Hosszú huzavona után sikerült visszakapnia 132 hektár legelőt a Szalonka Közbirtokosságnak. „Megnyertük a pert, egy 132 hektár legelős területet kapunk vissza közelebbről a kosteleki részen, úgy hívják: Bálint sarka. Várjuk, hogy a Bákó megyei kataszternél jóváhagyják a dokumentációt, és akkor vissza fogjuk kapni, reméljük, még idén. A régi magyar határ Ágas község Sulţa nevű településének Sorontar nevű patakánál volt, sajnos a megyésítés folytán feltolták a határt a Szellő hegye alá, így a területeink fele – mind erdő, mind legelő – bákói adminisztratív területen van” – magyarázta Nagy István, a közbirtokosság elnöke.

Összesen 409 hektár területet kellene visszakapjanak, de ebből csupán 132 hektárról van telekkönyvük. „A 2005-ből származó 247-es törvény alapján igényeltük ezeket a területeket, annak ellenére, hogy nincs az egészre telekkönyvünk. Nagy valószínűséggel, mivel a régi telekkönyveinket 1915-ben állították ki, és ezek a területek Magyarország végvidékei voltak, a telekkönyvezéssel nem értek el odáig. Azokról a részekről telekkönyvi térképek sincsenek. A mi régi térképeinken szerepel ez a legelős terület. A mojnesti bíróságon meg is nyertük a pert a 409 hektár visszaszolgáltatására, de Ágas község és a bákói földosztó bizottság megfellebbezte. A közgyűlésünk jóváhagyta, hogy forduljunk a nemzetközi bírósághoz Strasbourgba, mert a 247-es törvény még mindig életben van.”

Nagy István rámutatott, hogy 2000-ig a csíkpálfalvi önkormányzat adminisztrálta ezt a részt. „De 2000 óta, amikor megjelent az 1-es törvény, Ágas község foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a területhez, holott semmilyen dokumentumot nem tudnak elővenni, mert nincs. Mi dokumentumokkal bizonyítottuk a bíróságnak, hogy 2000-ig Pálfalva község polgármesteri hivatala ügykezelése alatt állt ez a terület, hiába tartozott akkor már Ágas községhez. Mégsem sikerült ez idáig továbblépnünk.”

A delnei közbirtokosság telekkönyveztetett a Hargita megyei részen 519 hektár erdőt és 219 hektár legelős területet. A legelős területeknél a 219 hektárból 156 hektárra tudtak támogatást igényelni, a többi beerdősödött legelő. „Az úgynevezett hátsó, vagyis a bákói részen nem tudunk betenni támogatásra területet, mert nem adnak igazolást onnan.”

A közbirtokosságnak 313 tagja van összesen 1646 joggal. Itt egy jog egy hektár. „A szavazatnál az alapszabályzat szerint akinek valamennyi ára van, annak is van egy szavazati joga, akinek 1,51 hektárja van, vagyis ha az ötvenen felül megy, akkor két szavazattal rendelkezik, ha alatta, akkor egy.” Három évvel ezelőtt hagyta jóvá a közgyűlés, hogy nemcsak akkor lehet jogtulajdonos valaki, ha a hozzátartozója meghalt, hanem a tag még éltében átadhatja első fokú rokonnak részlegesen vagy teljes egészében a közbirtokossági jogát.

A vezetőtanácsot és az ellenőrző bizottságot háromévente választják. A vezetőtanács öttagú: elnök, alelnök, titkár, erdőgazda, pénztáros. A jelenlegi elnök 2008 óta tölti be ezt a tisztséget. A tagok ritkán adnak el jogot, évente 2–3 adásvétel van. Egy hektár területre, azaz egy jogra itt évente 150 lej részesedést kapnak a tagok.

Az üzemterv szerint évente 4500 köbméter fát lenne lehetőségük kitermelni, ebből általában 1000–1500 köbmétert vágnak ki. „Többnyire csak a kötelező egészségügyi vágást, gyérítést, baleseti vágást végezzük el. Amíg csak lehet, nem nyúlunk hozzá. Azt is tudjuk, hogy az erdőn 100–120 év feletti fát nem érdemes tartani, mert megy tönkre, korhad meg. A kosteleki részen 140–160 év közötti erdőnk van. Már 60 éve ki kellett volna termelni, hogy ne romoljon. Igaz, nincs nagyon elromolva, de vannak tíz köbméteres bükkfák is, amelyek belsejében 60–70 centis lyukak vannak. Ezeket szoktuk minden második évben a tagságnak, annak, aki igényli, jogra, részesedés formájában kiadni. Aki nem igényli, pénzt vesz ki. Fővágásból nem nagyon értékesítjük a fát, amíg csak nem muszáj. Ebből az öreg erdőből szoktunk minden második évben eladni 1000 köbméter körülit. Amikor nem hozatunk haza, a következő évben értékesítünk ennyit. Ha szükséges, az egészségügyi vágásból biztosítunk tűzifát mind a tagságnak, mind a falu népének. Mert körülbelül tíz százaléka nem tagja a faluban a birtokosságnak. Ezt pénzért adjuk önköltségi áron. Ha ötven lejbe került a kitermelés, a bélyegzés stb., akkor annyiban adjuk. Ez egy kicsi segítség a falunak. Úgy osztjuk, hogy mindenkinek jusson, és az erdőt is kíméljük, főleg, amióta a területalapú támogatást kapjuk. Ez nagyon segített a birtokosságokon, a tagságon és a faluközösségeken is.”

A támogatásként kapott évi 400 ezer lejből 100 ezer lejt egy partnerszerződés alapján a helybéli állattartó szövetségnek utalnak. A szövetség a pénzt többek között ondózásra, a juhok és szarvasmarhák őszi, tavaszi kezelésére, a Csíkszeredában lévő négy tejautomata működtetésére költheti.

A közbirtokosság a delnei bányavállalatnak koncesszióba adott másfél hektár, útként használt területet, amelyért a vállalat évente 6700 lejt fizet. Ezt nem pénzben kérik, hanem követ számítanak fel. Ebből javítják a mezei utakat, sokszor a faluban található utak karbantartásába is besegítenek.
Három évvel ezelőtt székházat vásároltak, amely korábban egy magánház volt, azt az igényeknek megfelelően átalakították. Vásároltak egy terepjárót is, és a közbirtokosság fedezte teljesen a helyi ravatalozó építési költségeit és bonyolította le az építkezést. A közösségi célokat szolgáló megmozdulásokat is mindig támogatják, segítik az iskolát, óvodát, az egyházat, az öregotthont.

„Egy közbirtokosságnak régen is az volt, és ma is az kellene legyen a szerepe, hogy elsősorban az állattartó gazdákat segítse. Sok berbécs van a faluban, ezért nincs értelme, hogy a birtokosság is tartson. Nem igyekszünk, hogy saját állatállományunk legyen, mert vannak rossz emlékeink a közös állattartásról a kollektív idejéből. A birtokosságnak ugyanakkor minden közösségi megmozdulást segítenie kell. Tanügyet, egyházat, sportot, tehát mindent köteles segíteni és a tagságnak részesedést adni attól függően, hogy mikor milyen az anyagi helyzet.”