíkszeredai piaci árus. Mint a Székelyhonnak elmesélte, valamivel többet kap, mint a minimálbér, viszont jövedelme teljes egészét számlák kiegyenlítésére költi. „Legelső, amit törlesztünk, az a közköltség és a számlák: kifizetjük a villany-, a víz-, a gázfogyasztást és a telefonbérletet. Figyelünk, hogy ne maradjunk el sehol, ellenkező esetben nem bírjuk utolérni magunkat, és gyűlnek a büntetőkamatok” – emelte ki. Megtudtuk, hogy hatan élnek egy fedél alatt, mivel a szülők is velük laknak, plusz a két gyermeke és a férje. „Szerencsére hárman dolgozunk a családból, a lányom jelenleg munkát keres, de hiába van egyetemi végzettsége, nehezen tud elhelyezkedni” – osztotta meg a kétgyermekes asszony.

Úgy osztják be a jövedelmüket, hogy előre kiszámítják, mire mennyit kell költeniük, csak a legfontosabbakat vásárolják meg. „Akkor van baj, ha előre nem látható kiadásokba ütközünk, például betegség miatt. Ilyen esetekben a hasunktól vonjuk meg a pénzt, konkrétan kevesebbet költünk élelmiszerre” – részletezte. Hozzátette, nagy segítséget a város közelében található kis veteményes kertje jelent, illetve az, hogy állatot is tudnak tartani. „Meggondoljuk, hogy mire költünk, kétszer is átszámoljuk, mi az, amit megengedhetünk magunknak, legtöbbet pedig az élelmiszeren spórolunk. Szórakozásra nem költünk, ruhát ritkán veszünk” – avat be. Hozzátette: az is előfordult, hogy hónap végére kifogytak a pénzből, félretenni pedig egyáltalán nem tudnak semmit. „Sőt, a nyugdíjas szüleim segítenek ki sokszor, hogy érje a széle a hosszát” – mondta.

„Azt csinálom, amit szeretek, de nem tudok megélni belőle” – árulta el Szilágyi Nóra, a Csíki Játékszín közönségszervezője. Mint hangsúlyozta, szereti a munkáját, végzettsége szerint pedagógus, és bár egyetemi oklevéllel is rendelkezik, mégis alig kap többet, mint a minimálbér. „Időközben született egy tündéri kisfiam, és úgy hozta a sors, hogy egyedül nevelem, ezért muszáj másodállást, sőt néha harmadállást is vállalnom. Énekesnő vagyok másodállásban, ami tulajdonképpen az eredeti álmom lenne, de mivel nem lehet megélni belőle, választottam egy rendes munkát, amiből, mint kiderült, szintén nem lehet megélni. Szerencsére olyan a munkám és a főnököm is, hogy néha megengedi, hogy másodállást is vállaljak, különben konkrétan éhen halnánk” – osztotta meg. Gyurmaékszerek készítésével próbál még némi plusz jövedelemre szert tenni a fiát egyedül nevelő anya. „A színházi fizetésem legnagyobb részét számlákra költöm és bébiszitterre. A havi két-három koncertből már kijön az étkezésünk is, és minden, amire még szükség van. Félretenni azonban nem tudok” – összegezte Nóra, akitől tudjuk, kisfiával együtt egy kis házat szeretnének állatokkal, de azt alig meri remélni, hogy valaha is saját háza, lakása legyen.

Bizonyára sokaknak van legalább egy olyan ismerőse, aki külföldön próbált a saját szerencséjének kovácsa lenni. Hasonlóan cselekedett az a csíkszentgyörgyi fiatal is, aki portálunknak elmesélte, rögtön az egyetem elvégzése után lehetősége nyílt arra, hogy Angliában dolgozhasson. „A cél az, hogy pénzt gyűjtsek, nyelvet tanuljak, tapasztalatokat szerezzek, világot lássak” – sorolta az egyébként tanári diplomával rendelkező alcsíki fiatal, aki immáron két éve dolgozik Angliában. Kezdetben egy pizzázóban, jelenleg bébiszitterként keres pénzt, ráadásul egy takarító cégnek is bedolgozik. „Ezekkel a munkákkal háromszor annyit keresek, mint egy otthon dolgozó tanár, igaz, a költségek is magasak, de még így is, hogy házbért és számlákat fizetünk, félre tudunk tenni havonta a fizetésünkből” – magyarázta.