Kedden kerestük fel a lelőhelyet, Darvas Lóránt régész éppen egy betömött kútból ásta ki óvatosan a földet, amelyből egyelőre 16. és 17. századi cserepek kerültek elő. Számításai alapján úgy egy méter lehetett a kút átmérője. Reméli, hogy az egykor betömött vizesgödört nem takarították, így mélyebbről akár az Árpád-kor utolsó szakaszából is kerülhetnek elő leletek. Erre minden esély meg van, ugyanis, mint kiemelte, a helyszínen már találtak egy elbontott, Árpád-kor végére keltezhető szabadtéri kemencét. A töredékek alapján csak datálni lehetett a kemencét, hogy ezt sütésre vagy agyagedények égetésére használták, ezt még nem tudták kideríteni.

Fémdetektort is használnak

A régésznek Kósa Béla művészettörténész-muzeológus segédkezett. Fémdetektorral ellenőrizte a műanyaglapát tartalmát. Ha valami fémtárgyat rejt a föld, akkor „másodnapos kacsa hangjára emlékeztető” csipogást hallat – magyarázta Kósa. Azért van szükség erre, mert az apró fémtárgyakra ha rátapad az agyagos föld, nehéz a maradványokat szabad szemmel felfedezni – tette hozzá. Főként zsindelyszegek kerültek elő, de megtalálták egy szíj csatját is.

Az írott és íratlan dokumentumok tanúskodásai

Darvas elmondta, a kutat valószínűleg a 17. században tömték be, mert a felső szinten az udvarház vakolatmaradványaira bukkantak. Hozzáfűzte, hogy ez összeegyeztethető a írott forrásokkal is ugyanis az utolsó dokumentum, amely a még álló udvarházról tanúskodik 1614-es keltezésű. Abban az évben történt egy katonai összeírás, amelyben megjegyezik, hogy Szentkirályon nincs nemesember, de ott van az Andrássyak háza, amelynek tulajdonosai Kelemen Mihály és Mátyus János főkirálybíró és alkirálybíró.

Előzőleg az udvarházat felépítő Andrássy család ugyanis rész vett 1575-ben a Bekes-féle összeesküvésben, amely számukra kedvezőtlenül alakult, és jószág- és fővesztésre ítéltetettek – idézte fel a történelmi eseményeket a régész. Andrássy Péternek el kellett menekülnie Csíkszentkirályról, mint tudjuk, Krasznahorkára költözött, ahol II. Rudolf császártól kapta meg a várkapitányi kinevezést. A Szentkirályon marad birtok tehát az erdélyi fejedelemre szállt, a 17. század elején uralkodó fejedelmek szétosztották és az új tulajdonosok az udvarház fenntartásával a későbbiekben felhagytak, a 18. századi katonai összeírásban már csak romként van feltüntetve.  

Kiegészültek a 2006-ban és 2007-ben folytatott ásatások adatai

A Csíki Székely Múzeum régésze felidézte az előzményeket, ahogy megtudtuk 2006-ban és 2007-ben  is folytattak itt ásatást, akkor máshol nyitottak szelvényeket. Kiindulópontot – akkoriban – az 1897-ben a vasútépítés kapcsán készült fotók jelentették. Ezek alapján azonosították be a lelőhelyet, a képeken még jól látszottak a fűvel benőtt romok. Akkor a kúriához tartozó pincét tárták fel, az előkerült legkésőbbi falmaradványok 17. századiak voltak. Ezekhez ha hozzátesszük a betömött kútból előkerült tárgymaradványokat, akkor most már bizonyosra vélhető, hogy ebben az időszakban válhatott az épületegyüttes elhagyatottá.

Azt is részletezte, hogy az előkerült pincefal 15 méter hosszúságú volt, így impozáns méretű lehetett az egykori udvarház. Hozzávetőlegesen összesen 45 méter hosszúságúra becsülték a falmaradványokat. A régész szerint ez azt igazolja, hogy a 16. században az Andrássy család már jókora vagyonnal rendelkezhetett. A jelenlegi szelvényekből vitro- és színes csempetöredékek is kerültek elő, amelyek szintén a nemesi család tehetősségére utalnak – összegzett Darvas.