A Balt Orient Express a híres Orient Expressnek volt a kelet-európai változata. A Balt Orient Berlin és Bukarest között közlekedett, ezzel a vonattal utaztak a magyarországi táncházas fiatalok, akik a hetvenes években kezdtek el Erdélybe járni.

„Az Orient Express egy nagyon elegáns vonat volt, és Párizsból Isztambulig közlekedett, ezzel szemben a Balt Orient kevésbé elegáns, viszont nagyon változatos. Kicsit szimbolikus is a Kárpát-medencei népművészet tekintetében a Balt Orient. Én sokszor utaztam rajta, és akár a pályaudvaron, akár a vonaton a legszebb népművészettel tudtam találkozni, a viseletekkel vagy a zenészekkel, akik ott a várakozók között maguknak muzsikáltak. Közben pedig azzal a valóságos, sokszor elszomorító világgal is szembesültem, ami a népművészetünknek és a paraszti kultúránknak a szétesését mutatta, a szegénységet, a zűrzavart, az értékvesztést. A táncprodukciónk e gondolat körül épül föl. Elindul képzeletben egy szinte érintetlen paraszti világból, aztán haladunk ezen az útvonalon, és eljutunk egészen a modern világig, Berlinig. Közben sok mindent tapasztalunk, és a produkción belül sok mindent megmutatunk. Megmutatjuk azokat a táncszínházi produkciókat, amelyek a népművészetre épülve új értéket hoznak létre, és megmutatjuk bizony azt is, hogy mi lesz ezzel a kultúrával, hogyha nem az érték marad meg belőle” – avatott be Diószegi László.

A folklórkincsek továbbéltetése

Dramaturgiai tekintetben a történet egy utazás. Egyrészt földrajzi utazás, keletről nyugatra. Az előadás első részében a valaha volt, hagyományos vagy részben ma is élő folklórt mutatják be, a második részben pedig, hogy ezeknek a folklórkincseknek mi lehet az értékmentő továbbélésük. „Van egy más dramaturgiája is, az, hogy hol van érték, mi az, amit nyerünk, és mi az, amit elvesztünk értelemszerűen. Mi amellett tesszük le a voksot, hogy nyerjünk és őrizzük meg, és értéket őrizzünk. Ne engedjük át ezt az értékes kultúrát és magunkat is annak a mai, globalizált világnak, amiben az érték a bevásárló-központnak a gagyi kultúrája” – mutatott rá Diószegi.

Helyi kezdeményezők

A Balt Orient létrejöttében meghatározó szerepe volt a gyimesfelsőloki Antal Tibor énekesnek. „Antal Tibort régóta ismerem, mert annak idején az Attila, Isten kardja produkció koreográfusa voltam, amelyben ő kilencévesen a pásztorfiút alakította. Nagy sztárok voltak a produkcióban, Vikidál Gyula, Kovács Kati, Varga Miklós, és ma is emlékszem a Tibi kristálytiszta hangjára, és arra, hogy kilencévesen hallatlan profi módon, koncentráltan vitte végig a próbafolyamatot. Szörényi Levente, a produkció szerzője és zenei rendezője csak ámult-bámult. Aztán eltelt tíz év, és az egyik budapesti csángóbálon, akkor már fiatalemberként, megszólított, és újrakezdődött a kapcsolatunk. Hívtam, amikor ez a produkció Magyarországon elkészült, és ő volt az, aki kezdeményezte, hogy elhozzuk ide” – mesélte a rendező.

Gyimesfelsőlokon próbáltak

Az előadásban a Válaszút és a Nógrád táncegyüttes táncosai láthatók, kísérőzenekar a Zagyva Banda, a szászcsávási zenekar és egy moldvai fúvószenekar. A csapat az utóbbi napokban Gyimesfelsőlokon próbált.

„Nagyon örülök, hogy Erdélyben is be tudjuk mutatni a produkciót, hiszen ha valahol, akkor itt az egyik legégetőbb probléma az értékvesztés. Akár itt most, a Gyimesekben, ahol vagyunk. Valaha Gyimes, még az én fiatalkoromban is, a hetvenes években egy gyönyörűséges, olyan érintetlen és a hagyományokra épülő világ volt, amely példaként szolgált mindenkinek, aki ezt szereti, mostanra már bizony látjuk ennek a világnak a szétesését. Persze még mindig óriási értékek vannak, tegnapelőtt este voltak itt táncolni a gyimesi hagyományőrzők. Ezek már az utolsó pillanatok kétségtelenül, és a mi felelősségünk, a fiatalok felelőssége, hogy ez átmentődjön a mindennapokban” – hangsúlyozta Diószegi László.